Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám
Szep szerelmem DcsabaS!
Az en velemenyem, es a sajat "luzer" kultursoviniszta szubjektiv irasom az, hogy te egy iszonyat nagy barom vagy. Lehetne cifrazni, de ez van. Szerintem edes lelekbeteg baratom neked egy picit delebbre kellene elned kecskek kozott. Ok talan meg fogjak errteni ha kaposzta helyett a faszsagokkal tomod a fejuket. Intim kapcsolatot is felajanlanek a teknosommel, de csak azert, hogy az elmenybeszamolod a forumban el tudjam olvasni masnap. Baratom. Megleptel. Regen lattam ekkora balfaszt. Es ez a beirasaid alapjan kialakult velemenyem. Szegyen, mert tele van karomkodassal, es mivel nem magyar billentyuvel irok mindez ekezet nelkul. Kerlek ne irj erre semmit. Sot ha el sem olvasod azzal tisztelsz meg a legjobban!
Udvozlettel Nagyvaradi Emil.
P.S Neked nem Gabor a keresztneved???
Tényleg csak a személyes érintettség mián: nincs mit megválaszolni. Nem reménytelen eset ez, te sumákolod el a filmszöveg beidézését, ami alapján mindenki kedvére való véleményt alkothat erről a "misztikus" részről. Nem létezik az univerzumban ennél egyértelműbb megoldás.
Egyébként látod, megy ez, neked a MV tetszett jobban, nekem a Karib tenger kalózai, legfeljebb nem egymástól kérünk kölcsön kazettát.
pfffhhhh
na jó, én feladom
DcsabaS, menekülj az 'ilyen fórumokról', amíg nem késő ;)
(jelzem, az említett filmek címét mindet lefordították magyarra)
Kedves Fanyúl!
A filozófiai-logikai vitát akkor van értelme folytatni, ha megválaszolsz a kítűzött kérdésre (amit eddig elsumákoltál). Mert az előzmények tükrében arra kell gyanakodnom, hogy Veled általában is reménytelen tisztázni olyan kérdéseket, amelyekben valamilyen tagadás előfordul.
A véleménnyilvánítás szabadsága egyébként nem jelenti azt, hogy bárki bármit (pl. súlyosan bántó) hazugságokat is hangoztathatna. Kevésbé súlyos dolgokat persze eltűr a jogrendszer és az ilyen fórumok gazdái is - ami aztán rendesen oda vezet, hogy lezüllenek. Egyedüli játszóterévé válnak azoknak, akik kimondottan abban lelik örömüket, ha mást/másokat a porba gyaláznak. Az ilyen gyalázkodók egyébként szerfelett aktívak, akár betelefonálásról, SMS küldésről, névtelen levelezésről, internetes fórumokba való beírogatásról van szó, így az erre épített statisztikák rendkívül torzak. (Csak speciális feltételek teljesítése esetén lehet többé-kevésbé reális eredményeket kapni.)
Ha már felhoztad a Karib tenger kalózait, azt messze nem találtam annyira szórakoztatónak, mint a Magyar Vándort, és a magam részéről Oscar-ra sem terjesztettem volna fel Johnny Depp-et, de ettől függetlenül nem jutna eszembe rossz filmnek nevezni, amikor kétségkívül tömegeknek tetszett az USA-ban is és nálunk is, nyilván nem véletlenül.
Ami a közönségfilmeket illeti, azok nyilván tömeget céloznak meg, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül mindenkit, vagy minden csoportot. Egyes kategóriákra meg kimondottan az igaz, hogy ha a legnagyobb közönségre optimalizálnak, akkor az meredeken szaporítani fogja a film valóságos kiátkozóit is. (Akuális példa a "The Passion of the Christ".) Hogy másik példákat is hozzak, a "The Dancer in the Dark" című filmről sok tizenéves menekült ki már az első félóra után, noha a film nagyon jó azoknak, akik el tudják viselni és nem félnek a moziban is könnyeiket hullatni. (Kár, hogy Björk nem kapott végül Oscar-t.) Így könnyen kialakulhat a maximálisan jó, és maximálisan rossz vélemények sajátos keveréke. Még szélsőségesebb példa volt az "Eye of the Beholder", ahol még az alaphelyzetet sem értették meg a fiatalok, ezért a legtöbben a lehetséges legalacsonyabbra értékelték, miközben nem elhanyagolható számúan pedig a maximálisra. (Ashley Judd remek volt, mint általában.)
Visszatérve a Magyar Vándorra, az alkotók bevallottan igyekeztek elkerülni azt, hogy valamely csoport (pl. a hazai politikai jobboldal követői) meredeken szembehelyezkedjenek vele. Érdekes módon viszont ez az óvatoskodás meg azt eredményezte, hogy pont az élesebb poénok hívei utasítják el. Sőt, előszeretettel rohannak mindenfelé, hogy kiadják a dühüket, szidva a filmet okkal, ok nélkül.
Ám szerintem ez végül lecsillapodik, akinek nem való a film, az nem fogja újra megnézni (csak hogy szidhassa), ellenben akiknek tetszik, azok egyre többször felidézik a film jobban sikerült poénjait, beépítve saját mindennapi életükbe is, talán némi fazonigazítással.
Nálad nyilván nem működött a film, ha egyszer ilyen komoly megfeszülés után sem tetszett. Azt jól tippeled, hogy szerintem egy jó irányú próbálkozás is érték, azaz megbecsülendő. (Ettől még a magad számára teljes joggal tarthatod kidobott pénznek a mozijegy árát.)
Azt viszont nem gondolom, hogy pusztán azért, mert van egy filmes fórum, feltétlenül azoknak kellene minősíteni egy filmet, akik azt egyáltalán nem találják jónak. Ez éppolyan abszurd, mintha azok akarnák minősíteni a japán konyha csemegéit, akik azt egyáltalán nem találják jónak.
A fórum szerintem azoknak való, akik egy-egy filmet találtak annyira értékesnek, hogy leírják róla az (építő) kritikájukat.
Lehet, hogy annyira mérges vagyok, hogy azt sem tudom, mit írok. A bölcsészes dolog max. szándékosan túlzó benyomás akart lenni (azt hittem, világos volt), nem is magamból indulok ki (az említett könyv volt ugyan a kezemben, de nem kenyerem az ilyesmi, mint a mellékelt ábra is mutatja..), ami meg az értékeket illeti, számomra ha megfeszülök se működött a film, jóllehet konstatáltam az erre irányuló próbálkozásait - ha ezt érted értékek alatt, akkor megvannak, oszt mégis kidobott pénznek érzem a mozijegy árát. Abban igazad lehet, hogy minek szól hozzá az ilyen, de akkor minek a fórum...
Igen. Szar mellett csak akkor állok ki, ha én csináltam.
Például így: Látod milyen szépen görbül?
Kedves vgabra (63)!
Áruld már el, hogy legutóbbi üzeneted (60) óta mikor "logikáztam", ugyanis csak a (61)-est írtam, és abban még véletlenül sem szerepelt ilyesmi. (Vagy az a baj, hogy nem tudod, mi a logika, és ezért jösz vele?) A logika (már az igazi) kérdése a filmmel kapcsolatban úgy bukkant fel, hogy Fanyúl nem értette meg és/vagy kétségbe vonta az első Kond-Ond vita logikai természetét. (Logikusan gondolkodó emberek körében ennek tisztázásához elég lett volna egy pillanat, de bezzeg itt...)
Rám vonatkozó feltevésed is téves (talán magadból indulsz ki?).
Ami a meggyőzést illeti, már (59)-es üzenetemben, Mutabor-nak is írtam, hogy a vita tárgya már jó ideje az, hogy hogyan, milyen alapelvek szerint kellene kritizálni, ugyanis amíg ez nem OK, addig eleve nem tisztázható, hogy egy film jó-e. Magyarán, nem arról akarlak meggyőzni Téged (vagy bárki mást), hogy az MV-t jónak gondold, hanem arról, hogy amikor az MV-ről gondolkodsz (vagy bármilyen más filmről), akkor igyekezz felfedezni az értékeit, és ahhoz képest állapítsd meg a fogyatékosságait!
Az előbbi dolog persze "filozófiai trivialitás", és igen csodálom, hogy külön ki kell hangsúlyozni olyan emberek körében, akik egyébként nagyra vannak azzal, hogy túljutottak különféle bölcsész, illetve filművészeti szakok első évén.
***********
Kedves fv (62)!
Nem vagyok sem rokona, sem barátja, sem ismerőse, sem azonos vele.
(Viszont a kérdésed alapján azt gyanítom, hogy Te csak ilyen okokból szoktál kiállni valami/valaki mellett.)
DcsabaS! Szépen kérlek, hagyd már a francba ezt a logikázást!!! Most már kifejezetten az az érzésem (gyanúm), mintha egy kötözködős fajta (netán elsőéves) filozófiaszakos bölcsész lennél, aki annyira fellelkesült a "Bevezetés a modern logikába" első fejezetein, hogy boldog-boldogtalannak ezzel jön.
Akar a fene személyeskedni, egyszerűen arról van szó, hogy (fórum ide vagy oda) úgysem fogsz tudni senkit sem MEGGYŐZNI arról, hogy nevezett film jó, részben azért, mert nem az. Goethe azt írta nemtudomhol, fejből idézem: "Az ember észreveszi a szándékot és lehangolódik"...ajánlom figyelmedbe.
Kedves Legkevésbé Sem Tisztelt DcsabaS!
Rokona vagy Herendinek, vagy te vagy az?
Rendben, szerinted jó az alapötlete. Csakhogy sok kritikus nem azt tekinti a film alapötletének, mint Herendi Gábor, így nem ártana ezt konkrétabban is tisztázni.
Én Hernditől azt olvastam, hogy az igazi alapötlet mindössze annyi, hogy a Magyar Zoltán tornász nevével fémjelzett "magyar vándor" amolyan szimbóluma lehetne a lovas nemzet magyarok történelmen átívelő vándorlásainak (és kalandjainak), amihez csak később rakódott az az ötlet, hogy a 7 vezér vándoroljon és keresse a magyarokat, mert elaludtak és így lekésték a tulajdonképpeni honfoglalást.
Én ebből az alapötletből nem várnék egy szakadatlan és visszafojthatatlan röhögést, hanem inkább azt (amit jórészt a filmben meg is találtam), hogy a főszereplők jelleme tükrözze vissza a magyarság sokféleségét, a tehetségeit és a gyarlóságait is, legyenek szimpatikusak, keveredjenek olyan kalandokba, amelyek visszaköszönnek ismert történelmi eseményekre és figurákra, a film legyen minél természetközelibb, szépen fotografált, legyenek benne jópofák a díszletek és a mellékszereplők, a zene rímeljen a korabeli zenékre, de azért legyen mégis a mai ízlés szerint is való, stb.
A "mondanivaló" szintjén járja körül a vezérek (vezetők) és a magyarok (a nép) különbözőségének és egymásra nem találásának konfliktusait. Hogy mikor miért gyanítják (a vezérek) hogy kik is a magyarok, hol vannak, mit csinálnak (és miért), és a vezérek miért nem találnak rájuk igazán a film végéig.
Hiányérzetem inkább csak ezen utóbbi bekezdésben foglaltak miatt lenne, de elfogadom, hogy ha a film élesebben boncolgatná e kérdéseket, akkor esetleg kisiklana és az ország egyik fele (jobb/bal) kiátkozná, ami nem volt az alkotók célja.
Kedves DcsabaS, itt egy érték, tessék: jó a film alapötlete. Sőt, mosolyogni is lehet közben kisebbet-nagyobbat. Úgy istenigazából, önkéntelenül, visszafojthatatlanul röhögni viszont NEM. (nekem legalábbis sehogyse ment) Ennyi.
Kedves(?) Mutabor (52.)
Üzeneted értéktelen személyeskedés, így tulajdonképpen említésre sem méltó. (Amúgy észrevehetnéd, hogy a vita tárgya már nem az, hogy vicces-e az MV, hanem hogy hogyan kellene kritizálni általában.)
*********
Kedves elem (54.)!
Írod:
"Ezzel már majdnem egyetértek, csak szerintem a néző (kritikus vagy bárki) és a film a nézőben keltett érzéseken keresztül kapcsolódik, ami végül is a véleményt kialakítja."
Ez igaz. De döntő jelentőségű, hogy ki mit vár, illetve fel tudje-e időben fogni, hogy mit kellett volna várnia, vagy hogy mi az amit kap. Ha valaki vígjátékot várva ül be mondjuk a Schindler listájára, vagy háborús filmet várva a Chicagóra, akkor az nyilván csalódhat. De a műfaji behatárolás csak egy durva rövidítés, önmagában nem elegendő iránymutatás ahhoz, hogy miféle értékekre számítson a néző.
Folytatod:
"Én itt nem használnám az érték szót éppen azért, mert annak olyan objektív csengése van, és ne keverjük naivan a véleményt az objektivitással. :-)"
Az érték a gyökerét tekintve szubjektív ("számunkra érték") és csak annyiban objektív, hogy több embernek, vagy akár egy egész csoport tagjainak is lehet ugyanaz a dolog értékes. (A kritika pedig csak akkor lehet jó, ha fel is hívja a figyelmet ezekre az értékekre.)
"Erre nem vennék mérget, mert éppen a fiatal kritikusoktól, illetve a fiatalokat leginkább megcélzó médiumokban olvastam a leginkább lesújtó kritikákat."
Nem tudom megfigyelted-e, de van egy olyan hatás, hogy aki egy icipicivel fölötte érzi magát egy mérzének, annak hajlama a végtelenségig nagyítani a különbséget. Én ezt érzem a MV kritikusainál, miközben az ismerőseim körében egészen jó a visszhangja.
**********
Kedves pálóczi (55)!
Az agresszivitással kapcsolatban egy gondolat. A The Entrapment című filmben is külön tetszett, hogy bár félig akciófilmként működött, egyetlen egy embert sem öltek meg benne. A Magyar Vándort is átszövi az aranyosság és a szerethetőség. (Pláne különös a kritikusok negatív hozzáállása.)
Tegnap véletlenül egy r-betüvel írtam a szürreális szót, amikor arra próbáltam rájönni, miért akarta Herendi pontosan ábrázolni az archaikus lovat, amikor nyugodtan elmehetett volna emellett. Eszünkbe sem juthatott volna számon kérni rajta. (Igaz: én akkor a filmre sem mentem volna be.)Kifelejtettem, hogy a gördeszkás fiamat csak úgy tudtam leszoktatni, legalábbis mérsékletre inteni a gátlástalan grafitizésben, hogy állandóan sajátkezüleg épített kőkerítésünkre hivatkoztam, amelyiknek a kövét a mezőn mi gyűjtöttük össze, mondván, elviselhetetlennek érezném, ha ezt valaki lefújná.
"Magyar vándor"
Azért nem tudtam eddig megnézni a "Valami Amerikát" mert az énekes valami olyasmit énekel, hogy amikor a többiek fékeznek, akkor ő állítólag tövig nyomja a gázt. Én ezt pontatlanul kifejezett elképzelésnek tartom, pláne piros lámpánál. Ráadásul parádézni is láttam az énekest egy nyári színpadon - ott is ezt énekelte és látszott, hogy elhiszi magát. Ausztrál bennszülöttekkel álltam ott, akiket még Réz András mutatott be a művelt közönségnek egy hónapos magyarországi turnéjuk előtt. Egyikük, Goumblar, aki Ausztrália arca volt az Olimpián, legyintett: náluk minden tucat együttes ezt a zenét csinálja. Ő nézett ki a legarchaikusabban az összes bennszülött között, mert két éves korában az állam elrabolta a szüleitől és missziós iskolában nevelkedett. Ahol többek között franciául is megtanították, de 17 évesen visszaszökött rokonaihoz a bozótba. Azóta népművész, börtönviseltekkel foglalkozó szociális munkás és lélekgyógyító. Ír felesége van. És ma már ő sem a bozótban, hanem egy három szintes családi házban él és két autója van. Engem a világzene iránti érdeklődés sodort a csoporthoz: a didjgeridoo, a "föld hangja" nagyon érdekel.
Ez az archaikus érdeklődés állított meg Herendi új filmjének, a Magyar vándornak" a plakátja előtt is. Ahol nagyon meglepődtem. Nem értettem, hogy a feltételezéseim szerint egy "Jöttünk, láttunk, visszamennénk" típusú könnyelmű filmben mi a jóistennek kell pontosan ábrázolni az archaikus lovat. Miért nem jók Herendi Gábornak a versenyből kivénhedt, filmre fogható angol telivérek. Miért érezte szükségét, hogy az ezer év alatt alig változott hucul típusú nomád lovat kamerázza. (Állítólag igen fáradtságosan.)
Pontosnak lenni fáradtságot nem kímélő módon nagyszabású vállalkozást sejtet. Herendi ezzel nyert meg. S most azt hiszem, hogy szüreális filmjében - az időutazás mindig szüreális - hasonló okból érezte szükségét a pontosságnak, mint Kafka, amikor az "Átváltozás" bogarát olyan pontosan ábrázolta biológiailag, hogy egy szakember akár a rendszertani besorolását is meg tudná adni - így hisszük el a többit.
Ekkor azonban rájövünk, hogy Herendi egyik előzetes elvárásunkat sem óhajtja teljesíteni. Filmje mégsem archaikus, nem a magyarokról szól, nem a "Jöttünk, láttunk, visszamennénk", de nem is a "Monthy Piton", hanem olyasféle mű, amilyen Banga Ferenc rajzai szoktak lenni. Amelyeken egyetlen elrajzolt vonal sem ott van, ahová a néző húzta volna. A rajz azonban élvezhető! Sőt, ettől jó! Akkor is, ha erősebb kontúrokat szeretnénk. A filmben nevettetőbb poénokat. A film kicsit halvány, de homogén egységet alkot.
Vajon Goumblarnak, az ausztrál bennszülöttnek tetszene-e a "Magyar vándor"? Lehet, hogy igen! Hogy az ősapák keresik a népüket, ezt megértené. Tetszene neki, hogy férfiakat lát, akik nem macsók. (A macsók állandóan meg akarják mutatni, a férfiak nem. Ők csak "vannak". ) Tetszene neki, hogy heteroszexuális nappali tömegjelenet után az igazi férfiak megfutnak a drótcsöcsü éjszakai különítmény elöl. S hogy "az élet él és élni akar" a filmben, és nem lehet a főhősöket politikailag provokálni (a provokáló király jelenetben).
Tetszene neki, hogy néhány humorosnak szánt fejbe verésen kívül nincs erőszak a filmben. Illetve rögtön ott az üzenet. Egy buzogány ütéstől egyszercsak összedől egy egész kóceráj. Aztán egy másiktól egy sokkal de sokkal nagyobb kóceráj. Percekre elsötétül a vászon és csak az összeomlás, a pusztulás robaját lehet hallani. Mintha Herendi azt üzenné, hogy a meggondolatlan agresszió képes apokalipszisbe dönteni a világot. "Gondolta a fene" - mondhatná Herendi Arany Jánossal, de elég ha én, a néző gondolom ezt, hiszen a szóbanforgó jelenet az ellenkezőjét nem jelentheti. Érdekesség, hogy amikor a filmet valamilyen plázában vetítik, rendszerint több amerikai akciófilm bemutatóját is bejátszák, ahol ölnek, robbantanak, még nagyobbat robbantanak és még többet ölnek kis nyálas gecik produkcióiban. (Goumblarnak tetszene, ha nem ölnek egy filmben, hiszen ő, ha akarna, tényleg tudna ölni, míg a kis nyálas gecik nem tudnának.)
Azt hiszem, most már megnézem a "Valami Amerikát" is. Kíváncsi lettem Herendire. (Tizennégy éves fiam, aki már kétszer látta a "Valami Amerikát" és eddig csak gördeszkázni akart, a "Magyar Vándor" után azt mondta, hogy elmegy nyári lovas táborba.)
"Ez a kritikának egy naiv, ellentmondásos elképzelése (lásd: vélemény kontra objektivitás)." - Ezért írtam, hogy törekedve, nem pedig azt, hogy objektíven. A naivitásról te inkább ne szólj egy szót se. :-)
"Ez nagyon aranyos (:-). Szerintem a kritikának inkább a kritizált műből és a közönségének kapcsolatából (az értékből) kell kiindulnia." - Az előbb a kiindulásról mást írtál, talán ez zavart meg. Ezzel már majdnem egyetértek, csak szerintem a néző (kritikus vagy bárki) és a film a nézőben keltett érzéseken keresztül kapcsolódik, ami végül is a véleményt kialakítja. Én itt nem használnám az érték szót éppen azért, mert annak olyan objektív csengése van, és ne keverjük naivan a véleményt az objektivitással. :-)
"Ennél már csak az méltatlanabb, amikor valakire ráfogják, hogy ennek alapján méltatta, holott nem." - Nem fogtam én rád semmit, csak a film sajtóvisszhangjára utaltam.
"Ezzel egyetértek. Szerintem sokan lesznek, elsősorban a fiatalok." - Erre nem vennék mérget, mert éppen a fiatal kritikusoktól, illetve a fiatalokat leginkább megcélzó médiumokban olvastam a leginkább lesújtó kritikákat.
Szar a film azt kész! Objektíven.
Én meg se néztem.
(Úgy is tudom, hogy pont olyan, mint a Valami Amerika: ordibálás, káromkodás, klotyón b*szás.)
Egyébként attol is megkíméltem magam.
