Szegénylegények
1965
Ház a sziklák alatt (1958)
Makk Károly
Az ötvenes évek közepén, a kirobbanó sikerű Liliomfi és a helykén szellemes Mese a 12 találatról alapján Makk Károly már-már a magyar vígjátéki hagyomány örökösének-megújítójának tűnt a közönség és a kritika számára. A Tatay Sándor regényéből készült komor paraszti sorsdráma, a Ház a sziklák alatt azonban megmutatta, hogy Makk más műfajban is stílusteremtő erejű tehetség.
A Ház a sziklák alatt fatális szerelmi háromszög-történet. Főhőse, Kós Ferenc betegen, meggyötörve tér haza a második világháborúból. Maradék életerejét is elveszti, amikor megtudja, hogy felesége meghalt, gyereküket sógornője, a púpos Tera neveli. Tera rajongva próbál gondoskodni Ferencről, hogy a feleség helyébe lépjen, a férfit azonban egy másik kapcsolat, az energikus és akaratos Zsuzsával kötött házassága húzza ki a depresszióból.
Négyesben nehezen férnek meg a kis házikóban, Tera azonban ragaszkodik családi jussához, féltékeny és erőszakos. Ferenc nem tud vele mit kezdeni, keservesen őrlődik szerelme és lelkiismerete, a két asszony között – végül egy véletlent kihasználva a szakadékba löki Terát. Ahogy korábban Terával, most a bűntudatával nem képes együtt élni: elmondja tettét Zsuzsának, aki elhagyja. Ferenc beletörődik végzetébe és vállalja a sorsát, feladja magát a rendőrségen.
A Ház a sziklák alatt kerettörténete (Ferenc fogolytársa, Gere János, mint az életet újrakezdő, dinamikus, lelkesen gazdálkodó és a téeszbe is belépő parasztember – a pozitív hős, az ellenpólus) mutatja, hogy miféle engedményekre volt szükség a cenzúra megszelidítése érdekében (a „vörös farok”, a hamis és kényszeredetten pozitív zárlat még jellemzőbb egy másik Makk-film, a Megszállottak esetében), az akkori kritikák azonban így is keményen támadták a „nem tipikus” történetet (hiszen Ferenc orosz hadifogságból tért haza!). A Ház a sziklák alatt csak egy évtizeddel később, az 1968-as „Budapesti 12”-szavazáson került be a magyar filmtörténeti kánon élvonalába.
A Ház a sziklák alatt szaggatott, balladai elbeszélésmódja a drámai fordulópontokat emeli ki a történetből, így születik meg a felkavaró erejű, fatális sorsdráma. Makk természetesen nem a magyar parasztság második világháború utáni sorsáról akart filmet készíteni (hiába is szerették volna ezt látni a kultúrpolitikusok), ez a háromszögtörténet és Ferenc drámája egyedi és különleges (Tera fogyatékossága, Ferenc sokszorosan motivált, súlyos depressziója: megannyi eszköz a határhelyzet-dráma fokozására). A Balaton-felvidék megkapó, gyönyörű természeti környezete, az évszakonként megváltozó, átalakuló táj szépsége és harmóniája éles ellentétben áll az egyetlen, szűk fedél alá szorított, kiszolgáltatott emberek gyilkos erejű drámájával, szenvedélyével. A Ház a sziklák alatt a kontrasztokra épülő dramaturgiai- és képszerkesztés, az erőteljes fény-árnyék hatások és a zord szépségű tájba helyezett mélységes emberi dráma motívumaival a Szőts István által fémjelzett, az ötvenes évek elején azonban megszakadt stílushagyomány folytatója.
Négyesben nehezen férnek meg a kis házikóban, Tera azonban ragaszkodik családi jussához, féltékeny és erőszakos. Ferenc nem tud vele mit kezdeni, keservesen őrlődik szerelme és lelkiismerete, a két asszony között – végül egy véletlent kihasználva a szakadékba löki Terát. Ahogy korábban Terával, most a bűntudatával nem képes együtt élni: elmondja tettét Zsuzsának, aki elhagyja. Ferenc beletörődik végzetébe és vállalja a sorsát, feladja magát a rendőrségen.
A Ház a sziklák alatt kerettörténete (Ferenc fogolytársa, Gere János, mint az életet újrakezdő, dinamikus, lelkesen gazdálkodó és a téeszbe is belépő parasztember – a pozitív hős, az ellenpólus) mutatja, hogy miféle engedményekre volt szükség a cenzúra megszelidítése érdekében (a „vörös farok”, a hamis és kényszeredetten pozitív zárlat még jellemzőbb egy másik Makk-film, a Megszállottak esetében), az akkori kritikák azonban így is keményen támadták a „nem tipikus” történetet (hiszen Ferenc orosz hadifogságból tért haza!). A Ház a sziklák alatt csak egy évtizeddel később, az 1968-as „Budapesti 12”-szavazáson került be a magyar filmtörténeti kánon élvonalába.
A Ház a sziklák alatt szaggatott, balladai elbeszélésmódja a drámai fordulópontokat emeli ki a történetből, így születik meg a felkavaró erejű, fatális sorsdráma. Makk természetesen nem a magyar parasztság második világháború utáni sorsáról akart filmet készíteni (hiába is szerették volna ezt látni a kultúrpolitikusok), ez a háromszögtörténet és Ferenc drámája egyedi és különleges (Tera fogyatékossága, Ferenc sokszorosan motivált, súlyos depressziója: megannyi eszköz a határhelyzet-dráma fokozására). A Balaton-felvidék megkapó, gyönyörű természeti környezete, az évszakonként megváltozó, átalakuló táj szépsége és harmóniája éles ellentétben áll az egyetlen, szűk fedél alá szorított, kiszolgáltatott emberek gyilkos erejű drámájával, szenvedélyével. A Ház a sziklák alatt a kontrasztokra épülő dramaturgiai- és képszerkesztés, az erőteljes fény-árnyék hatások és a zord szépségű tájba helyezett mélységes emberi dráma motívumaival a Szőts István által fémjelzett, az ötvenes évek elején azonban megszakadt stílushagyomány folytatója.
