Szivarfüst

A történet egy olyan házban játszódik, ami látszólag lakatlan. Az épület kívül- belül egyaránt omladozó és elhanyagolt. A szobák üresen tátongnak, a falak kopaszok, csak néhány régi bútor van bennük. A házban Tójermann úr és felesége él, a ház urának felmenői generációk óta itt laknak. Tójermann úr egyetlen szenvedélye az evés, ennek hasznosságáról sokat szónokol. A film elején is erről beszél: az életnél és az evésnél nincs fontosabb. Az asztal tele van étellel, az asszony szó nélkül rakja teli szájjal beszélő ura elé a tányérokat, ha pedig nincs rá szükség, az asztal elott áll. Tójermann úr elfogyasztja az ételt, inni kér, közben a női lustaságról szónokol. Ivás után szivarra gyújt, és újra kezdi régi mondókáját: az életnél nincs fontosabb... ekkor azonban fulladni kezd, eltorzul az arca, a nyakához kap. Felesége mozdulatlanul figyeli, ahogy ura kiszenved. Ekkor odamegy és kiveszi az égő szivart a halott kezéből, és lelöki urát az asztal mellé, majd a helyére ül. Tójermann úr tüdejébol elszáll a bennrekedt szivarfüst.