Mephisto
1981
Talpalatnyi föld (1948)
Bán Frigyes
Eredetileg a Nemzeti Parasztpárt filmvállalata, a Sarló szerette volna elkészíteni 1947-ben, a párthoz szorosan kötődő Szabó Pál regényének (Lakodalom, keresztelő, bölcső) adaptációját. A forgatást azonban csak egy évvel később, a filmgyártás államosításával egy időben kezdték el, azzal a kifejezett szándékkal, hogy ez a film legyen az államosított magyar filmgyártás első, reprezentatív alkotása.
Rendezőként szóba jött Szőts, de ő nem volt eléggé megbízható. Felkérték Radványit is, ő azonban ügyesen elhárította az ajánlatot. Volt, aki úgy emlékezett, hogy még a szélsőjobboldali Bánky Viktor neve is felmerült, neki jól jött volna a rendezés „vezeklésként”, de ő inkább elhagyta az országot. Állítólag a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat újdonsült vezetői végül azért döntöttek Bán Frigyes mellett, mert közel lakott a Hunniához és éppen otthon találták. Talán a kissé véletlenszerű döntést ellensúlyozandó, a rendezőt alaposan „megtámogatták” tehetséges, fiatal káderekkel: a stábba Máriássy Félix, Makk Károly, Herskó János és Hintsch György is bekerült.
A Talpalatnyi föld valóban irányt mutatott a későbbi évek filmgyártása számára, bár nem volt annyira sematikus, mint utódai. Tökéletesnek bizonyult a szereplők kiválasztása: Mészáros Ági (Juhos Marika) és Szirtes Ádám (Góz Jóska) játéka hiteles és drámai erejű, különösen a párkapcsolatukat ábrázoló, a privátszférában játszódó jelenetekben. Bán Frigyes rendezése és Makay Árpád operatőri munkája egyaránt pontos és invenciózus.
A mű kétségtelen erényei azonban nem feledtethetik azt a tényt, hogy az ötvenes évek sematikus filmjeinek előfutáráról van szó. A cselekmény, a jellemek megformálásának módja és a film ideológiája egyaránt ezt bizonyítják. A Talpalatnyi föld szereplői nem igazi hősök, hanem ideológiai klisék mintájára megformált figurák. A karaktert a szereplő osztályharcban betöltött funkciója határozza meg. Az osztályharcos ábrázolásmód pedig nem ismeri az árnyalatokat, csak feketét és fehéret láttat. A szükségképpen az úri osztályhoz tartozó kéjsóvár számtartó tiszt eredendően a legfőbb gonosz, társadalmi hovatartozása egyben megindokolja alávalóságát is. A gazdagparaszti réteget képviselő Zsíros Tóthék is gonoszok, végső soron pusztán osztályhelyzetük miatt. Ezt egyébként Tóth Ferke (Egri István) szóban is megerősíti, amikor saját anyagi érdeke ellenére Góznak, „a szegényparasztnak” a megaláztatását kívánja. Tóthék az ötvenes évek kulákjainak őstípusát testesítik meg. Feltűnik a filmben a pénzért mindenre kapható szabotőr (Pécsi Sándor) figurája is, erre a szerepkörre még nagy jövő vár. Az 1930-ban játszódó film cselekménye egyébként is a mezőgazdaság eljövendő kollektivizálásának szükségessége mellett érvel, hiszen a mese legfőbb tanulsága abban áll, hogy egyedül nem boldogulhat a szegényparaszt. A befejező képsor is az ötvenes évek termelési filmjeinek kincstári optimizmusát idézi. A Góz Jóskára záruló cellaajtón ott a krétával írt felirat: „szabadul: 1945”. Ezután a kép áttűnik és egy büszkén forgó öntözőfejet látunk, amint locsolja a gondozott, dúsan termő földeket.
A Talpalatnyi föld valóban irányt mutatott a későbbi évek filmgyártása számára, bár nem volt annyira sematikus, mint utódai. Tökéletesnek bizonyult a szereplők kiválasztása: Mészáros Ági (Juhos Marika) és Szirtes Ádám (Góz Jóska) játéka hiteles és drámai erejű, különösen a párkapcsolatukat ábrázoló, a privátszférában játszódó jelenetekben. Bán Frigyes rendezése és Makay Árpád operatőri munkája egyaránt pontos és invenciózus.
A mű kétségtelen erényei azonban nem feledtethetik azt a tényt, hogy az ötvenes évek sematikus filmjeinek előfutáráról van szó. A cselekmény, a jellemek megformálásának módja és a film ideológiája egyaránt ezt bizonyítják. A Talpalatnyi föld szereplői nem igazi hősök, hanem ideológiai klisék mintájára megformált figurák. A karaktert a szereplő osztályharcban betöltött funkciója határozza meg. Az osztályharcos ábrázolásmód pedig nem ismeri az árnyalatokat, csak feketét és fehéret láttat. A szükségképpen az úri osztályhoz tartozó kéjsóvár számtartó tiszt eredendően a legfőbb gonosz, társadalmi hovatartozása egyben megindokolja alávalóságát is. A gazdagparaszti réteget képviselő Zsíros Tóthék is gonoszok, végső soron pusztán osztályhelyzetük miatt. Ezt egyébként Tóth Ferke (Egri István) szóban is megerősíti, amikor saját anyagi érdeke ellenére Góznak, „a szegényparasztnak” a megaláztatását kívánja. Tóthék az ötvenes évek kulákjainak őstípusát testesítik meg. Feltűnik a filmben a pénzért mindenre kapható szabotőr (Pécsi Sándor) figurája is, erre a szerepkörre még nagy jövő vár. Az 1930-ban játszódó film cselekménye egyébként is a mezőgazdaság eljövendő kollektivizálásának szükségessége mellett érvel, hiszen a mese legfőbb tanulsága abban áll, hogy egyedül nem boldogulhat a szegényparaszt. A befejező képsor is az ötvenes évek termelési filmjeinek kincstári optimizmusát idézi. A Góz Jóskára záruló cellaajtón ott a krétával írt felirat: „szabadul: 1945”. Ezután a kép áttűnik és egy büszkén forgó öntözőfejet látunk, amint locsolja a gondozott, dúsan termő földeket.
