nagyon jó-e a Filmvilág?

Igaz, én is csak kifejtettem a nézeteimet Filmvilág ügyben és egyáltalán nem a vita hangja szólt belőlem. Csak arra akartam rámutatni, hogy a lap kissé mesterkélten "adja elő" magát (szerintem).
Most itt van ez a Cinema, TotalFilm, meg egyéb nagy nyugati filmmagazinok írásai és képvilága. Képileg persze százszorosan felülmúlják a kis költségvetéssel és pénzhiánnyal küszködő Filmvilágot. Ezért persze még nem kellene feltétlenül rossz írásoknak szerepelnie bennük, mondván, hogy minden, aminek csicsás a külseje, az csakis értéktelen belsőt takarhat. Sajnos azonban ezek az írások, jobbára csak a tartalmi ismertető színvonalát érik el. A kettőt - úgy gondolom - valahogyan azonos szintre kellene hozni.

Kösz a Thomas Mannt! Amúgy a példaképem. De nem kötekedni akartam. Nyilván neked ez a kritika, nekem az(ebben inkább klerenszhez húzok). Ahogy egy film se ugyanazt jelenti majd neked, mint nekem. Szerintem ez így tökéletes. Különben nem is lenne Fórum.

Megmondom én teneked, hogy hogyan vannak ezek a dolgok.
1. Ahány ház, annyi szokás. A Filmvilág művészeti folyóirat, ami műfaj. Soha nem fogsz találni benne olzant, mint a Cinemában, a Voxban, ésatöbbi.
2. A kritika egy dolog, aztán ott vannak még més más zsurnál és félirodalmi meg tudományos műfajok, esszé, tanulmánz, portré, publicisztika, interjú, ésatöbbi...
3. Amúgy a kritika, szerintem legzen olvasmánzos és olvasható, szórakoztató meg nyújtson esztétikai élvezetet is, mert a vászonnal szemben ülve én is értem, amit értek, viszont érdekel, mi a hozzátennivalója, nem csak tárgyi -- na nem mintha már többször ne tudtam meg volna többet és mást azokról a dolgokról, amiket láttam --. hanem személyes is...
4. A szerzőgárda pedig topdölakrém, plussz vannk új arcok, tollak, akik csak vagy legfőképpen itt taláhatók.
5. Temérdek bajom van a lappal, de alapvetően még mindig ez a legjobb...
Any comment?

Nem azt mondtam, hogy objektívnek kell maradni. Azt mondtam, hogy a filmkritika nem művészi alkotás, bár úgy tűnik, egyesek ezt célozzák meg vele. A keret azt jelenti (most már szájbarágósan kell magyaráznom úgy látszik), hogy ne vesszen el a semmiben, mert mint minden műfajnak, ennek is vannak keretei, amit egyesek tudatosan vagy sem, nem tudom, de minduntalan áthágnak. Ha én Isten vagyok, akkor te viszont legalábbis egy Thomas Mann, ha azt hiszed, hogy a kritikának művészetnek kell lennie.
Egyébként minden befogadó kritikus is egyben. Ha én viszont kritikát írok, azt nem azzal a nyelvezettel és főként nem azzal a fűtöttséggel teszem, ahogyan a filmet néztem. A kettő kapcsolatban áll egymással, de nem ugyanaz.

Már megbocsáss, de ha te objektív tudsz lenni, akkor te feltehetőleg isten vagy, de mindenesetre bizonyos éteri magasságokat célzol. A távolság meg mindig akkora lesz, amekkorára sikerül. Mondják még, hogy az alkotáshoz két elem szükségeltetik, az alkotó és a befogadó. A kritikust még csak nem is említik.

Nem hiszek benne, hogy egy filmkritikának magának is művészi alkotásnak kellene lennie, az örökkévalósághoz kellene szólnia ahhoz, hogy megálljon a maga lábán és betöltse funkcióját. Persze hogy jogosan nyilatkozott valaki akkor, amikor leírja, hogy mi csapódott le benne a film kapcsán, amikor leírja hogyan érintette meg a film és milyen üzenetet közvetített számára. De ez még nem kritika. Ez még csak egy személyes élmény, s messze van attól, amit a kritika jelzővel illethetünk. Hogy azzá váljék nem elég az én személyes benyomásom, hanem egyfajta távolságtartást is megkövetel tőlünk, azt a fajta személytelenséget, amivel a filmek technikai részét értékelni tudjuk és keretet tudunk adni a kritikának. Én ezt hiányolom a "Láttuk még" rovatból.
A kifejezésmódról pedig már írtam.

Tudod, azért egy kritika is lehet művészi. Lásd: Ady. Persze ez a ma olyan trendi "mindentjobbantudok" duma engem is idegesít néha, de ha valaki leírja egy alkotással kapcsolatos érzéseit, mindazt, ami benne a műből lecsapódott, akkor jogosan nyilatkozott, hiszen mint befogadó, a dolog részévé vált. Mert mi a fenének csinálunk bármit, ha nem a közönségnek? Ez ugyan egy lakatlan szigeten nyilván módosul. Igaz, csak ha nincs üveg. Na ez.

Hogy milyen lap a FilmVilág? Nos, nekem felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt jónak tartom azt, hogy szinte egyetlen hírmondónak megmaradt magyar filmes szaklapként hírt és értékelést ad a magyar fil jelenéről és bizonyos alkotók terveiről, egyáltalában a magyar film egészéről. Jónak tartom, hogy visszanyúl a múltba és megvilágít olyan filmes kulttémákat, melyeket ziccer gyxanánt ütöttek le egyes nagynevű rendezők. (Ilyen az e havi lapban a Raymond Chandler story példának okáért.)
De: ha visszamegyünk az időben, csak mondjuk tíz évet és kinyitjukl a lapot, akkor is ugyanezt tapasztaljuk, mint most. Jó, talán erősebb volt a felhangja a marxista ideológiának, de ez most mellékes. Ami viszont szembetűnő, az a FilVilág hangneme, az egyes szerzők stílusa. A főnevek előtti rengeteg jelző, amely szerintem fölöslegesen fárasztóvá teszi az olvasást, a szóképek túlzott és indokolatlan használata azt a hamis érzetet kelti az olvasóban, hogy neki mintegy méltóvá kell válnia az írások szellemi tartalmára és - s ez a legfontosabb - olyan színben tünteti fel az adott cikk íróját, mintha maga is elhinné, hogy amit leír egy művészi alkotásról, mégpedig azáltal, hogy leírja, már maga is művészi alkotássá nemesedik. Persze ez nem igaz és szerintem lehet filmkritikát művelni úgy is, hogy az megmarad annak, ami és nem próbál a filozófia illetékességi körébe átcsúszni, nevezetesen valamiféle esztétikai minőség illúzióját kelteni.
Másfelől, ami igazán fel tud bosszantani, az a "Láttuk még" rovat, ill. annak egzaltált, néha már - már jópofiskodó hangneme. Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy látta - e a kritikaíró azt a filmet, amit éppen kritizál. Mindegy. A lényeg nem is ez, hanem a tény, hogy egyfajta kultúrális önhittségtől eltelten (mint az a gyerek, akinek ugye savanyú az a bizonyos szőlő) eleve előítéletekkel közelítenek az ún. közönségfilmek felé, sőt, a művészi alkotások mércéjével próbálják mérni azokat és így is ítélik meg és el őket. Ami persze olyn , mintha egy vásári búcsúban vett festményt egy Rembrandthoz akarnánk hasonlítani, vagy Lagzi Lajcsi zenéjét egy napon említenénk Beethovenével. Mindkettő más igényeket elégít ki és más mérce szerint is kell górcső aláé venni őket. Most anélkül, hogy ki akarnék emelni bárkit is a szerzők közül, vagy az általuk írt kritikák közül, csak általánosságban mondom, hogy néhány cikk esetében már - már kultúrsznobizmus érzése van az embernek: minden rossz, ami amerikai és azok az alkotók is csak rosszat csinálhatnak, akik európai létükre "eladták" magukat az amerikaiaknak. Olybá tűnik, mintha egyeseket lefagyasztottak volna az 50 - es, 60 - as években és mikor felébredtek a hibernációból, látták ugyan a megváltozott viszonyokat, de képtelenek voltak alkalmazkodni hozzájuk és továbbra is azt csinálták, ill úgy írtak, ahogyan tudtak.
S még egy dolog: manapság felmagasztaljuk pédául Cary Grantet, James Stewartot és a többi hollywoodi legendát és lehúzzuk a mostani legendákat. De a régiség, valaminek a régi volta még nem jelenti azt, hogy egyre jobb lesz, mint a bor. Az említett színészek legtöbb filmje ugyanis kommerszfilm volt, ha a szigorú ítész szemével tekintünk rájuk, mintahogyan pl. az istenített Bogart is kizárólag ilyen filmekben játszott. Akkor tessék nekem megmondani, hol is van itt a művészet?

Így legyen :))
A vicc egyébként tényleg az, hogy sok esetben a megtermékenyítő, új, friss szemlélet, ötlet, látásmód valóban a perifériákról érkezik, hogy felrázza a rutinban elbambult mainstreamet. Lásd az iráni, grúz, kínai filmek sikerét, ill. Kitano Takeshi vagy éppen Tarr Béla példáját (kint is haraptak a Werckmeisterre), esetleg az olyan belső „forradalmakat”, mint a Sundance, Miramax. Az esélytelenség és eszköztelenség sok problémát és kínlódást jelent, de ugyanakkor nagy előnye, hogy élesen tartja a látást és nem lőcsöl bénító terhet a készítők nyakába, arról nem is beszélve, hogy nagy motivációs energiát képes felszabadítani. Mindez persze csak lehetőség, hiszen tehetség, hozzáértés, makacs kitartás nélkül minden esély csöndes halott, test nélküli zéro-morféma.

Szerintem a Filmvilág vállalt szerepét (szélesebb közönségigényt kielégítő érdekes-okos-népművelő-tájékoztató magazin) alapvetően jól teljesíti, kár, hogy nincs igazi konkurenciája, amivel kölcsönösen kihajtanák egymásból a maximumot. (Asher, ez a Pergő képek hol kapható? én eddig még nem láttam.)
Alternatív lehetőségként persze ott (illetve itt) van az Internet, ahol lehet kísérletezni, progresszívkodni, vitázni stb.

mar el is kepzeltem, ahogy a filmvilag diktalja a legujabb europai trendeket, rendezok Triertol Leighig a hollan erno utcaba jarnak, ahol elbeszelgetnek Kovacs Andras Balinttal, Szilagyi Akossal valamint a szerkesztokkel. A holgyek egy divanyon konnyu koktelokat szopogatva adjak az ujabbnal ujabb otleteket a filmekhez, mikozben a szerelemtol megittasult rendezok kicsit kaban hazarepulnek, es rogton forgatni kezdenek.

ennyit a szekunder elkepzelesekrol

Vang jokat mondasz, tenyleg megerdemelne mar egy bovebb kitekintest az azsiai film, es akkor itt nem is a japan meg kinai filmmuveszetre gondolok, hanem a mar/mar sztarstatusba lepo irani filmre, meg olyan gyaongyszemekre, mint a koreai film.

egyeb filmes ujagok felsorolasanal meg sajnalatos modon kimaradt, az amugy szinten lathatatlan Pergo kepek, ami friss, lenduletes, filmszakmai bulvar, en nekik szurkolok!

Egyetértek Adammal, szerintem is még a Filmvilág a legjobb hazai filmes lap. Sajnos. Ami csupán annyit jelent, hogy nincs egy még jobb, ami átvállalhatna bizonyos szerepeket. Mert most a Filmvilágnak mindennek kell egyszerre lennie: esztétizálónak, ismeretközlőnek, jópofának, komolynak, könnyednek stb. Régen ugye volt a Filmkultúra, ami az esztétikai zászlót vitte. Majd megszűnt. A Metropolis hol van, hol nincs. Van még a Vox, Cinema stb. tulajdonképpen marketingra töltött reklámújságok.

A Filmvilág olyan, mint egy jó magazin: azaz mindenféle - csevegő, általában nem túl progresszív és csak óvatosan eredeti, de szinte sosem unalmas vagy gagyi. Egy magazintól nagyjából ennyi várható el. Persze sok esetben kilóg az értelmiségi rutin lólába, van csuklóból megírt habverés is bőven, de az összkép szerintem még mindig üdítő. Kár, hogy a lapvégi kis rövid szösszenetek rovat tulajdonképpen csak az amerikai szórakoztató filmeken elvégzett fikázási gyakorlatoknak terepet adó lőtér. Mintha pusztán a vitriolos stílusgyakorlatok szaporítása lenne a cél. Kérdés, ennek a "gonoszkodó homokozónak" mennyi értelme van.
Az is probléma, hogy általában ugyanaz a 6-8 ember írja az anyagok 80%-át, de ez nagyjából érthető (?) egy kis ország kis értelmisége esetében. A gond csupán az, hogy mintha a szerzők túl nagy egyetértésben lennének magukkal és egymással, így az újat, többet, jobbat kívánó viták, diskurzusok stb. tkp. el sem indulnak. Ami még egy kicsit fájó, az a világtrendek óvatos de biztos utánkövetése. Emiatt van egy amolyan szekundér, közvetett élménye az embernek, mintha sok esetben jól felmondott leckékkel találkozna (lásd még értelmiségi rutin, mint fent). Persze nem könnyű dolog az innováció egy olyan félgyarmati, frisskapitalista banánköztársaságban, mint amivé kis hazánk úgy ahogy ki tudta nőni magát az elmúlt évtizedben, a nem éppen eredeti tőkefelhalmozás lehangoló időszakában. A nyugati legvidámabb barakkból a legkeletibb felkapaszkodóvá válás nem mondhatnám, hogy segített felszámolni a kulturális önbizalomhiányt.
Ami nekem hiányzik, és nemcsak a Filmvilágból (amit tud, megtesz), hanem az általános magyar filmközéletből, az az esélytelenek vakmerősége és bátorsága, formai és tartalmi magavállalás (lásd pl. közel-keleti, ázsiai filmek), ami beindíthatna egyfajta egészséges vérkeringést, pezsgő filmes közéletet.

Én ha leütnek is leírom, hogy:
szerintem is még a legjobb filmes újság a Filmvilág. De... azzal én is egyet kell, hogy értsek, miszerint a jó amerikai filmekről nem zengenek ódákat (hogy enyhén fejezzem ki magam). Ezen kívül a "láttuk még" rovat hihetetlenül gyenge és felszínes (nem tudom honnan kerülnek azok kik, akik írják). És nem azért felszínes, mert a rövid kis írásokban nem lehet eléggé kifejteni, hogy egy film jó-e, vagy sem. Többször vettem észre, hogy lényegi dolgok nincsenek leírva egy-egy cikkben. Vagy, hogy kevés a valódi háttér tudás az ilyen kritikák mögött. Pedig jó dolog lenne ez a rovat jó írásokkal.
A másik, hogy olyan túlbonyolított, hosszú, követhetetlen, féloldalas, bővített körmondatokat írnak, amik még a most leírton is túltesznek. Ettől nem lesz valami intelligensebb.
A jót a végére hagytam: a hosszabb, kb. 2 oldalas cikkek és az interjúk jók szoktak lenni.

Filmvilag? Meg mindig ez az egyetlen ujsag, amitol ugy erezheti az ember, hogy gondolkodo, erzo emberi lenyek kozt letezunk itt Budapesten. Van hibaja, de minek nincsen. Ne varjuk mar azt, hogy mindent megkaphatunk egy magazintol. Tovabbra is lelkes olvasoja maradok a FV-nak. Egyebkent jok a hosszu esszecikkek is, en eddig mindegyikben talaltam nehany erdekes gondolatot, nem feltetlen Foqault-tol. Es meg egy: nem hiszem, hogy akik irjak az ujsagot - hangsulyozom: nekunk! - volnanak olyan lelektelen emberek, hogy komolytalan irashoz adnak a nevuket. Annyira vannak bolcsek es gerincesek, hogy ne igy tegyenek. En igy latom.
ST

Üdv.
Az újsággal kapcsolatban nekem is vannak fenntartásaim, én például amerikai filmről jót nem láttam benne, és néhány nagyon gyenge magyar alkotást pedig túl dícsértek. De ez hozzátartozik. Ettől függetlenül én minden hónapban megveszem és elolvasom, mert jó újság, de az építőkritika neki sem árt.

Lóránt Demeter

Nagyon izgatna Glauziusz Úr kritikája. Maria kicsit heves hozzászólása után lassan beindulna ez a topik, de valahogy mindenki óckodik attól, hogy akár pozitívumokat akár negatívumokat felhozzon a Filmvilág mellett/ellen.

Nem tudom miért van ez, pedig érdekes lenne, hogy ezt a viszonylag egyedülálló periodikát (a piacon), vagyis egyetlent ebben a műfajban, miért veszi a nép.

A leütésről meg csak annyit, hogy a fogyasztók mindig többen vannak. ("Habár fölül a gálya, de alul van a vásárló pénztárcája...")

Emil és a detektív

A vitainditó Mari sajátos kifejezése szerint, aki kritizálja a Filmvilágot, azt "leüti a szerkesztőség". Jelentem: beszartam, és ezután meg sem próbálom kritizálni, pedig amióta eltávolodtam a laptól, kritizálni akarom. Keblemre, "leütöttek"! Panaszoljuk leütéseinket. Amig nem gyűlünk össze, én félek, hogy leütnek. Vagy ha engem már nem, mert vén vagyok, leütik az egyetemistákat. Vagy mi ez az egész.

na most akkor erre nem kene valaszolnia vkinek a filmvilagtol? mert ezek szerintem jogos kritikak, es erdekelne mit mondanak ok.

Egyet értek Maria hozzászólásával. A legjobbak az interjúk, beszélgetések. A 4-5 oldalas esszék valójában nem érdekesek, csak a legritkább esetben olvasom végig.
És valóban, ha kicsit nagyobb háttértudásom lenne, kb. másfél óra alatt összecsaphaték én is egy ilyet, már gondoltam is rá, hátha megjelentetnék.
A kritika rovat azért nem rossz. Legalább az ember összevetheti a saját meglátásaival.
Nagyon tetszik az utolsó oldal, Reményi József Tamás rovata. aktuális és elgondolkodtató.
Talán ez az irányvonal erősödhetne az újság teljes arculatában is

kedvenc lapom a filmvilág, minden héten megveszem, minden számból négy a tuti, az egész családnak jut egy darab.

nem egészen értem ezt az elvtelen, felületes hozzászólást.

egyszerűen ez már sok

csm