Ignác Kokas

Kokas Ignác festőművész. Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János és Bernáth Aurél tanítványa volt, 1952-ben szerzett diplomát. Tanárai közül a poszt-nagybányai festőiséget képviselő Bernáth Aurél hatott látásmódjára. 1968-ban önálló anyaggal szerepelt a Velencei Biennálén. Gyűjteményes tárlata 1969-ben volt a Műcsarnokban, akvarell-bemutatója a budapesti József Attila Művelődési Házban (1972), a Helikon Galériában és a Műcsarnokban (1973). Ezen kívül számos vidéki városban mutatta be alkotásait. 1973 és 1986 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1956-ban, 1966-ban Munkácsy-díjjal, 1971-ben érdemes művészi címmel tüntették ki. 1964-ben elnyerte az Egri Akvarell Biennálé nagydíját. 1978-ban kiváló művészi címet adományoztak munkásságáért. 1983-ban Kossuth-díjat kapott. 1997-ben MAOE alkotói díjjal jutalmazták. Az ötvenes, hatvanas évek paraszti világot, személyes múltat ábrázoló festészetét a hetvenes évektől kezdve absztraktabb piktúra követi, mely azonban nem szakít teljesen a jelenségszerű, konkrét mozzanatokkal. A festő szülőföldjének tájélményeiből táplálkozik, s ezt jeleníti meg nagy színsíkokkal és szilánkos, karcosan nyers faktúrával. Diagonális alakzatai felhasítják a formák felületét, s ami láthatóvá válik, az egy mögöttes világ, a jelenségszerűnél mélyebb és teljesebb, vonzóbb és zaklatottabb, örömökkel és konfliktusokkal teli. Figurális kompozíciókat, zsánerportrékat, tájképeket fest, de készít sgraffitót és mozaikot is. Többnyire nagyméretű műveket alkot. Alakos és enteriőr képei mellett az utóbbi évek tájfestészete jelentős. A látomásnak, fantáziának és érzelemnek egyaránt szerepe jut az alkotási folyamatban. A tartalomnak megfelelő, tiszteletreméltó olajtemperával fest. Kokas minden művének éteri és emelkedett a hangulata, de nincs bennük semmi spekuláció, hiszen a kép építkezése a képzőművészet klasszikus törvényei szerint történik. Pontosan látható az előteret, középteret és hátteret meghatározó rend, az aranymetszés pontjába állított kép-középpont és fantasztikusan pontos, feszes rendben sorakoznak a jelzésszerű és a hihetetlen gazdagsággal megfestett részletek.