Digitalis kontra 35mm

A 28DL DVD-n biztosan jól fog mutatni, de moziban nagyon tré volt. Leginkább a londoni panorámajelenetek idegesítettek, a háttér valami gusztustalan pixelhalmaz volt. Asszem ezeket Canon XL1-S miniDV kamerával forgatták (egyik kedvencem lenne, ha lenne).

De tényleg a film a legszebb.

28 days later-nek jól állt a dv technika, nekem nagyon bejött. A Vidocq egyszerűen idegesített, a Clones meg pláne - és ebben jelentős része volt a digitális képnek, mert iszonyú mesterséges hatást keltett, annyira valóságszerűtlen. Részemről nem estem hanyatt - jobb kedvelem a vén 35mm-t.

Télleg, a magyarok milyen kamerákat használnak? Moviecam? Arriflex? Tényleg 30 misi egy Arri 16 SR? És hogy lehetne egy jó kis kamerát beújítani?

Kíváncsi vagyok, így egy év elteltével, mi a véleményetek a témáról? Láttuk a Vidocq-ot, a SWClonest, a Spy Kids 2-t (legalábbis én láttam...), meg a 28 Days Latert. Ezek közül az utolsó a kakukktojás, mert az miniDV-re forgott (mit mondjak, látszott is), és a legtűrhetőbb képe a SW-nak volt (gondolom sokat dobott rajta a Pana lencse).

Szerintek? (Mondjuk, egy jó kis Arriflex 535 B-nél talán nincs is jobb a világon.)

Egyelőre kevés a digitális vetítő a mozikban, de nem lenne jobb filmre venni, és digitálisan levetíteni (tehát pont fordítva)?

En nagyon szivesen osszehasonlitanam a kulonbozo technikai cuccok kepessegeit, ha lenne ra mod.
Tul azon, hogy ugyanazon beallitas felvetele mindegyik geppel, ugyanazon vilagitas mellett, es utana ossszehasonlitani.. talan ez lenne a legerdekesebb. Min hogy jelenik meg. Aztan egymas melle vetiteni a falra..

Addig is, tud vki ojan filmcimeket mondani, amiket DVCam-re vagy miniDV-re forgattak, s utana irtak at 35mm-re?
Ojant is tudna vki, amejiket meg vetitik is valahol?

koszonom

Nos, majdnem, de azért mégsem.

Az Állva maradásnál szerintem nem sértődgettünk mi semerre, ha nem hinném, hogy bármelyikünket zavarna, hogy saját filmről dumálunk, így legalább valamennyire képben vagyunk.:))

Nos sok kivétel van, ez biztos, lehet gyönyörű képeket csinálni CCD-vel is, nem mondtuk, hogy nem. Csak nem minden alkotás (azért nem írok filmet, hogy nehogy félreértsetek) bírja ki azokat a kisebb-nagyobb hibákat, amiket a video produkál.

Ha azt mondanád, hogy neked fontosabb a tartalom, mint a forma rendben van - igaz eléggé sablonos ez a vélemény. Viszont te egyes technikai részleteket emeltél ki, mégpedig úgy, hogy másokat szabályosan lebecsülsz. Azt mondod pl. hogy átgondolt világításból eredő hangulat, meg színválasztás. Az átgondolt világításból csak akkor ered hangulat, ha valami azt kellőképpen rögzíti, vannak esetek, ahol valóban mindegy, hogy mire forgatnak (mert olyan a téma, mondjuk nem gyertyafénynél teregetik a csipkefüggönyt), ez esetben a különbség nem olyan nagyon zavaró a celluloid és a CCD között. Viszont melyik az az alkotó, aki szívesen választja a technikához a témát??

Ja és még annyit, hogy kíváncsi vagyok, hogy ezen a szinten, ahol mi filmezgetünk, mikor lesz elérhető közelségben Mr. Lucas technikája. Ne példálózzatok már vele, nem ütőképes érv ez köreinkben...:)))


Gyuri

Szevasztok megint!

Rég jártam itt, azóta született pár bejegyzés, amiből reagálnék néhány kiemelt gondolatra.

Először is, ami a Celluloid munkáját - és most főleg az Állva maradás forgatását - illetei, egyáltalán nem volt szándékom becsmérelni titeket. Szeretem a filmjeiteket, és a nyílt műhelymunkát különösen hasznos és követendő kezdeményezésnek tartom. Én kifejezetten örülök, hogy az Állva maradás munkái közben egyszer sem jutott eszetekbe, hogy "a film drága". Egyszerűen csak szöget ütött a fejembe valami a forgatás alatt, és kíváncsi voltam, hogy ti mit gondoltok róla.

Hogy a kémiailag és az elektronikusan rögzített képek közül melyik kedvesebb a szemnek, szerintem egyéni érzékenység és megítélés dolga. Nyilván nem véletlen, hogy a komoly munkák mind 35mm-re készülnek, mert a különbség igenis látható. Ezt eddig nem vitatta senki. A téma nyitókérdése - számomra legalábbis - inkább arra irányult, hogy a különbség számottevő-, illetve áthidalható-e.

Láttam már digibétára készült filmet 35-ösre átírva és nagy vászonra kivetítve. Nyilvánvalóan látszott rajta, hogy mi a helyzet, de ettől még a filmet nem tartottam rosszabbnak. A képminőségnek a felbontás, a kontrasztátfogás és egyéb nyersanyagjellemzők csak apró részletei. Nekem többet számít az átgondolt világításból eredő hangulat, a kellően alátámasztott színválasztás, a jól használt kameramozgás, az ügyes plánozás. Ezek a dolgok többet adnak a kész film hangulatához, mint a nyersanyag jellemzői. Talán ezért is került be oly sok kezdetleges nyersanyagra forgatott korai film a filmtörténet nagyjai közé.

A lényeg itt szerintem az, hogy ha a képminőséget és a hangulatot meghatározó fent említett tényezőket azonosnak vesszük, akkor a 35mm-es film és - legyen akár - a miniDV közti technikai felbontáskülönbség elhanyagolható részletté válik. Ezt a különbséget pedig a technika fejlődése egyre kisebbre zsugorítja.

Geek bejegyzését kiegészítve megemlíteném, hogy a CineAlta előnyeit alátámasztandó George Lucas és kollégái a Star Wars II. werkfilmjeiben hosszú perceken át ömlengenek arról, hogy mennyi pénzt és időt takarítottak meg az új technológia bevezetésével. Ezek az etűdök letölthetők a starwars.com oldalairól, ha van hozzá kellő sávszélességetek. Itt olyan emberek nyilatkoznak, akik valóban dolgoztak ezzel a módszerrel (rendező, operatőr, látványtervező, stb.), és elmondják a véleményüket pro és kontra. A költségmegtakarításnál egyikük sem a labormunkán megsprórolt filléreket emelte ki, hanem a muszterek aznapi visszanézhetőségét, a stúdióban könnyen felvehető külső helyszíneket meg ilyesmit. Lucas bizonyára ennek a szerelmese, míg az "öreg profik" a 35mm-nek hódolnak. Majd ők is váltanak, ha megköveteli tőlük az ipar.

Ja, igen. Balázsnak (Mr. Lóth) üzenem, hogy nekem nincsen filmkinézetet imitáló pluginem Premiere-hez, mert ezekből a legolcsóbbat is 600 dollár körüli áron mérik, és eddig semmi olyat nem csináltam, amihez megérte volna. Azt hiszem, nem is említettem soha, hogy lenne tapasztalatom a téren, bár hallottam embereket ódákat zengeni egyes cégek hasonló termékeiről. Ez a bekezdés megjegyzésed indíttatását körülvevő csodálkozásom jeléül került ide. Hm? :)

Kíváncsi vagyok az új UCI mozi digitális vetítőjére, a Celluloid Műhelynek pedig további sok sikert kívánok!

Gábor

Hááááát.

Geek, nem akarlak lehurrogni, de egyelőre még nincs igazad. Egy videóról 35-re átírás iszonyatosan drága (5-10 millió is lehet), csak szélsőséges esetekben lehet kifizetődő (pl. Blair Witch).
Amikor a Star Wars II-t emlegetitek, vegyétek figyelembe, hogy a film "tulajdonosa", George Lucas rendelkezik egy privát stúdióval, ahol házon belül oldja meg az átírás és a trükközés összes problémáját. Ráadásul neki - és a hozzá hasonló special effekt filmeknek - nagyjából mindegy, mire forgatnak, mert szinte az egész anyag a számítógépben áll össze.

A CineAlta egyelőre pokoli drága, és millió tulajdonságában elmarad a filmtől:
- A felbontása inkább a 16 mm-t idézi, viszont kétségtelenül fel lehet turbózni utólag (jó pénzért).
- Még mindig csak négy-öt blendét fog át, szemben a film 7-10 (!) blendéjével. A Gyuri által emlegetett Állva maradás jó példa: egy erősen kontrasztos negatívval (Vision 500T), másodpercenként drasztikusan változó fények között (árnyékból tűző napra) gyönyörű expozíciót tett lehetővé, pedig magam sem hittem volna (hozzáértők figyelmébe: a blende f5,6-on állt legtöbbször, a mért ráeső fény pedig a mérhetetlen alacsonytól f22-ig ingadozott).
- A digit videó színvisszaadása sem az igazi: különféle elektronikákkal próbálják beállítani, de egyelőre még távol állnak.
- És nem utolsó sorban még mindig "videós" a hatás. Erre nincs magyarázat, de a kémiai képrögzítés még mindig érdekesebb a szemnek, természetesebb, melegebb hatású.

Vádolhattok elvakultsággal, de erről szó sincs. Eddig készült harmincegynéhány filmünk többsége videóra forgott, és valószínűleg még sokszor fogunk rászorulni, persze elsősorban anyagi okokból. Lehet filmre is szart forgatni (van rengeteg), és videóra is kiváló dolgokat. Csak hát ez volt a topic kérdése, miért ne válaszolnék? :-))

Az Állva maradásra visszatérve: minden alkalommal Gyuri döntése volt, hogy egy jelenetet érdemes-e még egyszer fölvennünk. Meg volt a lehetőség, hiszen - bár négyszeres túlforgatást terveztünk - kb. hatszoros túlforgatásig volt nyersanyagunk és pénzkeretünk. Végül ötszörös lett, ami egész jó arány a rengeteg átforgatás ellenére.

Magam is foglalkozom vágással öt éve, a Cell filmjeit mind én nyestem. Persze, az átforgatás hasznos dolog, de nemegyszer fogtam a fejem, amikor egy nem általam forgatott film muszterei harmincszor-negyvenszer hosszabbak voltak, mint a tervezett film. Ez pazarlás, "túl olcsó a nyersanyag", mondják a filmen felnőtt öreg profik, és igazuk van. Ugyanis a videós produkciók nem azért esznek annyi anyagot, mert tizenkét kameraállásból, ötször-tízszer leforgatnak egy snittet, hanem azért, mert sokszor fegyelmezetlenül, rengeteg üresjárattal forognak le.

Még két gondolat:
Mr. Kertai, nekem is vannak Premier-pluginjeim, amelyek lehetővé teszik, hogy a videóra forgatott anyag filmre hasonlítson - egy tévén visszanézve! De ha meg akarod teremteni a lehetőséget egy esetleges felnagyításra (35 mm-re), ezekkel semmire sem mész. Arról nem szólva - videóklipeknél ezer példát látsz rá -, hogy a filmeffektek akarva akaratlanul drasztikusan rontják a képminőséget (profi rendszeren is).

A videó kontra 35 mm vita jelenlegi állását pedig sokban befolyásolhatja a most nyílt MoziMaxiMom (huh, jól írtam?) multiplex digitális vetítője. Ott ugyanis meg lehet tekinteni a világújdonságként ismert digitális DLP vetítőt, amely már nem celluloidról vetít.

Üdv
LB

hi!

lehet hogy hülyeséget mondok most, lécci ne hurrogjatok le :)
szóval szerintem a HD még akkor is olcsóbb lehet, ha a végén 35-re írják ( amit ugyebár mindenhol vetítenek ). a kamera bérlése jóval drágább ( kéccer, háromszor ), de aztán nincs labormunka, telecine, visszaírás stb. az, hogy egyből digitális anyagod van - és ráadásul a CineAlta esetében igenis nagyon közel van a 35-höz minőségben, volt alkalmam látni a Star Wars II. előzetesét a moziban -, szerintem nagyon nagy előny. ennyi voltam.

A felbontás (már ha a szemcserendszer kifejezés ezt takarja) pusztán csak egyetlen paraméter a sok közül, amiben a digit cuccnak lemaradása van, a többit sem ártana behozni.

Mellesleg múltkor nekem is eszembe jutott már, hogy itt mindenki "alkotóként" vitatkozik, közben igazából nem is mi, hanem a közönség vagy a forgalmazás dönti el, hogy nekik mi kell. Pl. egy jó minőségű projektor ára többszöröse egy 35-ös vetítőének, ki fogja kényszeríteni a forgalmazókat a váltásra? Igaz, hogy ha megvan a cucc, akkor csökken a forgalmazás költsége, de előtte jókora beruházásra van szükség.

Kicsit sánta analógiaként nézzétek meg a tv-rendszert... nem gondolkoztatok el még azon, hogy miért van már több évtizede ugyanaz a szabvány a szobátokban? Már rég nézhetnétek a HDTV-t, ha nem lennének egyéb akadályok...


Gyuri

35 mm szemcserendszere, felépitése az eddigi legjobb minőség viszonylag elérhető áron. Amikor videóra forgattok azt is 35 mm-re irjátok át. A digitális technika akkor lesz vetithető, ha ezt a szemcserendszert létre tudja majd hozni. Szerintem ez sem lesz sokkal olcsóbb. Az embereket be kell vinni a moziba. Ez kerül ma egyre több pénzbe és ezért kell a forgalmazókat a produkciókba korán bevonni, igy hamar eldől mi legyen celluloid és mi nem.

Csak egyetlen mondatodra válaszolnék az Állva maradással kapcsolatban:

Nyilván elkövettünk kisebb mulasztásokat, de ezeket semmiképpen sem lehet a nyersanyag drágaságára fogni. Engem a forgatás pillanataiban - megmondom őszintén - ez foglalkoztatott a legkevésbé. Az idő valóban elég szoros volt, de kézzel foghatóbb sürgető tényező volt például az, hogy a színészek nem álltak korlátlan ideig rendelkezésre. Mellesleg ellenpéldaként felhoznám, hogy volt olyan snitt, ami mindenki szerint jól sikerült, egyedül a kameraman (Blahó Laci) mondta, hogy tudna jobbat is, az ő kedvéért újra megismételtük a snittet.

Mindezzel csak azt szeretném mondani, hogy a jelenetek elkészítésénél a nyersanyag drágasága nem jelent korlátozó tényezőt, ugyanis a túlforgatást eleve bele kell kalkulálni a tervezett költségekbe. Esetünkben meg pláne, hiszen az egyik legnagyobb költség a világítás volt, amit ugyebár egyik nyersanyag esetén sem lehet megspórolni.

Valamint, ha már szóba hoztuk az Állva maradást: volt benne egy jelenet, mégpedig a valós villamosos, ahol ha CCD-re dolgozunk, süthettük volna amink van. Kint szikrázó napsütés, bent az ilyenkor szokásos fényviszonyok, csak a kettő között hatalmas dinamika különbség. Nos ez CCD-n rettenetesen szétégett volna, filmen viszont jól láthatóak a kültéri részletek is.

A vágással kapcsolatban pedig csak annyit, hogy mi magunk (illetve a Balázs) vágja a filmeket, a storyboardon előre elterveztük, hogy nagyjából hogyan fogjuk megvágni a filmet. Na félreértés ne essék, nem kockáról kockára, de azért tudtuk, hogy milyen snitteket szeretnénk és nagyjából milyen sorrendben. Ahol egy kicsit bizonytalanok voltunk, ott átforgattunk, így bőven hagytunk szabadságot a vágáshoz. Nyilván nem annyit, mintha minden mozzanatot háromszor felvettünk volna, de ezt a fent említett okokból úgysem tudtuk volna megcsinálni.


Gyuri

"Ha filmre forgatsz, egyszerűen nem mehet a világítás egy bizonyos színvonal alá."

Ebben nyilván igazad van, de... Mondandóm lényege az volt, hogy minden alkotó csak annyira fog odafigyelni a részletekre, amennyire önmagával (és így a kezéből kikerülő munkával) szemben igényes. A film nyersanyag lehet, hogy jobb világításra kényszerít, viszont ha alkotóként nem igényled a jó világítást, akkor - főleg anyagi okból - inkább elkerülöd a filmet. Ha pedig elég precíz vagy, akkor videóhoz is ugyanolyan jól fogsz világítani.

Az árakkal lehet, hogy túloztam, csak egy példa volt. Azt azonban el kell ismerned, hogy nagyságrendbeli különbség van a két hordozó ára között, hiszen az eredeti érvelésed pontosan erre épített.

Sosem feltételeztem rólad, hogy egy nagyon szarul sikerült beállítást pusztán pénzügyi megfontolásból annyiban hagysz. A példa lényege pontosan az volt, hogy a felvétel jól sikerül, csak egy hajszálnyi kis aprósággal van baj, amit a nézők nagyrésze valószínűleg észre sem vesz majd. Szerintem a nagyobb anyagi szabadság ezeknek a réseknek a keresztmetszetét jelentősen leszűkítheti.

A példa egyébként pontosan az Állva maradás (a Celluloid Műhely új filmje) első nyilvános forgatási napján jutott eszembe egy jelenetről, amiben ezt a hézagot szélesebbnek éreztem annál, mint amire tőled számítottam. Ennek persze számtalan más oka is lehetett a szűkös költségvetésen kívül (az idő rövidsége, kimerültség, stb.), mégis szöget ütött a fejembe.

Látom, hogy a celluloid szerelmese vagy, így igazán nem is célom, hogy meggyőzzelek a videó felsőbbrendűségéről. Nyilván arról sem tudnálak megdumálni, hogy az én barátnőm szebb, mint a tiéd. Inkább az érdekelne, hogy mások is - hozzám hasonlóan - úgy gondolják-e, hogy egy önmagával szemben magas követelményeket támasztó filmes digitális videóra forgatva is képes a celluloidszalagot nagyon megközelítő minőséget létrehozni. Megfelelő világítás, jól választott szűrők, alapos utómunka, bla-bla-bla, tudjátok.

Ja, és ami a vágókat illeti... Én vágó vagyok, bár kezdő, de nagyon igényes (talán túlzottan is), és pont emiatt szeretek nagyobb választékból dolgozni. Lehet, hogy ez nem általános. :)



Gábor reflektált nyugodtan

Helló!

Huh, régen volt, összeszedem a gondolataimat.
Az eszmefuttatásod ott hibázik, amikor azt mondod, hogy ugyanaz a jelenet, ugyanúgy bevilágítva stb. Ez sajnos nem így van.
Ha filmre forgatsz, egyszerűen nem mehet a világítás egy bizonyos színvonal alá. Bár ma már a videó is, film is nagy érzékenységű, a filmnyersanyag látványa "profizmust" sugall, amit hatványozottan degradál a pongyolaság.

Én a magam részéről a videóra forgatott filmeknél is igyekszem a legigényesebben világítani, de a költséges munka nagyfokú összpontosításra kötelez.

Az árakkal talán kicsit túlzol. Mi igazán no-budget szinten forgatunk 16-os filmre, de olyan még nem történt velem, hogy ha egy beállítás nagyon szarul sikerült, azt mondtuk volna, mindegy, menjünk tovább. Már a próbák során kiderül, ha gáz van, olyankor el sem indítjuk a kamerát.

A vágók pedig egyáltalán nem örülnek a sok felvételnek, max. olyan esetben, ahol a sok átforgatás segíti a munkájukat (pl. akciójelenetek). A sok fölösleges snitt, a bekapcsolva maradt kamera többszörösére növeli a szkriptelés/digitalizálás idejét, ami nem nagy öröm.

Abban viszont tökéletesen egyetértek, hogy rossz alkotói hozzáállással filmre sem születnek csodák (van rá példa bőven).

A téma különös aktualitását az adja, hogy pont tegnap fényeltük meg a Cell Műhely legújabb filmjét, és megint megtapasztaltam, mire képes a film. Számomra még mindig hihetetlen, mit csinál a valósággal: valahogy úgy emeli el, hogy közben ezerszer reálisabb marad a videónál. Ez a kettősség, valamint a megszokás lehet az oka mindmáig a film egyeduralmának a játékfilmekben.

De azért nagyon érdekel majd a Star Wars II., ahol először láthatjuk a CineAltát, a Sony új HD videó rendszerét.

No üdv
LB

Balázs megjegyzésére szeretnék reagálni, miszerint a (digitális) videó nyersanyag olcsósága könnyen pongyolasághoz vezet.

Úgy érzem, a videó árelőnye kétélű penge. Van némi igazság abban, hogy ha nem kerül a készítők számára érzékelhetően nagy összegbe egy-egy jelenet leforgatása, akkor - e motiváció híján - talán kevésbé figyelnek rá, hogy minden apró részlet a helyén legyen. Ezt azonban nem tartom általánosnak.

Vess össze két helyzetet: ugyanaz a jelenet forog filmre illetve videóra! Az alkotó mindkét esetben ugyanaz, tehát a szubjektív minőségi elvárások nem különböznek. Emberünk a lehetőségekhez mért legjobbat akarja kihozni. A díszlet alaposan be van világítva, kamera a helyén, próba rendben, forog a hang, forog a gép... ennyi.

A jelenet megvan, de a színész épp nem olyan szépen mozdult, mint a próbán; egy kellék kicsit megcsillant, ahol nem kellett volna. Ismerős, hibádzó apróságok. Filmre forgatva a rendezőnek eszébe jut, hogy ezt még egyszer felvenni újabb tizenötezer forintjába kerülne (nyersanyag, labormunka, stb.), "annyira azért nem lett rossz" - gondolja, és a következő snitt felvételébe fognak. Videóra készülő produkciónál, ez a gondolat fel sem merül. "Vegyük fel újra" - kiált a rendező, gondolván, hogy legfeljebb pár perccel tovább marad a stáb, és kicsit többet világítanak a lámpák. Elenyésző többletköltség, még egy független számára is.

A videó további előnye, hogy felveheted a próbákat. Ezt persze megteheted filmkamerával és az assist kimenetre kötött VHS magnóval is, ami sokat segíthet a színészekkel és a stábbal való kommunikációban, de a videónál ennél sokkal jobban kihasználhatod a nyersanyag rugalmasságát. Ha minden próbád "éles" próba, akkor az utómunkák során gyakran kiderülhet, hogy ezek közül valamelyik jobban sikerült, mint a "végleges" felvételek. Ezt kissé átfogalmazva: nem tartasz próbákat, hanem inkább többször veszel fel mindent. A vágók egyszerűen imádni fognak érte!


Szerintem, hogy egy film igényes lesz-e vagy nem, az kevéssé a nyersanyag, sokkal inkább az alkotó(k) hozzáállásának függvénye. Mindenképpen igaz, hogy mivel a videó révén több ember jut filmezési lehetőséghez, így - csak a statisztikai arányokat véve is - megszaporodnak az igénytelen alkotások. Azt azonban nem árt észben tartani, hogy minél többen kísérleteznek, annál valószínűbb, hogy valakinek sikerül. A jót a rossztól (igényest a gánytól) megkülönböztetni pedig már a közönség dolga.


Nem vitatom a film, mint nyersanyag felsőbbrendűségét. Köztudott, hogy jobb a színvisszaadása és a kontrasztviszonya a videóképnél, bár a technika fejlődésével ez a fölény egyre csökken. Egy kezdő - és igényes - művész számára azonban, akinek célközönsége nem elsősorban pixelkereső multiplex mozinézőkből áll, a videó tökéletes eszköz lehet álmai megvalósítására.


Gábor tűnődött hosszasan

Te Ákos! Nekem eszembe se jutott, hogy a mozik fognak belehalni a digitalizálásba. Hogy majd mindenki otthon nézi a digit-műholdas adást... Mert már ma tele vannak a háztartások a másfél millió forintos vevôberendezésekkel. Már egy-két ezer is lehet belôlük.És ha a digitális műsorszórás következtében a mozijegyek és nem a házi csodák lesznek olcsóbbak és hozzáférhetôbbek? Ezennel úttörô becsület szavamat adom, hogy sem három, sem tíz év műlva nem fognak az emberek elszokni a moziktól a digitalizálás miatt.

No igen.

Régen jártam itt, érdekes látni, mekkora vita kerekedett azóta.
Szóval szerintem ez egy ezerarcú probléma. Nézzük a technikai ranglétra legaljától. Valaki közületek simán összemossa a DV-t a DigitBetával, meg a HDTV-vel, pedig ezek hatalmas különbségek.


miniDV
Én forgattam miniDV-re, több filmet is, nem egy örömmámor. Oké, olcsó, de ha csak egy kicsit félhomály van, a színeket elfelejtheted (mivel a DV leginkább a színeken spórol az adatmennyiségben). Igazatok van, újra kameratöltőtoll, szabadság, nem vesznek el a tehetségek, ez nagyon jó. Csak egy félelmem van: hol marad a kompozíció?

Ne feledjük, hogy a filmtörténetben azért nincsenek tömegével olyan alkotók, akik klasszikust alkottak forgatókönyvek nélkül (mondjuk példa lehet Godard, vagy nálunk sok tekintetben Jancsó). A többség keményen tervez, fejben vagy papíron, ez jelen esetben tökmindegy.

A miniDV-vel meg mindenféle videóval az a baj, hogy - egy vérbeli független filmes sokat emlegetett szavaival éljek - túl olcsó a nyersanyag. Fegyelmezetlen, hányaveti munkát is eredményezhet, ami a film halála - szóval már megint a jó öreg művészet-szabadság dilemma.


Digital Betacam
Ez már komolyabb falat, tévében egészen meggyőző, filmre nagyítva azért már nem annyira (csak óvatosan jegyzem meg: volt szerencsém egy videoklipet leforgatni egy digitális elejű, nagyon profi analóg Beta SP kamerával, azért igencsak szép képet adott).

A DigitBeta viszont rohadt drága. Kérem szépen, hol van itt a szabadság? Amikor egy napra nyolcvanezret kell fizetnem érte? (Van egy másik szabvány, a DigitalS, ami nagyon hasonló képet ad, elég olcsó is, csak sajna nem terjedt el.)

És megint elismételhetném: nincs benne lélek. Nagy szavak, mondhatjátok, de próbáljátok ki. Amúgy ezt a kompromisszumot mindezek ellénre én már megkötném sok esetben. Nincs mese, a DigitBeta még mindig jóval olcsóbb, mint a film (mondjuk ha föl akarod nagyítani később filmre, akkor már nem biztos...).


HDTV
Ez egyelőre hozzáférhetetlen. Biztosan fognak rajta kaszálni idehaza is, de ez még a jövő. A Lucas-féle cucc még csak prototípus.

Azért én erős túlzásnak tartom, hogy csak azért nem készült el eddig egy valóban versenyképes videókamera, mert a piac nem engedte. A technikai fejlődésben valóban sokszor fék a piac, bizonyára itt is. De elég megnézned az űrkutatást, vagy bármilyen high-tech környezetet, sehol sincs a filmhez közeli technika. Ennek az oka pedig a kémiai képrögzítésben keresendő, amit egyelőre csak utánozni tudnak. Ez nem technikai, hanem esztétikai kérdés. Van benne megszokás is, meg valami anatómiai hasonlóság az emberi látás és a film "látása" között. A hiba talán az alapokban van.


16mm és 35mm
A DigitBetás komromisszumkészségem magyarázata: nem véletlen, hogy aki ma függetlenként filmre forgat, pár perces szösszeneteknél nem jut előbbre. Ezt a film hibája, ha ugyanis a maximális kedvezményeket kicsikarod, akkor kerül egy hét perces munka háromszázezerbe (viszont ha már filmre forgatsz, cefetül odafigyelsz: ritka a slendrián film ilyen technikával - és azért öt percet jól megcsinálni nem kis feladat).

Ha a profikat nézzük, szerintem itt a hibrid megoldásban a jövő. Amit ti a nonlineáris vágás előnyeiként hoztatok fel, az a filmre is áll. Ma már idehaza is nagyon sok filmet vágnak számítógépen, elterjedt a videomuszter (a negatív azonnali átírása videóra), én speciel eddig a filmre forgatott munkáim felét számítógépen vágtam. A videós vágás után már csak technikai kérdés marad a filmen történő "újravágás". És ez talán nem megfizethetetlen.

A bedigitalizálós-filmre visszaírós megoldás viszont iszonyatosan drága, bár idén a szemlén több ilyen film is volt, gyanítom, hogy a műveletet végző Focus Fox nem kevés engedményt adott hozzá.


A mozi halála
Amit Saufi mond, az a legnagyobb fájdalmam nekem is. A mozi - bármit is tettek eddig ellene - kollektív élmény, egy szentély, ahol az ember csak a vászonra koncentrál (na jó, kivéve, ha nővel megy, mert olyankor még a klasszikusok sem bizonyulnak elegendőnek a figyelem megtartásához :-)). Ha valaki csinált már filmet, tudja, mennyire fontos tud lenni, hogy egy-egy villanás eljusson a nézőhöz. Félek, a pongyola filmkészítés mellé hamar fölvehetjük a pongyola filmnézést is, ha megszűnik a mozi.

Bár én megintcsak optimista vagyok: túl nagy biznisz a mozi ahhoz, hogy eltöröljék. Tovább megyek: szerintem azzal, ha olcsóbb lesz a filmvetítés (vagy így, vagy úgy), a mozik kínálata is differenciálódni fog. Lesznek talán olyan kistermek, ahol igényes filmeket is lehet látni, s ha ez a digitális őrület csak annyit eredményez, hogy a profi (35 mm-es vagy HDTV-s) filmkészítés olcsóbb lesz, már megérte.

Üdv
Lóth Balázs

És akkor miért lesz különleges élmény elmenni moziba, ha ugyanazt a képminőséget a néző a otthonában is reprodukálhatja? Akkor veszik el teljesen a mozi varázsa és ez nem tecnikai, hanem esztétikai és elvi kérdés. A filmmel együtt (remélem nem 3 év múlva) a nézők is kihalnak a moziból. Nem biztos hogy a tecnikai találmányok mindíg az emberek javát szolgálják, csak egyes emberekét. Jelen esetben egy saját nagyságától eltelt fantasy-majmot, aki már biztosan elfelejtette Chaplin "Modern idők"-jét.

Igen, a Lucas meg akar gazdagodni, mert hogy olyan szegény. Aki nem akar meggazdagodni az vagy menjen bakancsokat festeni, vagy nagy ívben kerülje el a hazugságvizsgáló gépeket.
A digitális technika potenciálisan mindent tud, amit a celluloid. Gyaníthatóan akkor növelik meg a felbontását és a szín-helyességét a szükséges mértékben, amikor akarják. Miért nem akarták eddig? Hát talán azért, amiért a fél világgal elhitették, hogy a digitális drágább, mint az analóg, a DVD, mint a kép-CD, a CD, mint a VHS, stb. Ma már tudjuk, hogy nagyjából egyforma ezeknek a hordozóknak az önköltsége, mitöbb a CD-rôl kiderült, hogy sokkal olcsóbb, mint a VHS. De a piacokat elôbb lekaszálják, ugye és csak utána küldik rájuk az űj árűt?
Szóval, amíg a Sony-nak nem volt studiója Losziban és ezért nem volt neki fontos a filmgyártás dögletesen magas költségeinek csökkentése, addig a laboroknak meg volt tiltva, hogy versenyre keljenek a celluloiddal, az Arrival, stb. Lásd az AIDS-kutatási bizniszt. De ha ez a Sony boy egyszer rájött arra, hogy a saját studiójában veszíti el azt, amit a saját gyáraiban profitál, akkor ki kell engednie a digitális szellemet a palackból. Vagyis hirtelen minden megoldódik, ami eddig abszolut elképzelhetetlen volt: a 24 kocka, a formátum, a felbontás, a szín. És még valami.Ebben a buliban a distributorok és moziüzemiek is benne vannak, mert a tíz dolláron felüli jegyárak miatt lassan Amerikában is elkezdett csökkenni a nézôszám és két nagy multiplex hálózat már becsôdölt. Szóval jön a digitalizálás, az 1500 mozinak szóló múholdas műsorszórás. De nem a jövô században ám, hanem három éven belül. És aki megveszi az elsô 900-as Sonyt, az nálunk is nagyot szakít. Egyébként is ez az elsô olyan technikai fejlemény sok év óta a filmezésben, ami a kis mozibuzi országoknak kedvez. Tíz éven belül mindenütt elfelejtik a celluloidot. Mi lenne, haegyszer nem mi lennénk az utolsók?

nos, én nevezetesen Star Wars rajongó vagyok, de ez most talán nem is annyira érdekes :-)
szerintem itt egyenlőre valóban nem az a kérdés, hogy minőségben melyik jobb, hisz a film egyenlőre veri a digit filmet. de szerintem nem toronymagasan. és aki megelégszik egy közel filmes minőséggel, annak máris sokkal kedvezőbb DV-re forgatni. és amúgy is, egy digitális film vágása is sokkal egyszerűbb. akár az utolsó utáni pillanatban változtathatunk az anyagon a nonlineáris szerkesztés segítségével. összefoglalásul tehát azt, hogy bár a 35mm-es film minősége és színei jobbak, én mégis a DV-t helyezem előnybe a fenti dolgok miatt.