Eldorádó
1988
A tanítványok (1985)
Bereményi Géza
Bereményi Géza prózaírónak indult, a ”nagy generációhoz” tartozik, Cseh Tamás szövegíró-szerzőtársaként vált népszerűvé. Túlzás nélkül sorolhatjuk a hetvenes évek ellenkultúrájának kultikus alakjai közé. Színházi rendezőként is ismertté vált, a Pannónia Stúdió szinkrondramaturgjaként került kapcsolatba a filmmel és filmrendezőként is jelentős műveket alkotott. A tanítványok első rendezése. Eredeti, filmes őstehetsége, a legjobb értelemben vett profizmus és az elsőfilmesekre némelykor jellemző mindent elmondani akarás együttesen jellemzi ezt a filmjét.
A film főhőse Fehér József (Eperjes Károly), tehetséges, ám nincstelen parasztfiú, aki az Alföld tanyavilágáról kerül fel a harmincas évek végének Budapestjére, hogy tandíjmentesként bekerüljön a jogi egyetemre. A beiratkozási határidőt lekési, de egy szerencsés véletlen következtében Magyary Zoltán professzor (Gelley Kornél) segítségével mégis egyetemi hallgató lehet belőle. Magyary a közigazgatási jog professzora (egyébként valós, hitelesen ábrázolt személyiség) azon kevesek egyike volt, akik tényfeltáró vizsgálattal és a vizsgálaton alapuló, belülről és felülről hozott reformokkal szerettek volna javítani az elavult, igazságtalan, feudálisnak tekintett magyar társadalom állapotán.
Magyary egyik famulusa, hogy hősünk megélhetési gondjain segítsen, beajánlja instruktornak a léha Alex gróf (Cserhalmi György) mellé, akinek nehézségeket okoz a közgazdasági vizsga letétele. József rövid időt tölt reménybeli tanítványa családjának birtokán, megismerkedik annak lánytestvérével (Básti Juli), majd miután a hozzá ellenségesen viszonyuló személyzet tagjai megverik, visszatér Budapestre.
Magyary egyik famulusa, hogy hősünk megélhetési gondjain segítsen, beajánlja instruktornak a léha Alex gróf (Cserhalmi György) mellé, akinek nehézségeket okoz a közgazdasági vizsga letétele. József rövid időt tölt reménybeli tanítványa családjának birtokán, megismerkedik annak lánytestvérével (Básti Juli), majd miután a hozzá ellenségesen viszonyuló személyzet tagjai megverik, visszatér Budapestre.
Innentől kezdve a film többidejűvé válik: időnként egy-egy a nyolcvanas évekbeli, tehát jelenkori jelenet tarkítja. Ezekben a jelenetekben a hős már nyugdíjas korú (Id. Eperjes Károly alakítja, de fia hangján szól hozzánk), míg Eperjes más szinkronhangjával a fiát alakítja. Ismét Horthy kori jelenetsor következik, amelyben Magyary professzornak meg kell nyernie Teleki gróf kultuszminisztert az ország megreformálását célzó, hazánk életviszonyait szociológiai-szociográfiai hitelességgel bemutató kiállításának engedélyezésére. Teleki némi vonakodás után jóváhagyja Magyary tervét. A kiállítás megnyitója azonban botrányba fullad, mert az arisztokrácia jelenlévő tagjai felháborodnak a bemutatott anyag szókimondásán. Teleki nem sokkal később betiltja a kiállítást. Magyary, hogy támogatást szerezzen jóhiszemű jobbító elképzelései megvalósítása számára, egy náci közigazgatási szakembert hív meg előadást tartani az egyetemre. Előadás közben érkezik meg a hír Teleki öngyilkosságáról. Egy jelen idejű jelenetben apa és fia strandra készülnek, a fiú beadja óráját a zaciba. A háború végéhez közeledik: a szövetségesek bombázása következtében találatot kap a betiltott kiállítás anyaga. A film szinte minden jelentős szereplője igyekszik megmenteni valamit a Magyary-féle anyagból a jövő, elsősorban saját jövőbeni érvényesülése számára. Az utolsó, jelen idejű jelenetben Eperjest és apját látjuk az egyik budapesti strand hullámfürdőjében.
Ennyit a nagyigényű film cselekményéről. Bereményi filmjét azért tartjuk nagyigényűnek, mert nemcsak egy meghatározott történelmi korszak, saját kora, hanem Magyarország egész 20. századi történelme kulcsfilmjének igényével lép fel. Legalábbis igyekszik megtalálni, és ábrázolni, azt a modellt, amely több történelmi korszakra egyaránt jellemző. Filmje ennyiben kulcsfilm, a szocializmus reformkísérleteiről is szól, miközben a két világháború közötti és a második világháború Magyarországát is bemutatja. Az általánosítás igénye a történészi, történelmi hitelesség szempontjából nézve nem sikerülhet, a filmalkotó azonban talán egy kicsit jobban jár. A film alapkérdése, hogy mit tehet egy ember, aki, megismerni, felismerni és hatni akar. Választhatja Magyary példáját, aki belefárad a Telekivel folytatott taktikai csatározásokba, és aki - mint a filmből tudjuk - szintén öngyilkos lett, akárcsak meggyőzni kívánt felettese. Választhatja egy markáns és fontos mellékszereplő, Török Imre (Balkay Géza) példáját, akit az alkotók a falukutató Kovács Imréről mintáztak. Török a megalkudni nem hajlandó diákvezér, hatvannyolcas utódaira is hajaz, sosem épül be, mindig kívül marad, sorsa a New York-i emigráció és a gyógyíthatatlan betegség okozta, szükségszerű halál. A kudarcos, örök reformert és az ugyancsak kudarcos örök forradalmárt Bereményi ugyanazon jelenetben láttatja velünk utoljára: mindketten izgatottan kutatnak a szövetségesek bombatámadása után a romok között, az épen maradt, a jövőben felhasználható anyagok, tervek után. Kettejük példája egyaránt kudarcos. Magyary sorsa a reformeré, akinek kudarcát, a náci professzor meghívása példázza, megmutatván a nézőknek, hogy a kompromisszumkeresés milyen végzetes hibákhoz vezethet. Török, a forradalmár sem jár azonban jobban, radikalizmusának sterilitás a következménye. Hősünk sem lát más alternatívát, mint a belső reform és a kívülről jött forradalom egyaránt tévesnek bizonyuló lehetőségeit. Bereményi az örök magyar átkot kívánja bemutatni, de megoldást ő sem talál. A két egyaránt téves alternatíva felmutatása után kiderül, hogy valójában nincs harmadik megoldás. Nincsen harmadik út, hirdeti kiábrándultan. Filmjének paradoxona, hogy így közelíti meg a történelmi szempontból vett leginkább reális megoldást. A „realizmus diadalának” tekinthetjük a jelen idejű jelenetek sugallta „feloldást”: ott állunk tehetetlenül a hullámfürdőben és hagyjuk, hogy a hullámok sodorjanak bennünket.
Szerző: Sándor Tibor
