kostenlos porno deutsch porno free porn titten porno gratis porno porno

Az albumokon arany feliratok: Tízezer nap, Régi idők focija, Szegénylegények, Mephisto, Magasiskola. A magyar filmtörténet standfotóit rejtik ezek a vaskos, porosszagú, szalaggal lezárt albumok. A szoba közepén lévő kanapén mesél B. Müller Magda negyvenéves pályafutásáról, kedvenc munkáiról, jövőbeni terveiről és a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjteményről.

 

Filmhu: Hogyan indult a pályája? Hogyan kezdett filmfotózással foglalkozni?

 

B. Müller Magda : Az MTA Fizikai Kutatóintézetében dolgoztam mint laboráns; itt tanultam meg fotózni teljesen autodidakta módon. Kijártam a Budapesti Fotóklubba, ahol akkoriban neves fotóművészek tartottak előadásokat, és az elhangzottak alapján fejlesztettem magam; ha bármi újat mondtak, én már másnap kipróbáltam. A Fizikai Kutatóintézetben vegyszerekkel is dolgoztam, ez előny jelentett az előhívásnál, hiszen a laborálás a második képteremtés. Én előhívni, nagyítani szerettem a legjobban, hiszen akkor jön létre a végleges képkivágat, a tónusok, minden, ami a kép.

 

Filmhu: Embert, tájat vagy tárgyakat fotózott szívesebben?

 

B.M.M.: Eleinte embert nagyon nehezen és félve fényképeztem. Amíg a Fizikai Kutatóintézetben dolgoztam, legszívesebben tájat: fűt, fát, falevelet fotóztam, leugrottam a buszról egy árva fényképezőgéppel, és ki sem jöttem az erdőből, amíg üres kocka volt a tekercsen. Ez nagyon jó iskola volt, a természetben tanultam meg komponálni. Amikor az első embert ábrázoló fotókat készítettem, rendkívül kellemetlenül éreztem magam. Ha nem vett észre az alany, azt személyiség ellenesnek gondoltam, ha meg észrevett, onnantól nem is érdekelt, mert fényképezéskor mindenki pózol, én pedig a szerepjátszást ki nem állhatom a fotón. Szinte láthatatlanná, észrevétlenné kell válnia a fotósnak ahhoz, hogy az igazán erős pillanatokat elkaphassa.

 

Filmhu: Az autodidakta tanulásban mestere sem volt?

 

B.M.M.: Kiderült, hogy nagyon szeretem a filmet is. Összehozott a sors férjemmel, Bauer Györggyel, aki filmesztétikával és fotóesztétikával foglalkozott, sokáig Király Zoltánnal együtt csinálta a Fotóművészeti Tájékoztatót, ami akkor óriási elméleti vitáknak otthont adó folyóirat volt. persze nem szándékosan, de ő gyúrt engem valamilyen irányba, hiszen rengeteget beszélgettünk fotóesztétikai kérdésekről. A technikát mindenki magától tanulja, de egy művészetben az esztétikai alapállás sokkal fontosabb a technikánál. Az első képeim rögtön képsorok voltak, de nem mozgásfázisokat, vagy egy folyamatnak a különböző pillanatait ábrázoló sorozatok, hanem szimbolikusan egymás mellé rendelt fotókból álló sorozatok, ahol a jelentés a képek egymásra vonatkoztatásával keletkezett. A szimbolikus pillanatok megtalálásában rengeteget segített a férjem: én ráéreztem, ő pedig tudatosította bennem, hogy miért működik egy adott fotó.

 

Gorácz Anikó teljes interjúját itt olvashatja: klik!