Kérdezd a Taxidermia alkotóit: Pálfi György – Váradi Gábor

Tisztelt ukiyo!

Van köztünk egy óriási kommunikációs probléma. Az én részemről az, hogy (töredelmesen bevallom) a felét sem értem annak, amit mond. És ez nem az én hibám. Énnekem ennyi jutott a diplomához. Megkérném tehát, hogy a társalgás eredményessége érdekében, inkább legyen szószátyár, de ezekhez a kommentekhez tényleg akadémiai kislexikon és nyolcszori olvasás kell. Alkotóként tudnia kell, hogy fontos egy nyelvet beszélni a fogyasztóval, ez pedig nem sikerül jelen pillanatban. Pedig kíváncsi vagyok arra, amit mond. Ezt tehát megköszönném, mert Önt legalább nem a taplóság mozgatja, meg a "szakértés" vágya. De a "röviden konkrét" sajnos áthajlott a szakzsargonba, én pedig ismeretterjesztő könyveken nevelkedtem. Bocs.
Ugyanakkor én is hibáztam. Nem sikerült elég hatékonyan kommunikálni, és ezért vállalom is a politikai felelősséget. Ennek értelmében halálosan komolyan gondolom, hogy egy film ma Magyarországon 1 millió nézőre számíthat - egy mozifilm ugyanis nem csak moziban megy. Ezt nem tettem egyértelművé, elnézést érte. A Csuafilmnek adott este állítólag 40 százalékos volt a nézettsége. Még fogják játszani, akkor is meg fogják emberek nézni, tehát igen, úgy gondolom, hogy TV, DVD, videó, minden egyéb, plusz mozi megüti az 1 misit kritikilag kevésbé sikeres filmnél is, pláne ha az a moziban aratott.
Azt vitatnám, hogy a mozibajárás leszállóágban van. Pont a filmhu közölt számadatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy igenis nagyon sokan moziznak ma Magyarországon, mert van a mozira igény. A magyar filmre meg pláne. Mert a miénk. Egy magyar film tehát mindenféle égetés, és lejáratás ellenére még mindig vor-ban van a külföldivel szemben bizonyos szempontból. És ha netán a mozizás meg is zuhanna, akkor is lesz igény a magyar filmre, maximum HD-re fog forogni, és meg lehet spórolni a nagítást meg a kópiákat, ami azért tetemes összeg. Szóval nem hiszek a halálban, bár nem is ezt vetette fel, csak úgy mondom.
A következő mondatával fogalmam sincs, hogy milyen hatást szeretett volna belőlem, mint nézőből kihozni. Én csak részesültem benne, de egyébként egyszerűen nem értem. És ez tényleg nem rosszindulat. Ha van Önön kívül valakinek helyes megfejtése, kérem, hogy ossza meg, mert nem kizásrt, hogy én nem vagyok elég a mondatok értelmezéséhez. Addig azonban érdemben nem tudok reagálni, annak dacára, hogy szeretek elgondolkozni dolgokon, amiket mondanak nekem, és tudok változtatni.
A következő felvetéssel viszont élből vitába szállnék. Ne vegye ki a kontextusból az általam mondottakat. A klasszikus mozibajárási rituálé nagyon fontos az ember életében. Ez nem olyan, hogy akkor megnézem videón, vagy elmegyek bulizni (urambocsá kiverem, hisz az is a szórakozás egy formája). Nem becserélhető a dolog. A mozi ad valamit, amit a TV nem tud. Pont. De tettem épp az előbb alternatív javaslatot arra, hogy hogyan lehet költséghatékonyan dolgozni ilyen téren is. Ha ezt kiegészítem azza, hogy senki nem kötelezi a magyar piacot arra, hogy csak a magyar piac számára gyártson, mert egy jó filmet el lehet adni máshova is (ez tény. Nem Amerikára gondolok, de ott is van ilyen mese, hogy remake-jogok, stb). Tehát a business & entertainment egy sokkal tágabb fogalom, mint azt az alkotó gondolja, és van akinek sok kompromisszummal jár, van aki meg eleve így gondolkozik. A csatornák létezését tehát nem vitatom, de az érv nem érv, nem mond semmit azon kívül, hogy vannak ilyen csatornák. És? Ettől még nem bukik be a mozi, mint olyan...
Akkor vonjuk be, vagy zárjuk ki. Azt hiszem nekem nem kell elmesélni, hogy az ördög a részletekben rejlik, mert már hallottam eről ezt-azt. De érdemi vitát csak úgy lehet folytatni, ha felvetünk valamilyen vitakérdést. Ez itt elmaradt. Azzal, amit ír, egyetértek. Valóban így lehet érdemi vitát folytatni. Ám akkor itt jön a kérdés: vajon az érdemi vita kinek lesz érdemi? Önnek? Nekem? A többiek lehet, hogy szarnak rá. Pedig nekünk fontos. És (ez fájni fog egyeseknek), az hogy mi itt elvitatkozgatunk, csak az időnkbe telik. De az,hogy egyesek (és most ne kössük ezt Pálfi Györgyhöz, kérem) 150-200 millióból érnek el maguk számára érdemi eredményt, azt pofátlanságnak érzem. Miközben biztos volna a mi vitánknak is olyan szegmense, amely a széles közönséget is elgondolkodtatná. Sőt, továbbmegyek, a megfelelő forma használatával be lehetne másokat is vonni. De ezek olyan feltételek, amelyeket szintén értelmezni lehet a filmgyártásra. És nem minősítenek senkit. Főleg nem a közönséget. Legalábbis nem egységesen. Kellemes hétvégét:

Charlie Chan

Én csak örülnék neki. Úgy legyen. És addig is jó lenne, ha egyszer ellátogatna ide, és megválaszolná a korábban felvetett kérdéseket érdemben - mert ezeket az idebiggyesztett félmondatokat nem lehet mélységében értékelhetőnek tekinteni, és én úgy gondolom, hogy van neki válasza ezekre a kérdésekre, csak ideje nem volt akkor. Az ugyanis igen szomorú lenne, ha mindössze ennyire tudná kommentálni a művét. Úgyhogy várjuk szeretettel, ha egyszer lesz két-három órája, mert a felvetett kérdések anno értelmesek voltak, a lakonikus válaszok pedig lelombozóak. Kellemes hétvégét:

C.C.

a kultúr sznobizmussal kapcs igazat adok. igazándiból, nem tudom, hogy mért nem nyitnak a másik néző közöség felé a tehetséges rendezők, ahogy mondod, talán mert nem az fogalmazódott meg bennük... de ma este voltam a bárkában, ahol pálfi beszélt az új ötelteiről, és nagyon izgalmas síkban gondolkozik. lehet hogy a következő filmje tetszeni fog neked is.

üdv: mofi

Tisztelt CC!

Magam is elsősorban néző vagyok, egyébiránt alkotó, és talán a legkevésbé akadémikus :).A nyelvezet azért sikerült ilyenre, hogy viszonylag röviden tudjak konkrét lenni.
Ha tehát - részben - egyetért velem, akkor talán nem vitatja, hogy az 55. sz. hozzászólásában nem gondolhatja komolyan, hogy bármelyik film 1millió emberre számíthat ma, Magyarországon. Nem feltétlenül (csak) azért, mert szar filmeket csinálnak, hanem mert a filmhelyzet, mint "mozibajárás", jelen médiagalaxisban általában is leszálló ágban van.
Nyilván a néző "csak" részesül a folyamatból, de azt gondolom, hogy Önnek, mint alkotónak feltétlenül jót tenne, ha elgondolkozna ezen is. Már csak azért is, mert a filmről való diskurzus színvonala - általában - egyenes arányban van a film általános "társadalmi valóság" értékszintjével.
Ha, mint állítja - és én ezt nem vonom kétségbe - a néző elsősorban szórakozni akar, akkor nem tehetjük meg, hogy nem vesszük észre: erre a klasszikus mozibajárási rituálénál sokkal alkalmasabb, sokkal olcsóbb és jóval hatékonyabb csatornák állnak a rendelkezésére (vö: "business&entertainment" CC56).
Hogy ennek mi az ára a filmi dimenzióban, annak könyvtárnyi szakirodalma van, úgyhogy ebbe bele se kezdek.
Mindezt csak azért írom, mert mint alkotót, és mint a vizuális kommunikációval foglalkozó kutatót is érdekelnek az Ön által felvetett problémák. Érdemi vitát - tehát aminek esetleges eredményei, vagy legalább hermeneutikai "együttgondolásai" vannak - viszont csak akkor lehet folytatni, ha:
1., vagy egy tág horizonton, a jeleségek széles körét bevonva próbálunk ontológiai megállapításokat tenni
2., vagy egy, vagy néhány kiválasztott elv alapján metszeteket adni a jelenségekről, vigyázva arra, hogy a leszögezetteken kívül MÁS szempontok ne érvényesüljenek.

elnézést kérve a nyilvános álmosításért maradok tisztelettel,
demeter márton

Kedves ukiyo!

Azt hiszem igaza van. De nem tudom biztosan, mert őszintén szólva nem értem az érvelését. Illetve amit le tudok szűrni, abban van igazság, csak Ön egy másik szempontból nézi a kérdést, mint én. Én a néző, Ön (ha jól értem), az akadémikus álláspontját képviseli, amivel nincs probléma. Csak nincs sok közös pontunk. Én szórakozni szeretnék, és ez nem jön össze, és ennek okait kutatom, illetve próbálom megérteni, hátha valaki építő javaslattal tud majd az ügyhöz hozzájárulni, Ön pedig megállapít tényeket, amelyek elméleti síkon igazak, mindazonáltal nem oldják meg az én szórakozás-vágyamat. Tehát elvi síkon jogos, amit mond (pontosabban, amit én leszűrök belőle, hogy mondani akar, mert sajnos nem igazán sikerült felhasználóbarátra a nyelvezete, ami a komment létjogosultságát nem firtatja, csak kevésbé teszi közérthetővé és szórakoztatóvá), de ettől még a film számomra business és entertainment, Magyarországon meg mutyi és művészet. Ez tény marad mindenféle elméleten túl. Sajnos. A legjobbakat:

HamvasD

Két malomban őrlünk! Én nem vitatom annak a létjogosultságát, amit Te szeretsz, amit én mondok, az meg vélemény. Ezt soha ne felejtsd el. Nekem azzal van problémám, hogy létezik egy világ a művészfilmen kívül is, amiről Magyarországon elfeledkeztek. Tehát nem szidtam a Taxidermiát, és nem hánytorgattam fel a hibáit (vagyis ha igen, nem ez volt a célom), csak azt szerettem volna tudni, hogy azt az 1 millió embert, aki szeret "hagyományos" filmeket nézni ebben az országban, miért hagyják a tehetséges rendezők figyelmen kívül azért az 50,000-ért, aki meg az absztraktabb felé hajlik? Nem érzik úgy, hogy a másik táborral is tudnának színvonalasan kommunikálni? Nem érzik úgy, hogy a másik tábor megértené őket? Nem érzik úgy, hogy tudnának kommunikálni, pont? Adj 10 percet, és egy hopi indiánt is meg lehet érteni, hogy pisilni akar a benzinkutadnál, de sokkal izgibb, ha a hopi a Te nyelveden szólal meg, és elmondja, hogy miért nem ehet csirkés szendvicset. Én azt szeretném tudni, hogy mi annak az indoka, hogy nem teszik. Parti nem kérdés itt. Mindazonáltal, ha már a nyitottságot feszegeted, én a másik oldalon sem látom azt. Amikor az ember ugyanis csak felfelé nyit, azt hívják (egy ponton túl!) kultúrsznobizmusnak. Lefelé is van egy világ, ami nem egyenlő a ponyívával, vagy a szarral. Üdv:

C.C.

CC!
vélemény, az enyém is és a tied is. azt nem tudom, hogy a költőiességről mért beszélsz, úgy mintha itt nem lenne jelen. Parti Nagy Lajso novelláiból készült a film, aki költő, író... Nem lehet minden figura Rómeo és Júlia, vannak olyan ember(ebből van több) aki nem tudja olyan emelkedett líraisággal megfogalmaznia vágyait mint ahogy azt ők ketten tették. és te is bazdmegolsz a fórumon, a költői kifejezések nálad is elmaradnak:)...
a nyitottság meg van. az hogy Parti Nagy írásokból csinált filmet, széles körű műveltségre vall, és ahogy mondta Pálfi is, eredetileg nem csak Parti Nagyból készült a forgató könyv. a kortásrs irodalom olvasása elve nyitottság, az meg hogy filmet csinál belőlük pláne az. viszont te nem vagy nyitott az ilyen stílusú művész filmekre ahogy látom...:)
szerintem nem lényeg a filmben a nézettség. ha egy réteghez szól és az a réteg jól megérti és elfogadja a filmet, mindegy hogy hányan nézik meg.
tiszteletben tartom a véleményed, de sok helyen nem értek vele egyet.

azért majd nézz meg sok pálfi filmet, és olvass sok Parti Nagy írást;)

nézmá, egy professzor.

Tisztelt CC!

Olvasva az Ön által megfogalmazottakat, - és általában a filmes fórumokat - , szeretnék néhány észrevétellel élni. Azt kell tapasztalnom, hogy a "filmalkotások?" körüli diskurzus nagyjából két, jól elkülöníthető mederben folyik, úgyismint:
>>A<<a finanszírozás
>>B<<"a jó forgatókönyv kérdései"

Természetesen nem várható el, hogy egy - főként -
szakmai beszélgetésben tekintettel legyenek a főbb filmes paradigmák, és az alájuk tartozó számos megközelítés sokszínűségére, mindazonáltal lelomboz, hogy a vizualtás körébe tartozó problémák, illetve a filmszociológiai szempontok szinte teljesen háttérbe szorulnak. Két hamis illúzióra szeretnék célozni:

1.,a film megközelíthető egy jó textuális alapanyag módszercentrikus vizsgálatával,

2.,a film (akármelyik) fogadtatása megmagyarázható annak a kérdésnek a feltétele nélkül, hogy A FILM, mint olyan milyen értékszférában leledzik a tömegkommunikáción belül.

Szeretném figyelmébe ajánlani - opcionálisan - , hogy a nézettség, és az azért folyó küzdelem vizsgálatának körét szétfeszíti az a tény, hogy a film, mint olyan többé nincs.

Tisztelettel,
demeter márton

Igen drága, csak tudod pl.: a költészet attól szép, hogy Rómeó nem azt mondja Júliának, hogy: "Te! Mocskosul szeretnélek megfenni!". Hanem ezt úgy tudja megfogalmazni, hogy mindenki tudja, hogy fenni szeretne, és mégis kultúrált marad. Hogy képes egyfajta szimbólumrendszerben mozogni, amit magának épít ki, és aminek tudjuk a jelentését, és mégis értjük az értelmét. És emellet formailag nagyon is szigorúan teljesít.
De nem jól érted egyébként. Lehet, hogy Te úgy gondolod, hogy a naturalisztika az egyén problémája: de sajnos a néző olyan állatfajta, aki bizonyos dolgokat nem szeret. Így a túlzott naturalisztikát sem. Tehát ez a film ebben a formában soha (ismétlem nagybetűkkel: SOHA) nem lesz közönségsiker. És a rendező is feltehetően viccből mondta csak a 100,000 nézőt. De revideálom. 100,000 "elégedett" nézőt, aki utána megvenné a filmet DVD-n is és megnézné újra. Ilyenből esetleg 20,000 lesz, akik viszont, ha kijön egy igényes DVD, feltétlenül meg fogják venni a gyűjteményükbe. És ez így van jól. Mert ez egy művészfilm. Abból is a vita-gerjesztő, újszerű fajta, nem a Jancsóféle, ötlet-gargalizáció. De ne haragudj, az hogy egy férfi hokizik, az Amerikai szépségben naturalizmus nélkül ironikusabban, és ÁRNYALTABBAN meg lett fogalmazva, mert ott mélyebb okok voltak, mint, hogy erekciója van, és volt min elgondolkodni a társadalmi kontextust illetően. Ha az állatiságával szeretném szembesíteni a nézőt, arra vannak jó módszerek, és ennél lényegesen igényesebbek. Golding: A legyek ura. Úgy mutatja be (többek között) az emberből zsenge korában előtörő állatot, hogy ahhoz képest egy lángoló fasz egyszerűen primitív, és buta vicc. Mert csak magát a vágyat ábrázolja, és nem vet fel egyéb kérdéseket az emberről meg a társadalomról, amiben él. Meg hogy a sportoló sportol. Baszki, ne csináld már! A Kerge Kacsák mindhárom része arról szól, hogy mindent megtesznek a győzelemért. Sőt, időközben még vannak emberi problémáik is. Szóval Pálfi György az elegancia maximális mellőzésével mondott itt ki gondolatokat, nyers valóságukban, ami pont attól kapott egy ízt, hogy képes volt így beszélni róla, és ezt egyfajta formátumba önteni, ami vizuálisan eredeti. Ott van Eddie Murphy. Vagy Richard Pryor. Jobbára csak káromkodnak a stand-upjaikban, és mesélnek a maguk kis életéről meg megfigyeléseiről. Az emberek szarrá röhögik magukat. De nem lehet vita abban, hogy értelmes ember többre értékeli Chris Rockot, akinek társadalmi szintű, és általános emberi szintű megfigyelései vannak két káromkodás közt. És mégis, sokan Richard Pryort jobbnak gondolják. Ez van.
Van abban igazság, hogy az én bajom, hogy érzékeny a gyomrom, és nem bírok ilyesmit nézni, ezért a horrort is kerülöm. De nem érzem magamat sekélyesnek azért, mert a gusztustalanságot nem szeretem. De ez én vagyok. Te meg Te. Ha szereted, nézd meg, és elemezd kedvedre. Neked ettől jó lesz. Azt én kérdésem viszont továbbra is állni fog: Miért nem csinál egy tehetséges rendező olyan filmet, amivel nem köpi szembe magát, és kiélheti a formai bravúrjait, de ugyanakkor egy szélesebb közönség számára is élvezhető, érthető, nem szorul elemzésre (bár ez nem zárja ki, hogy vannak mélységei - csak a kommunikációs forma válik barátibbá), és van mögötte egy TÖRTÉNET, ami leköt? Amitől elejétől a végéig érdekel, hogy mi lesz a főhőssel, aki szimpatikus (vagy nem az, de van benne valami, amitől nem tudom levenni róla a szemem - vagyis érzelmileg kötődöm hozzá)? Egy könyv. Érted? Nem két-három sztoriból összefércelt stílusbravúr, hanem egy dramaturgiai egység, ami másfél órán keresztül képes életben tartani az érdeklődésemet. Valami, amihez ő hozzáadja a szemléletét, nem ő teremti a porból (bár ez sem az volt). És az bánt, hogy készülnek ebben az országban jó könyvek, amikhez ő valóban hozzá tudna adni, de sehol nem látom a nyitottságot. Azt, hogy a kollaborációban ő nyitott lenne arra, hogy valaki írjon ő pedig rendezzen. Hanem a régi magyar hagyományokat folytatva egyedül viszi a hátán a műsort. És ennek aztán általában olyan is a vége - x embert nem érdekel, 1000x-et nem. Arra az 1000x-re amúgy is mindenki szarik persze. Nézd meg a válaszokat, amiket adott. Sebtiben idekúrt félmondatok. Ez nem olyan emberre vall, aki törődne azzal, hogy mit gondol a közönség, vagy akár csak a film rajongói. Nem akarom szó szerint kikeresni, de egy kezemen meg tudom számolni, a megválaszolt kérdéseket. Komplex kérdésre az ember nem ad tőmondatos választ, ha nem akar. És senki nem tiltotta meg, hogy egy héttel később belogoljon ide, és kifejtően válaszoljon arra, amire ott nem tudott. Megtette? Nem. Mert szarik a közönségre. Szarik válaszokat adni. Ezért kérdez csak a filmjében is? És mint saját maga is bevallja, nem tudott választ adni az őt érdeklő kérdésekre a filmmel. Csak feltette őket. A tanulság, amit levont pedig az, hogy............
De mondom, ő legalább valami eredetit produkált, ezért oké. De hányan csinálnak ma Magyarországon komoly pénzekért olyat, ami még a kérdést is rosszul teszi fel, vagy semmi értékelhető nincs benne a művészkedésen kívül? Szóval gratulálok neki, de ideje lenne leereszkedni közénk, és azt mondani: figyeljetek, én olyan fasza gyerek vagyok, hogy meg tudom fogalmazni a kérdéseimet úgy is, hogy azt sokan nézzék meg, sokan értsék és közben még gondolkodjanak is rajta? Ez a bravúr. Megtanulni kommunikálni a gondolatainkat mások által is érthető formában, úgy hogy egy 4-elemis ember is ugyanúgy átértékelje a film megnézés után az életét, mint a PhD. hallgató. Ez már ugyan nem művészet... de úgy gondolom eléggé megnyugtató érzés. Persze ez is csak egy VÉLEMÉNY.

CC

ha jól értem, nem igazán tetszett neked a taxidermia...én nem akarok megbántani senkit. de azt gondolom, hogy az egyén probléma, ha valakit nagyon elvisz a naturalisztika, és ettől nem képes látni a film valós részét. a taxidermiában szerintem minden képnek meg van a maga célja. mindenki olyanokat mond, hogy hát ez durvább mint amit a Tarantino csinál...én nem éreztem ezt amikor felálltam a székből. szerintem Pálfi tökéletesen bemutatja az ösztönösséget, elviszi azt egy torzított, felnagyított változatba, amitől csak erősebb lessz, és emellet nagyon sokszor szellemes is az amit látunk. szerintem ebben a filmben csak eszközként szolgálnak a naturális képek. ha valaki nem tud tovább lépni a látványon, és meglátni azt amit a film átad szellemi síkon, az már egyéni gond. én kissé beszűkültnek tartom ezt a hozzá állást. azt mondani, hogy "undorító, ilyet én nem nézek"... ez az igazság: egy férfi, ha hajtja a vágy, akkor maszturbál, egy sportoló pedig a legszélsőségesebb dolgokat is megcsinálja a cél érdekében, egy evő bajnok ürít, hány. ez a film ettől zseniális: valós képeket ad, és mégis túl mutat azokon. a felszín a naturalisztika, de ha figyelünk, megértjük, ki mit mért csinál...

Tényleg baromi érdekes, hogy vajon miért viszolyognak a magyar filmesek attól, hogy azokon az érzelmi síkokon is tudjanak kommunikálni velünk, amiken a legtöbb ember ért? Hogy miért csak a külső bravúrok kötik le őket? És hogy miért nem motiválja őket, hogy elmeséljenek egy történetet. Mindig mindenki csak kérdez. Senki nem akar potenciális válaszokat adni. Senki nem akarja elmondani a véleményét. Senki nem akarja a konkrét meglátásait megosztani velünk egy témáról, vagy egy... szóval akármiről. Persze én értékelem a vizuális kreativitást. 5 percig egy videoklippben. Ezért van az, hogy Amerikában azt is ötvözik a történetmesélés legmagasabb fokával, mert így mindenki jól jár. Én arra lennék kíváncsi, hogy a magyar rendezők miért csak a közönség egy szegmensével törődnek? Mármint a tehetségesebbek? Mert a tehetségtelenek azok leginkább senkivel sem törődnek, különben nem készítenének nézhetetlen filmeket? Tényleg az elmúlt 40 év helytelen finanszírozási struktúrája ölte meg a történetmesélést, vagy erre nem volt igény, és nincs is a magyar nézőknél? Ha meg van (amit igazolni látszanak a mozilátogatások számadatai), akkor miért nem vállalja be senki, hogy csináljon egy tartalmilag is kielégítő, kellő (de nem túlzott) mélységgel rendelkező filmet, ahol a forma csak eszköz nem cél? Sajnos ezt a filmet kereskedelmi TV nem fogja bevállalni. Nem csak mert undorító, hanem mert nem szórakoztat. És a kereskedelmi TV ezt szeretne (Magyarországon nagyon is kutyába menve, és kizárólag biztos receptek alapján). De akkor miért nem hajlandóak a rendezők arra, hogy valaki más gondolatait (tudjátok, ez az író), ötvözzék a saját vizualitásukkal? Miért csak a saját faszságaikat hajtogatják? Ez olyan mintha az asztalos készít egy asztalt, ami kibaszott szép, csak épp papírból van, ezért nem lehet rajta enni. Vagy mintha elmegy külföldre megismerni egy kultúrát valaki, csak épp a nyelvet nem beszéli -- persze, sokmindent fog látni, de vannak dolgok, amiket a szemeddel soha nem fogsz megérteni. Én örülnék ha nem azt hallanám a szakmán belül, hogy minden rendezőnek 8 évre előre megvannak az elképzelései, hogy mit akar csinálni, hanem hogy "van elképzelésem, de nyitott vagyok. Erre és erre az e-mail címre várom a könyveket, treatmenteket." És akkor más topic-ok nagy beszólói, elmehetnének a gamekapocsra szakérteni.

kicsit későn értem ide, de remélem még válaszolgatnak a kérdésekre.
nekem a kedvenc íróm parti nagy lajos, és igazából ezért is érdekelt a film, meg persze a hukkle is nagyon tetszett és érdekelt, hogy mit csinál pálfi partiból.
szóval hogyan jött ez hogy két ilyen novellából film legyen? gondolom sokat olvastál te is partit, de mégis mi volt az ami a hullámzóban és a fagyott kutya lábában megfogott? amúgy nekem nagyon tetszett a filmben, hogy benne van amit nekem mondott a két novella külön külön és látszik benne, hogy neked egészen más az olvasatod, és ezzel egy új értelmet adtál neki.
nekem nagyon tetszett a film! gartaulálok, remélem kapok választ

"Csak könyörgöm, keress magadnak egy jó forgatókönyvírót!"

AMEN

Kedves Irén! Nem hülyéskedem. Én is megijedtem, amikor először ez jutott eszembe, mert egészen más filmeket szeretek. De ismétlem, fogadni is merek rá. Attól nagy az arcom, hogy szinte minden évben eltalálom, már nyáron.

Mint írtam, és most is megerősítem, a legígéretesebb tehetségnek tartom Pálfi Gyurit széles e hazai filmiparban. De mint, ahogy a Fligauf második filmjénél itt is azt látom, hogy a formákra fókuszál és nem a gondolatiságra. Ez nálam visszalépés, mert számomra a művészet nem cirkusz. Külön zavar az, hogy a sokkolás miatt végképp nem tudok a filmre koncentrálni. Kábé mikor egy horrorfilmnél már nem bírok a képernyőre nézni a parától. Most ez jó? Szerintem nem. Vagy az sem, hogy az ember közönyös lesz egy idő után. Amúgy azért szidom annyira szegény rendezőt, mert úgy látnék tőle egy kvázi hétköznapi filmet - néhány egyszerű, ám megkapó képi ötlettel - mint amikből láthttunk jópárat a Hukkléban. Borzasztóan sajnálom, hogy a magyar rendezők ennyire idegenkednek az emberi történetektől. Mintha az olyan marha egyszerű lenne jól filmre vinni egy ilyet. Minden háborgásom ellenére, hajrá Pálfi Gyuri! Én egy kis gyöngyszemet várnék már tőled. Csak könyörgöm, keress magadnak egy jó forgatókönyvírót!

hát épp ez az, hogy az illúzió nem volt perfekt, mert felismerhető volt, hogy nem emberi szerveket látunk.

ennek ellenére maga a film nagyon megfogott, és újranézném amint lehet. főleg, hogy nekem is csak a második sorban jutott hely.

;) ne gyanakodjatok, nem üldözök, csak megismerek. én talán a legszimpatikusabb hazai szerzői filmesnek tartom pálfi gyurit, mert, mondom, imádom, ha valaki képes vizuális téren kreatívan gondolkodni. és hurrá hogy van ilyen filmünk is, mint a taxidermia. csak releváns kérdéseknek érzem ezeket, meg a javarészét, amiről ebben a topikban szó van. és tök jó, hogy egy-két kitérővel válaszolgattok rá. hajrá

johnny darko

Látom, kicsit félreérthető voltam, ígérem többet nem rágom a zsáner-csontot. Mindössze annyit akartam mondani, hogy mivel tetszenek PGY eddigi (szerzői) filmjei, néznék tőle olyat is. Kíváncsiságból.
Nehogy már a Csakszexet, meg a Tibivagyokot hozd példának! Ezek max tisztességes munkák. Ha egy tehetséges, fantáziával bíró rendező csinál műfaji filmet, akkor születik egy Volt egyszer egy vadnyugat, egy Cápa, egy Szárnyas fejvadász. Olyan film, ami betartja a szabályokat, de feszegeti a határokat; olyan, amit megnézel kamaszként, és nosztalgiával emlékszel rá 20 év múlva is.
Más: oké, ügyelni kell rá, hogy ne boruljon a tartalom-forma egyensúly, de annak csak örülni lehet, hogy van három olyan kísérletező kedvű fiatal, mint Pálfi, Fliegauf, Mundruczó, akiknek nem mindegy, mi kerül a vászonra. A Taxidermiát nem lett volna szabad terhelni sokkal bonyolultabb sztorival, itt a tartalom félig-meddig a forma - lásd még Tamara :-)
Uff, tüs

köszönöm szépen a kérdéseket, Gábor nevében is.
nekem mindenképpen azt jelenti, hogy érdeklődtök a filmem iránt, és ez jó.
ha lesz időm, a többit is megválaszolom, most át kell mennünk a sajtóvetítés utáni beszélgetésre.

üdv,
Pálfi György