Szeptember

"És elindultunk hárman, mint hat éve mindennap, azóta, hogy a Kisfiú meglett. Minden nap megyünk. Ki a Haller utcára, be a piacra, gyerünk válogatni. Kétszer is megyünk: reggel nyolcra, meg délután. Milyen jó meleg van! Hát persze: augusztus végén visszajön a nagy meleg. Nem kell semmi ruha. Alig kell valami kis nadrág meg ing. Megyünk hárman: a Kisfiú, az anyja meg én. Hogy süt a nap! Ez most nagyon kell. Én egy kicsit éhesebb vagyok, mert hamar keltem. Ha tovább tudok aludni, akkor valahogy átmegyek azon az éhességi ponton, vagy éhességi szakaszon, nem tudom miért. És akkor nem vagyok éhes egész nap. Csak délután, olyan három-négy körül fájdul meg a fejem, de azt meg ki tudom már masszírozni, és kibírom akkor már estig. De ma hamar keltem.
Simán, gondolkodás nélkül hozom el a kakaót a nadrágomban. Körül se nézek, annyira érzem, hogy igazam van. Ez óriási erőt ad most nekem. Még arra se figyelek, hogy valami alibi vásárlást csináljak. Ez a kakaó elvileg is, gyakorlatilag is, a kisfiamé. Én csak azért vagyok, hogy elvigyem neki. Kész. Csak azt sajnálom, így utólag, hogy nem kettőt hoztam el."