"Tebenned bíztunk eleitől fogva..." ("Tebenned bíztunk eleitől fogva...")

Társadalmi és politikatörténeti szempontból tragikus, ellentmondásos és vészterhes századnak tarthatjuk a XVI. századot. Mégis e században jut fel talán soha nem látott magaslatokra az emberi szellem, amihez egy roppant erős hitigény és az erkölcsi tisztaság vágya társult. Ez a folyamat a reformáció, amely Luther Márton tételeinek közzétételével indult útjára.

A "magyar tragédia" százada ringatta a hazai reformáció bölcsőjét. De a három részre szakadt, töröktől, zsoldostól, belső ellentétektől dúlt, a lét és nemlét határára került ország lett Isten kegyelmének színtere. Tetszett az Istennek, hogy éppen most jusson el az Evangélium
a magyar nép szívéhez. Az evangéliumi tanok vér és erőszak nélkül igázták le a magyar népet, pusztán csak "lélek és igazság által". A mohácsi vészt követően, kezdetben a reformáció lutheri iránya terjedt el hazánkban, majd a század közepétől egyre nagyobb teret hódított a reformáció svájci iránya.

Filmünkben az elsősorban Kálvin János nevével fémjelzett "helvét irány" magyarországi elterjedésének, a "magyar vallásnak" is nevezett református reformációnak szeretnénk méltó emléket állítani. Népünk, a magyar művelődés és tudományosság felbecsülhetetlenül sokat köszönhet a "toprongyos prédikátoroknak", a "napnyugati Kálvin tilalmas tanításának", a "nádfödeles pajta, sár-alkotmány templomoknak". Az igazságot kaptuk örökül a reformációtól, s erre az igazságra, mint drága, pótolhatatlan kincsre kell vigyáznunk, hogy el ne tékozoljuk, hanem őrizzük meg a jövendő számára.