sex hikaye

Töredék

Maár Gyula

2007. december 12. - Hungler Tímea

Bemutató: 2007. december 13.

Töredék
Szuggesztív nyitóképpel indul Maár Gyula mozija. Egy karcos gramofonról megrázó, artikulálatlan emberi hangok hallatszanak, melyet egy ágyban fekvő félmeztelen férfi (Zsótér Sándor) mély empátiával hallgat, szinte együtt szenved a hang tulajdonosával.
Amikor a felvétel véget ér, az ágya szélén ülő másik férfihoz fordul, és hitről, szenvedésről kezd beszélni, pontosabban szónokolni, tanítani.
Fokozatosan kiderül, egy papi rendházban vagyunk, valamikor a negyvenes évek derekán, a második világháborút követően.

A fekete-fehér film jól illeszkedik a meglibbenő reverendák, a meszelt szobák világához, melynek falai között minden papnak más és más a viszonya a hitéhez, a többiekhez, és ahhoz a válságos, nagy átalakulások alatt álló történelmi helyzethez, amelyben kénytelenek élni. 

Zsótér Sándor karaktere a szent, a nem evilágból való – színtiszta hit, az elkötelezettség, a mély emberszeretet és a bizalom árad azokból a mondatokból, melyeket a rendező Simone Weil írásait felhasználva a szájába ad. A rendfőnök (Peter Fitz) sztoikus beletörődéssel szemléli mind a történelem viharait, mind a rendház megrendült erkölcsi állapotát – bár, az ő hite sem megkérdőjelezhető, mégis sokkal engedékenyebb, mint rendtársáé. Bízva abban, hogy minden úgy jó, ahogy van, inkább a múltjába menekül, mint hogy a jelenében rendet tegyen.

A nézőtől aktív odafigyelést igényel, különösen a Zsótér által megformált karakter monológjainak követése

A kommunizmus eszméi azonban már a kolostor falai között is terjednek – a Trill Zsolt által megformált karakter, hiszi, hogy istenhite és a baloldali tézisek összeegyeztethetők, hogy a kereszténységnek tulajdonképpen a huszadik századi eszmerendszer a földi manifesztációja. És ott vannak a vesztüket érző, danse macabre-t járó papok (Andorai Péter, Haumann Péter), akik az alkoholba, a szórakozásba menekülnek belső és külső démonaik elől; látogatókat fogadnak a környék grófnője (Törőcsik Mari) és mondén ifjúasszonya (Cseh Anna Mária) személyében, akik társaságában egyszerűen csak szeretnék jól érezni magukat. 

Az ő ellenlábasuk a konzervatív Székely B. Miklós, aki mereven ragaszkodik a dogmákhoz, a megszokáshoz, helyre akarja állítani a fellazult hierarchiát, és ez ügyben állandóan cselekvésre ösztökéli a rendfőnököt.

Maár Gyula „eszmedrámájában”  különböző ideológiák, világértelmezések, a hithez való viszony más és más megközelítései csapnak össze a szereplők személyén és egymással folytatott dialógusain keresztül. Eközben persze az emberi kapcsolatokra is fény derül, főként a rendfőnök és Zsótér karakterét ismerhetjük meg behatóbban – úgy tűnik az isteni szeretet egyiküknek sem elég, az előbbi a múltjába révedve női hangokat hall, az utóbbi pedig plátói szerelmet táplál forradalmár paptársa iránt.

Egyszerűen csak szeretnék jól érezni magukat

Maár filmje nem adja könnyen magát – a nézőtől aktív odafigyelést igényel, különösen a Zsótér által megformált karakter monológjainak követése, még akkor is, ha a rendező Simone Weil gondolatainak tolmácsolására keresve sem találhatott volna hitelesebb színészt az aszketikus küllemű Zsótérnál, aki egymaga is képes volna elvinni a hátán a filmet.

Kisördögként azonban végig ott motoszkál bennem a kérdés, vajon hány néző bír majd a bemutatót követően kellő érzékenységgel és kíváncsisággal, hogy alászálljon ebbe a zárt világba? Rendelkezik-e annyi aktualitással, áthallással a Töredék, amely érdekessé teheti a mai kor közönsége számára is? Egy régi kor letűnte, az uralkodó értékek megkérdőjelezése, az új eszmék rohamos terjedése, bizonytalan jövőkép – mintha a rendszerváltás környékén több parabolisztikus párhuzammal rendelkezett volna a Töredék. 

Persze maga a történet értelmezhető a magánszféra felől is – változás, gyász, elengedés, kiszolgáltatottságtól való félelem, a hitbe vetett hit, mely természetesen nem feltétlenül egyenértékű az istenhittel: állandó, elévülhetetlen emberi kérdések.



Címkék

premier , kritika



nka emblema 2012