sex hikaye

Magasiskola (1970)

Gaál István

2004. május 7. - filmhu
Gaáltól a magyar új hullám egyik friss alapműve, a Sodrásban után mindenki nagy és hasonlóan felzaklató filmeket várt. Mai szemmel, harminc év múltán Gaál jelentős és gazdag életművében máig a Sodrásbant látjuk legerősebb filmjének. Készített halványabb darabokat is, később meg az értékesebb filmjeire is talán csekélyebb figyelem vetült, mint érdemelte volna. Gaál csendes alkotó, ritkán áll viták vagy filmen kívüli, kultúrpolitikai, publicisztikus izgalmak középpontjában.
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok
A Magasiskola a magyar film egyik gazdagon rétegezett korszakának jellemző darabja. A hetvenes éveket nálunk az úgynevezett „parabolisztikus” filmtípus uralta, amelynek talán Jancsó 1965-ös Szegénylegényekje volt az őse és mintatípusa, de mégsem ez, hanem például a Kósa-filmek (Nincs idő) a parabolisztikus filmek jellegzetes példái. Gaál azonban semmiképpen sem állt Jancsó hatása alatt, és bár Kósa stílusával talán valamiképp inkább rokon, de e művészi rokonság nem túl közeli. A Magasiskola Gaál életművén belül értékelendő - ugyanakkor a magyar hetvenes évekre is tanulságokat sugároz.
 
Ha parabolisztikus filmfajtáról beszélünk, a legkevésbé sem lehet elfeledni, hogy a regény írója, Mészöly Miklós volt a hatvanas években ennek a legfőbb szépirodalmi művelője. Ablakmosó című színművének közlése után a Jelenkor szerkesztőjét leváltották, a lapot megfegyelmezték, Mészöly sokáig a „tűrt” és a „tiltott” kategória között imbolygott. A hatalom különösen nem kedvelte, de kénytelen-kelletlen tűrte az Atléta halálának meg a Saulusnak hazai meg külföldi szakmai sikerét.
Annak, hogy a hetvenes évekre a parabolisztikus, „áthallásos” történetekhez fordultak a magyar rendezők, hasonló okai voltak, mint az irodalomban: az éles konfliktusú, mélybe hasító mai témákat nem lehetett igaz módon feldolgozni, sok volt a tabu, taszító a mellébeszélés kényszere.

A Magasiskola jelképes, elvont tanulságokat sugalló története egy solymásztelepen játszódik. A kártevő kisállatokat és madarakat pusztító sólymokat egy fanatikus solymász idomítja. Ez a figura (Bánffy György emlékezetes szerepe) munkatársaival is diktatórikusan viselkedik. A telepre nyári gyakorlatra érkező fiatalember szembeszállna ezzel az értelmetlen renddel, de hiába kéri munkatársa, egy fiatal lány (Meszléry Judit) segítségét és támogatását: a lány erőtlen ehhez, és a fiúnak vesztesen kell távoznia, bár talán megingatta a telepvezető uralmát...
 
Gaál előző filmjeire a személyesség „új hullámos” jegyei voltak igazán jellemzőek, az önvallomásos hang. Most nem egészen. Erről kérdezte Zsugán István egy 1969-es forgatási interjúban.
„Az ember sosem szakíthat önmagával - felelte Gaál. - Azt hiszem, a témaválasztás sosem véletlen ürügy. Az előző három filmmel elmondtam azt, amit ezeknek a témáknak a kapcsán ki tudtam fejezni. Most másfajta ügyek foglalkoztatnak. Nem hiszek abban, hogy egy embernek mindig egyetlen bolygó körül, azonos pályán kell keringenie. És abban sem, hogy stílusnak állandónak kell maradnia. (...) Most az a nagy lecke számomra, hogy ilyen kevés szereplős kamarafilmmel kell lehetőleg teljes és komplex emberi világképet adnom.”
 
A Magasiskola mind a rendező, mind az operatőr (Ragályi Elemér) első színes filmje volt, s ha a kópia állapota engedi, érdemes megbámulni a sárga és a vakító kék ellentétére épülő képi világ megteremtését.
Gaál filmjét kedvezőtlenül fogadta a hazai kritika. Mai szemmel is merevnek, túl szabályosnak, olykor kimódoltnak látszik – olyan jegyek, melyek talán idegenek is Gaál István alkotói habitusától. Erről ugyancsak lehetett volna gondolkodni és beszélni. Csakhogy másról volt szó: kritikai figyelmeztetésről, felemelt mutatóujjról - hogy magam is némi metaforát használjak.
„Filmje megítélésében nem lehet szempont a Cannes-ból hazahozott díj” - figyelmeztetett egy korabeli kritika. A Magasiskola ugyanis - hogy el ne feledjem - a zsűri különdíját kapta meg a cannes-i fesztiválon. Gazdag vagy szegény, mindenesetre különös idő lehetett, amikor ez rosszallást váltott ki. A hetvenes évek alacsonyhorizontú iskolája.
 
Szerző: Bikácsy Gergely





Rendező Szabó István
Szereplők Karin Boyd (Juliette Martens)
Krystyna Janda (Barbara Brukner)
Klaus Maria Brandauer (Hendrik Höfgen)
Rolf Hoppe (Tábornagy)
Cserhalmi György (Hans Miklas)

nka emblema 2012