Mephisto
1981
Verzió (1979)
Erdély Miklós
Erdély Miklós a kevesek filmrendezője. Talán természetes ez, én mégis bajnak érzem: Erdély Miklós ugyanis a magyar kísérleti művészet (irodalom, festészet, film) Kassákot követő legfontosabb, legeredetibb alkotója. Kassáknak sincs tömeg-olvasótábora, róla azonban szerencsére mégsem mondhatnánk, hogy „a kevesek költője”. Erdély ráadásul nemcsak költő, hanem a tömegművészetnek is mondott film művelője volt. Életében egyetlen filmjét sem vetítették nyilvános előadáson. Baj, ha ennyire megelőzi valaki a „közízlést”.
Az 1979-ben forgatott (1981-ben sztenderdizált) Verzió Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című dokumentum-regényének (1931) szabad átirata. A film az 1882-es zsidóellenes kirakatper fő hamis tanújául kiszemelt gyerek, Scharf Móric „betanítását” érdekes vizuális nyelven ábrázolja. Mindig többes számban elevenül meg bennem a cím. Nem egyféle, hanem egymásnak is ellentmondó verzió-változatokat látunk: variációk egy agymosásra. Derék csendőr-lelkületű haramia tanítja be a hazug vallomásra kiskamasz áldozatát. A gyerek biflázza a dilettánsan vérgőzös marhaságot, amelyet azután a fél ország el fog hinni (sokan még ma is) - hogy ugyanis látta szüleit és hitsorsosait, amint az imaházban elmetszették egy kis szolgálólány torkát. A gyerek igyekvően engedelmes képzelete megelevenedik. A tények, a hamis és elképzelt események keverednek, ütik egymást, feleselnek és cáfolják egymást. A betanított hamis vallomás szövege állandó ellentétbe kerül a formálódó képekkel. Képzelet-formációk állandó, gomolygó formálódásban. A kényszer-kitaláció képeinek monotonul agresszív tolakodása el akarja nyomni a valóság, a valódi emlékezet képeit. A valóság, az emlékképek nehezen megfogható átváltozása zajlik a szemünk előtt: „vallomás-másolatok”, hogy Erdély egy másik filmjére is utaljak.
A koholt perről, a betanított vallomásról a hetvenes években főként a sztálinista kor koncepciós perei juthattak eszünkbe. A betanító-vallató csendőrféle hatalmasságot (ifjabb) Rajk László játssza. Egészen bizarr gondolatokra adott ez a szereposztás akkor alkalmat, s a bűneire oly érzékeny kultúrpolitika nem is engedte vetíteni a filmet. Tanulságát, „üzenetét” zavaróan aktuálisnak ítélte.
Ma annak is igaza van, és egyre inkább igaza lesz, aki e film nézésekor semmit sem törődik a Rajk-perrel. Ő az a bizonyos „újszülött”, vagy „szűz” néző. Talán úgy érzi, hogy bár a tiszaeszlári hazugság szelleme Eötvös Károly (az 1882-es perben ő volt az antiszemita vérváddal szemben föllépő védő) és Krúdy szép könyvei ellenére átitatta a magyar társadalom egy részét – mégis, számára a film nem Tiszaeszlárról, nem történelemről és politikáról szól, hanem valami mélyebb, sötétebb és furcsább elfojtásról, hazugságról és öncsalásról. A Verzió legalább annyira „történelmi film”, mint amennyire a kollektív tudatalatti elemzése. Ha el fogadja is az ember, hogy a „kísérleti filmek” skatulyájába zárták, azt már aligha lehet elfogadni, hogy ott is maradjon. A filmnyelv lázadása – mondhatnánk kissé kimódoltan. A filmnyelv lázadása mindenfajta képi és gondolati klisé ellen, a szellem lustasága ellen. Egy ilyen film furcsa dolog a televízióban: Gulliver a törpék játékterén.
Szerző: Bikácsy Gergely
