Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám
"Szerencsére közel 20 szinopszist olvashattam el azok a pálya munkák közűl, amik nem nyertek, és mind jobb volt, mint amik nyertek"
És azt mind olvastad, amik nyertek? Gondolom igen, mert különben nem írnád azt hogy mind jobb, mint a többi 130.
"Érdekes, hogy a forgatókönyvírói pályázaton megint csak azokat jutalmazták, akik a mézes bödön környékén vedelnek"
Már megbocsáss, de nincs igazad. Az én cégem is nyert a pályázaton, pedig sem én, sem a műhelytagjaim nem lebzselnek a mézesbödön környékén. Az egyik filmrendező ismerősöm pont azt mondta, hogy nem fogok nyerni, mert nem vagyok benne a brancsban. Tényleg nem vagyok benne, és még is nyertem. És nem hívtam fel egyik kurátort sem a döntés előtt.
A baj talán nem az, hogy a cimboráknak, a régi haveroknak osztották szét a pénzt, mert én is ezt tenném, azzal a különbséggel, hogy én megmondanám a havernak, hogy szar vagy, szar amit hoztál, erre nem adok pénzt. Hozz jót, olyat ami miatt nem támadhatnak, ami esélyes arra, hogy profitot termeljen, (Basszátok meg, már mindenhol üzlet a film, csak nálunk nem!) akkor adok rá pénzt. Mert abban mindenki biztos lehet, hogy a most győztes szinopszisokból készült filmek ismét csak nem fognak nyereséget termelni, mert a kuratórium következetesen, undorító sznobizmussal azon filmterveket támogatja, melyek egy szűk réteg érdeklődésére tartanak számot, amivel évről évre újabb szögeket vernek filmgyártásunk koporsójába.
Valaki magyarázza már el nekem, hogyan lehetne azt elérni, hogy azokat, akik ott pöffeszkednek az MMK-ban, kicseréljék olyanokra, (akár más országbeliekre) akik komoly filmes iskolákat végeztek, akik megreformálnák a szakmát, mert ezek a dinoszauruszok maguktól nem veszik a kalapjukat.
Milyen szánalmas volt, ahogy a Parlamentben összeütötték a tenyerüket a Filmtörvény megszavazásakor... Remegve mentek, mosollyal jöttek. Fiúk, most már nem az lesz, hogy TALÁN szétoszthatjuk a pénzt, hanem TUTI, hogy szétoszthatjuk! Felírták receptre! Nem fog éhen halni a család!
Be kellene már látnotok, hogy lejárt az időtők! Engedjétek a hazai guyritchie-ket, finchereket, coeneket, farellyket, antalnimródokat!
Ardai Tamás:"a mennyiség kiizzadja magából a minőséget is !"
Ez aztán a művészi hitvallás!
SZÉGYEN. Ezzel a fogalmazással nem szabadna továbbengedni valakit a 6. osztályból. Ismételten gratulálok az MMKA zsürijének, ha egy forintot is adtak erre a... mire is? A gépíró iskolában így gyakorolnak: mumus-mamus-mumus-mamus. Ennek legalább van egy belső ritmusa, nem?Viszont nagyon kíválóak voltak a szerzőpáros előző munkái: Apám beájulna és Szerelem utolsó vérig, vagy mi... Az MMKA, mely értékek finainszírozására jött létre, valószínűleg könnyen meg tudja magyarázni, hogy akik szemetet csinálnak, majd ezután fércművel jelentkeznek, azokat miért kell újabb pénzekkel hozzásegíteni, hogy ismét szemetet csináljanak. Igen, demagóg leszek: közpénzből. Hihetetlen, hogy ezt kultúra fininaszírozásnak hívják.
Elvétve találkoztam már szinopszisokkal hosszú életem során magam is. A magyar nép nevében felteszem azt a kérdést: név szerint kik azok, akik ezekben a primitív sorokban lehetsőéget, művészetet, értéket fedeztek fel és nem látták meg, hogy a szerzők szellemi táplálékot csakis a benzinkutaknál elhelyezett "mainapok" címoldalán keresnek.
Kedves arkombakom!
A forgatókönyvírói-műhely egyik nyertes pályázatának volt része ez az izé. Ne nevezzük szinopszisnak!
Egy szinopszis az egyik nyertes pályázatból:
A Wiszkis.
Ambrus Attila naplójának felhasználásával
író: Schallinger Richard és Dobray György
rendező: Dobray György.
…Volt egyszer Erdélyben egy kisfiú, aki mindig arrol álmodozott, hogyha majd nagy lesz, körbe utazza a világot, rengeteg pénze lesz meg mindene, amit otthon soha sem kapott meg (pl. szeretet). Majd miután valahol megnézte a Nagy Vonatrablás című filmet, ugy tűnt neki, hogy ilyen módszerekkel könnyen megvalósíthatja álmait.
Elhatározza, hogy bankrabló lesz.
És valóban ő lett Magyarország leghíresebb bankrablója. Harminc bankot rabolt ki, kétszer fogták el, de az első alkalommal kalandfilmekbe illő módon megszökött. Néha társa is volt, és működésük hat éve alatt kb.
kétszáz millió Ft-ot zsákmányoltak. Az életet lazán vette, szórakozott a rendőrséggel, a nőkkel. És a világot körbejárta, a gyerekkori álmok valóra váltak.
De alapvetően mindig magányos. Kemény és vakmerő, ezt még hokisként tanulta. Az emberek valamilyen népi hőst láttak benne, mert igazán senkit sem bántott, „csak” a pénzt vitte el. Minden rablása egy külön kaland, némelyik szinte humoros, némelyik kőkemény krimibe illő. Minden „munkáját” jó előre precízen megtervezi, kigyakorolja, de mielőtt elindulna, mindig felhajt egy pár deci Whisky-t (innen a név).
Hajtotta a bizonyítás,, mert érezte, hogy valahol sokkal többre lenne képes, mint amire az adott lehetőségek predesztinálják.
A film az első elfogás után indul. Ambrusnak a vizsgálója, az a rendőr, aki hat éven át üldözte. Riválisok, eddig a rendőr, most Ambrus áll vesztésre. A Vizsgálótiszt fél éven át minden nap kihallgatja a rablót.
A Whiskys mindent el akar mondani és a Vizsgálótisztben igen jó hallgatóságra akadt. Furcsa „barátság” szövődik közöttük. Már nőkről beszélnek, egy öregasszonyról aki úriembert akart faragni belőle, egy sztriptíztáncosnőről, Ambrus apjához való viszonyáról, a kalandokról ebben az elfuserált életben…
Talán igazi barátság alakult volna ki a két ember között, ha a Whiskys nem bankrabló és pláne nem szökik meg. De megszökött. Mennyit kap valaki, ha visszaél a barátsággal? Ettől a pillanattól fogva a Whiskys kérdés nem csak közügy, hanem a Vizsgálótiszt és a rabló magánügye. – El foglak kapni! – mondja a televízióban a Vizsgálótiszt a rejtőzködő Whiskysnek.
A Whiskys a földön fekszik, rendőrkordon zárja körbe az épületet, kommandósok állnak fölötte fegyverrel.
A forgatókönyv a Whiskys naplójának felhasználásával készül. De csak az alapvető legfőbb mozzanatokat, eseményeket tartjuk meg belőle, nagyon sok figura és történés kitalált, de tulajdonképpen megtörténhetett volna. A forgatókönyvben az olykor kemény jeleneteket nagyon sok humorral, lírával oldjuk, nem felejtve el azt a társadalmi közeget sem, amiben élünk és amiben ő is élt.
Tisztelt Grunwalsky úr!
Miért adnak hét és fél millió forintot egy olyan pályázatra, amely ilyen és hasonló szinopszisokat tartalmaz? Ja, hogy azt sem tudják, milyen követelményeknek kell megfelenie egy szinopszisnak? Ráadásul a döntő kuratórium tagjai azzal sincsenek tisztában hogyan kell felépíteni és mitől működik egy film, de van képük százmilliók sorsáról dönteni (mellesleg, elvállalni egy ilyen állást)? Szeretné, ha készítenék egy ábrát sok-sok nyilacskával, amely arról árulkodna, hogy a nyertes pályázók közül ki az évtizedes cimborája önnek és az egész bandának, mely a döntésnél sokat vetett a latba?
