Szegénylegények
1965
Párbeszéd (1963)
Herskó János
A hatvanas évek magyar filmművészetében fontos csoportot képviselnek a közelmúlt történelmével szembesítő-szembesülő történelmi-társadalmi drámák. Ennek a sorozatnak a nyitódarabja Herskó János Párbeszéd című filmje.
A film a második világháború végétől a hatvanas évek elejéig tekinti végig Magyarország történelmét – egy házaspár történetén keresztül. A cselekmény visszaemlékezések sorozatából bontakozik ki: az újra találkozó egykori szerelmesek egy katartikus, nagy beszélgetésben idézi fel a történteket.
Judit családja nagy része a koncentrációs táborokban pusztult el, a fiatal lány teljesen egyedül kezd új életet a háború után: távoli rokona, Dönci bácsi, a tisztes vállalkozó, kispolgár segítségéből nem kér – a kommunista pártba belépve, a mozgalomban talál magának partnert a már a háború előtt az illegális kommunista szervezkedésekben részt vevő László személyében. Hamar összeházasodnak, boldog, új életet terveznek, a férfit azonban 1950-ben letartóztatják, és koholt vádak alapján elítélik. Judit eleinte kitart férje mellett, később azonban (kényszerből-megalkuvásból-egy új szerelem hatására: mindez együtt van a lány tetteiben) elválik a férfitől, aki mindezt csak a szabadulása után tudja meg.
Kettőjük útja ettől kezdve rendre szétválik, majd összefut – történetük kulcspontjai azonban az ötvenes évek Magyarországának politikai fordulataival esnek egybe: Judit az 56-os forradalom után el akarja hagyni az országot, végül mégis marad, talán többek között annak köszönhetően, hogy megint összefut Lászóval, aki karhatalmistaként a szerveződő kádári hatalom oldalára áll.
Herskó filmje a hősök személyes történetét, döntéseik indítékait a politikai-társadalmi-történelmi meghatározottságokból eredezteti. A Párbeszéd a kádári konszolidáció alapkérdéseit veti fel (a 45 utáni magyar kommunista uralom megszakítottsága vagy folyamatossága, a kádári hatalomgyakorlás és a Rákosi-korszak viszonya), és a kiegyezés, a drámák utáni megbékélés esélyét, lehetőségét, reményét próbálja felmutatni – elsők között beszél olyan témákról (az ötvenes évek értelmezése, zsidó sorstörténetek), amelyeket a megelőző években a cenzúrától tartva inkább messze kerültek a magyar filmek.
Judit családja nagy része a koncentrációs táborokban pusztult el, a fiatal lány teljesen egyedül kezd új életet a háború után: távoli rokona, Dönci bácsi, a tisztes vállalkozó, kispolgár segítségéből nem kér – a kommunista pártba belépve, a mozgalomban talál magának partnert a már a háború előtt az illegális kommunista szervezkedésekben részt vevő László személyében. Hamar összeházasodnak, boldog, új életet terveznek, a férfit azonban 1950-ben letartóztatják, és koholt vádak alapján elítélik. Judit eleinte kitart férje mellett, később azonban (kényszerből-megalkuvásból-egy új szerelem hatására: mindez együtt van a lány tetteiben) elválik a férfitől, aki mindezt csak a szabadulása után tudja meg.
Kettőjük útja ettől kezdve rendre szétválik, majd összefut – történetük kulcspontjai azonban az ötvenes évek Magyarországának politikai fordulataival esnek egybe: Judit az 56-os forradalom után el akarja hagyni az országot, végül mégis marad, talán többek között annak köszönhetően, hogy megint összefut Lászóval, aki karhatalmistaként a szerveződő kádári hatalom oldalára áll.
Herskó filmje a hősök személyes történetét, döntéseik indítékait a politikai-társadalmi-történelmi meghatározottságokból eredezteti. A Párbeszéd a kádári konszolidáció alapkérdéseit veti fel (a 45 utáni magyar kommunista uralom megszakítottsága vagy folyamatossága, a kádári hatalomgyakorlás és a Rákosi-korszak viszonya), és a kiegyezés, a drámák utáni megbékélés esélyét, lehetőségét, reményét próbálja felmutatni – elsők között beszél olyan témákról (az ötvenes évek értelmezése, zsidó sorstörténetek), amelyeket a megelőző években a cenzúrától tartva inkább messze kerültek a magyar filmek.
