Megkésett memoár

"Ki ez a szikár, magas, mindig kifogástalan sötét öltönyt, mellényt, korrektül megkötött nyakkendőt viselő, ötvenes éveit taposó férfi, akit nyilvánosság előtt nemhogy nevetni, még elmosolyodni sem látott szinte senki? Ki ez a kimért szavú, pontosan fogalmazó politikus, akit a sodrából kihozni jószerint lehetetlen, akinek az indulata legfeljebb iróniában nyilvánul meg? Aki mintha kamaszkora óta erre a szerepre - a miniszterelnök, az új magyar demokrácia első miniszterelnökének szerepére készült volna? Tanúsíthatom: erre készült, s erre készítette elő a sorsa, gyermekkora óta." (Göncz Árpád)

1993. december 13-án halt meg Antall József, az új Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke. Életében alig tudhattunk valamit személyes sorsáról, emlékeiről és élményeiről, a hajdani gyermekkori környezetről és mindarról, ami meghatározta életét, pályáját, megszabta emberi tartását, politikusi hitét és hitelét. Ezúttal olyan megkésett memoárt hallhatnak, amelyik talán segít kiegészíteni azt a sokszor hamis és igaztalan képet, amely politikusi pályáját végigkísérte.