Symphony No. 42

Két jegesmedve ül kempingszéken a folyóparton, és horgásznak, majd lövés dördül el. Egy nő élő rókát hord a nyakában stólaként. Beleszippant cigarettájába, kifújja a füstöt, majd minden elvörösödik. Két néni vár a zebránál a zöldre, az egyik izgatott kiskutyát tart pórázon, a másik elővesz egy ollót, és elvágja a pórázt. A kutya elszalad – vége a történetnek, jöhet a következő kép. Egy vörös fürdőruhás nő nyírja a gyepet, előtte a fűben egy levegőért kapkodó delfin fekszik. Az erdő visszatérő helyszín, amely már nem nyújtja egy menedék ígéretét. A Symphony no. 42 a Berlinálé versenyprogramjába is beválogatott, MOMÉ-n készült animációs diplomafilmje egy minden moralitástól mentes, mítikus világról mesél. A rendező emberi érzelmeket és viselkedést visz át az állatokra, vagyis antropomorfizál.