Friss VÉR kéne a magyar filmbe

Jaja, meg A múmia közbeszól '67-ből (Oláh Gábor), hiába, ma már egy kósza zombi sem szól közbe, műfaji idegborzi nélkül múlik el ez a szemle is.

Tisztelt horrorfilm-rajongók, fiatal filmesek!

Fiatal filmes vagyok és a nyár folyamán tervezek forgatni egy egészestés horrorfilmet digitális technikával. Műfaján belül inkább lesz borongós hangulatú rémfilm, mintsem B kategóriás slasher.

A film techikai stábja már összeállt, a helyszinek megvannak, a forgatás szlovákiában lesz egy kis faluban. Jelenleg a szereplő keresés folyik. Várom fiatal tehetségek jelentkezését, bővebb információért látogasd meg a http://www.irmedia.hu/ weboldalt.

Üdv.:
Lóránt Demeter
irmedia@irmedia.hu
irfilmmedia

A 60-as évek környékén mintha lett volna ilyen népszórakoztató huzat, Sellő a pecsétgyűrűn, Foto Háber (vagy mi) stb., aztán jött a disco-korszak Ötvös (Eötvös?) Csöpivel, Kardos dokival stb.

Szerintem a "legszebb zsigulis-üldözések" korszakból a Dögkeselyű (1982) volt a legjobban működő film. Nem utánérzett, régió-pontos megoldások, talán azóta sem sikerült ezt így összehozni.

Szerintem műfaj-film azért is hiányzik a magyar filmpalettáról, mert ahhoz egy nagy adag szimpla, egygombócos önbizalom, és a témához szabott „szakemberség” kell. Nálunk több dolog is hibádzik. Egyrészt itt valahogy mindenki magát akarja megcsinálni, önkifejezni és megvalósítani kíván, szeretné személyes látását a világ tudtára adni, egyedi egoját kopjára tűzve felmutatni. A műfaj-filmnek viszont épp az a varázsa, hogy elsősorban nem a készítőről, a fényérzékeny alkotóról, hanem tárgyáról: a poros-lucskos-véres-gecis-marslakós matériáról, sztoriról szól. Az átlag-néző tojik rá, ki rendezte az adott western- vagy kommandós-filmet (szaknyelven lövös-baszós), kosztümös produkciót (kardozós-baszós), thrillert (véres-beles), vagy romantikus széphistóriát (baszós-aktatáskás). A nagy kollektív tudatalatti lötyögtetése a lényeg, a közvetlen, zsigeri reakció kiváltása, nem a reflektív, finom diferenciálgatás. A célpont itt nem az ifjú és önhitt kortex, homloklebeny, a másfélkilós, túlfejlett agyállomány, az csak nyugodjon békében, hanem a régi jó gyomorideg, a magának élő gerincvelő. A műfaji film az illúzió, a közvetlen hatás, a révülés, a galóca, a rítus és a tam-tam művészete, a fevilágosodás előtti korok hipnózisa (Istenem, hogy szeretem!). Mondhatnánk: a műfaj a nép ópiuma :))

Az ilyen filmhez pedig kitartó, gyakorlatias, igazi tenyeres-talpas mesterember, kézműves kell, aki 3 filmet lenyom egy évben, és tapasztalatból, az ujjában, a nyelvgyökén érzi, hogy mi működik, és mi gáz. A túl sok tökölés itt halál, mesterkéltséget, unalmat szül. Itt a szaktudás, és a szaki ösztöne az úr. Egy rendes műfaji filmes szégyeli, hogy ha 50-60 film alatt hal meg.

Ezeknek a filmeknek a többségénél alapvetően nem kódújításra, a filmnyelv megváltására van szükség, hanem a meglévő igény, ízlés kiszolgálására nagy tételben. Persze minden 100. filmre és minden 20. rendezőre jut egy-két olyan film és figura, ami/aki robbant az adott műfajban, és befolyásolja a következő százat és 20-at (Ford, Hitchcock, Spielberg stb.), de a törzsanyag mindig az ismert és alig évülő műfaji alapszabályokra épül, amelyeknek nem 10-20-100, hanem olykor több száz, sőt ezer éves múltjuk van.

S máris it vagyunk a magyar műfaji film egyik alapproblémájánál: hogy hát hol a bánatban szedje össze az a szegény rendezőpalánta ezt a típusú és mennyiségű tapasztalatot, a működő és hatásos klisék reflexszerű ismeretét? A 4-5 évenkénti egyszeri félpénzes alkalmakból? Vigyázat, klisét törni, hagyományt újítani, rendet hagyni általában ezek alapos ismeretében lehet eredményesen! És hol vannak azok az öreg szakik, akik átadnák sok-sok leforgatott zsáner-filmjük tapasztalatát? Sehol. Régebben még csak-csak akadt egy-egy Tenkes kapitánya, ne adj isten egy Pirx kapitány kalandjai (Brrr…). De most? Honfoglalás? Koltai összes? (Muhaha!)
Szerintem két lehetséges út van (mert műfaji filmezni muszáj!). 1. A lelkesek, végzettek stb. kimennek ide-oda, létező műhelyekbe, és összetanulnak mindent, amit lehet, majd hazajöjjenek némi koprodukciós pénzzel, esetleg eladják a nagymama házát, és megpróbálnak egy rentábilis movie-t csinálni. 2. A nehezebb sorsúak fogják a Hi8-ast, VHS-C-t, összeszedik a haverokat, és addig kísérleteznek, amíg el tudnak jutni arra szintre, amikor már ki tudnak harcolni egy elismerő elutasítást a hazai pénzosztoktól.

De nem akarok itt túlburjánzani, amúgy is épp most megy a nagy éjszakai horror-blokk!

hát, hamár a filmről valszeg nem lehet majd túl sok jót elmondani, legalább ezt dicsérték.

No végre, ez a kedves kis filmhusite is írt valami szépet az én site-omról. Hogy ezek hogy szeretnek engemet... ;)

Hídember vagyok, a szuperhős

Kedves Attila
A horror műfajáról írot megjegyzéseid helyesek! De azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a horror mára (legyen az bármilyen) a pénztprodukáló vagyis a popcorn mozik szintjére sülyedt!! Ezek az elvárások teszik nehézé az új magyar horrorfilm bemutatkozásának leírását!!Bármennyire is próbáljuk megmagyarázni, egy művészi horrornak nincs sok esélye a magyar piacon!
Más
Köszönetet szeretnék mondani, hogy végre értelmezted a fórum címét! Ugyanis én szerintem is a friss fiatalos történetek hiányára utal a cím! Amikor bekapcsolódtam én is erre gondoltam, de mivel még soha nem interneteztem és mindenképpen szeretem volna elmondani a véleményemet, ezért az éppen folyó horror vitához csatlakoztam!!
Néhány gondolat tehát.....
A 90-es években a magyar művész és kommerszfilmek színvonala a támogatási összegek függvényében erősen lecsökent!! Ezt tudja mindenki, hiszen már közhely!! Ép ezért nem csak a tapasztalt rendezők munkáira, de az új tehetségek felfedezésére sem volt pénz!! Most sincs sok!!
A mozi mindig az érzéseken keresztül kommunikált a nézővel! A rendező az a személy, aki meglévő alapanyagból, vagy a saját kreatív erejéből állít össze egy mozgófolyamatot (egy katarzist)! Ez az élmény a vászonon (filmen, történeten) keresztül éri el a nézőt!! Ezekhez az érzésekhez azonban szükség van egy keretre, amellyel azonosulni tud a néző! Ez a keret a tartalom! E két tényző kiegészití egymást!!
S kölcsönhatásban van egymással!!
A 90-es években a magyar film duzzadt az érzelmektől és sajnos igazán jó tartalmi keretet nem tudot senki se adni,a már néhol túlságosan is művészi filmjeiknek!
Az 1990-ben Rózsa János által rendezet (érthetetlen okok miatt feledésbe merült)Félálom című film előre vetítette annak a generációnak a viselkedését, gondolkodását amelynek művészi elképzelései az elmúlt két évben kezdtek kicsúcsosodni!! Az akkori iskolába lépő generáció még bizott a változásokban,az új rendszerben és abban, hogy a tanulás és az ön fejlesztés nem csak az egyéniségük javára fog válni!! Ez a generáció 11 éven keresztül nem jelentkezet, de most a filmművészeti magazinok áltak csak "új hullának" nevezett Török Ferenc és társai (Hajdú Szabolcs, Végh-Sztefanovics-Kálmáchelyi,Incze Ágnes, Szalajdák István, Mundruczó Kornél stb...)finom tartalommal és vérrel töltik fel a mai magyar mozi haldoklóban lévő testét!
Az öteletek tárháza kifogyhatatlan! Hál' istennek a rendezőkből nincs hijja, még akkor sem ha ennek az új hullámnak a tagjai egyenlőre a rövidfilm műfajában próbálkoznak!! A friss vér itt van és úgy nézz ki, hogy a kommersz műfaj filmjei is beindulnak, több-kevesebb sikerrel!!
Az Európa Expressz pedig azért szar mert a színészi játék (mint az te is érzékleteted) pocsék, a történet hitelessége pedig nevetséges! Nem más mint Koncsalovszkij: Szökevényvonat című amerikai akciómarhaság magyar vérszegény változata!!
Csak ennyit szeretem volna, hozzáfűzni!
Üdvözlettel:
Jerindó di Vegliád

Barátaim!
Eszmefuttatásaitokban még van egy csekélyke hiba: általában beszéltek a horrorfilmrôl, holott a horror egy műfaji gyűjtôfogalom, amelybe a mitologikus horrotól kezdve a pszichológiain át egészen a trash-horrorig terjed a skála. És még számos egyéb ága létezik: sci-fi horror, tini-horror és így tovább. Ezért nem világos - s talán magatok sem tisztázzátok magatokban - hogy mirôl beszéltek, amikor horrort mondtok. Ez magyarázata lehet, hogy Vegliad rendesen elbizonytalanodik az íróasztalhoz ülve, leírandó az új magyar horror szüzséjét. A topik címébôl kiolvasható igény: vér kell! - a horror egy nehezebben elfogadtatható változatát látszik megjelölni, habár én inkább szimbólikus jelentést éreztem mögötte. Friss vér, friss gondolat, új műfajok megjelenése kell a magyar filmnek.
Az is igaz, amit valamelyikôtök írt egy korábbi hozzászólásában: Hitchcock és az ötvenes, hatvanas, hetvenes de már a nyolcvanas évek nagy horror mestereinek művei is hatástalanok maradnak a mesterségesen felhergelt közönség elôtt. Az érzékek és az érzékelés általános eldurvítása mellett a valamikor erôteljes hatások mára - könnyen úgy tünhet -: elveszítették az erejüket. De azért alkalmasint érdemes újranézni ôket - úgy, hogy megpróbálunk az "apró képek"-re figyelni. Meglepetés fog érni mindenkit, aki vállalkozik a kalandra.
A műfaji filmek határai mozgásban vannak. Könnyne kiszorul az, aki valaha odatartozott. Magam például műfaji filmek készítôjeként gondoltam el a pályámat de miután nem vagyok hajlandó behódolni a tengernyi vér eszméjének és azt gondolom a kép nem csupán a naturális megjelenítéssel ábrázolhatja a világunkat elözönlô erôszakot filmjeim és terveim kiszorulni látszanak a thriller és a pszichológiai horrar gyorsan szűkülô keretei közül.
Más.
Az Európa expressz nem azért nevetséges, mert Magyarországon nem lehet jó akciófilmet csinálni, hanem mert rossz, a szinészvezetése elhibázott. Az akció filmekben és a horrorban is egészen másképp kell a színészeknek létezniük. Enyhe kifejezéssel élve úgy tűnik, hogy színészeink túliskolázottak ezekhez a műfajokhoz. Ezekben ugyanis a létezés egyszerű természetessége az, ami hat, ami a karaktert elfogadhatóvá teszi. De vigyázat! Ez nem azonos az amatôrséggel, a képzetlenséggel!
Erre az apróságra azonban nem figyelnek sem a szinészek sem az ôket irányító rendezôk.
A digitálisan turbózott akciók és az egyre növekvô álfeszültség naturalizmusában könnyen nevetségesnek hatnak a láthatóvá váló színészi eszközök. Jó lenne a jövôben erre is ügyelni a műfajokkal kisérletezôknek.
Üdv:
Janisch Attila

Rendben Futaki!
Lehet! Ha magyar filmes viszonylatot nézzük, mint már emlitettem nincs múltja ennek! Még az akció filmeknek sincs! Ezért most mondjuk állapitsuk meg, hogy igen szükség van vérre, ez esetben horrora a magyar film piacra! Ha másnak nem unikumként! Megálapitottuk, hogy sem az utánzás (amerikai filmekből), sem az értelmetlen gyilkolászos filmeknek nincs esélyük a magyar mozikban!
Hisz a magyar film amúgy is döglödik!! Akkor milyen filmekket kénne csinálni? Tegyük fel, hogy van egy amerikai nagybácsim, kapok tőle párszázmilliónyi forintot, csináljak egy horrorfilmet belőle Magyarországon. Ok! Leülök az asztal elé, előveszem a papírt és írni kezdem a forgatókönyvet!
1. próbléma:Milyen legyen a történet, és mi legyen a mondanivalója? Nem régen kiröhögtük az Európa Expresszt, mint első magyar akciófilmet! Mi lesz a Nexxt sorsa? Vajon el lehet-e adni Magyarországon olyan műfajt aminek csak amatőrfilmes múltja van! A horror kedvelők magyar tábora vajon megtudna szabadulni az amerikai sablon elvárásoktól, és át tudnának váltani egy magyar stílusu mozira?! Hiszen ezek a nézzők már rég az amerikai sztereotipiákból merítenek! Arról sokat pofázhatunk, hogy kell-e ilyen műfaj, vagy vér a moziba! De vajon ebből az irányból szükség lenne-e rá? Mert szerintem ötlet az volna, sőt kretivitás és talán pénz is (valahonnan.)A multiplex közönség nem szereti a magyar filmeket! S elképzelhető, hogy az elsőmagyar horrort, csakúgy mint az első magyar akciófilmet kiröhögnék a vásznak előtt!!

Futaki voltam, Jerindo di Vegliad részére...

Az amatőrökkel sokszor az a baj, hogy az éppen futó amerikai filmekből építkeznek. A Hasfalmetszőkben is ott van az Alkonyattól pirkadatig, nem is beszélve a Ponyvaregény utáni őrületről, ami néhány éve volt az OFF-on. A kamera és a haverok általában kéznél vannak, az egyéni hangvétel még legtöbbször hiányzik. De olvasd csak el a Janisch Attila egy korábbi hozzászólását!(minták, harsányság...) Rátapint a lényegre.

Hello Futaki!! Hogy megy a Portás szakma a lány gimnáziumban?? Mindegy!! Csak szeretnélek megerősiteni!! Igazad van!! Én is sokat járok az OFFokra és valóban az amatőr műfajban rengeteg számomra "Ál-B-filmeknek" nevezet véres horror (pl. Hasfelmetszők)! Azonban hiányolom az igazán misztikus "ijeszgetős" horrorfilmet az amatőr palettáról, pedig ehhez a műfajhoz tényleg csak teheteség- vagyis jó ötlet- kell. Erre bizonyiték az amerikai példa a Blair Witch Project! De ha jó belegondolunk, akkor az ő ötletük sem eredeti, hiszen a 70-es években az olaszok már kitalálták ezt az ál-dokumentumosjátékfilm műfajt (pl. A Cannibal Holocaust). Egy szóval filmtörténetti ismeretek és ambició szükséges az egészhez! No meg persze kamera és haverok!!!

A helyzet az, hogy magyar horrorfilmet ezután is csak az amatőr szemléken fogunk látni. A legtöbb főiskoláról kikerült rendező méltóságán alulinak tartja, hogy bármilyen műfaji filmet készítsen. Nem is ez a baj. Az OFF-on rengeteg tehetéges és lelkes srác mozog. Valahogy azt kéne elérni, hogy a profik szaktudásukkal, technikai ismereteikkel, kapcsolataikkal segítsék ezeket az amatőröket. Még az se baj, ha nem kerülnek nagy nyilvánosság elé ezek a filmek. Elég lenne, ha az amatőr szemléken látnánk jó horrorfilmet (vagy krimit, thrillert...). De hogy a lelkesedésből jó mozi legyen, ehhez a "nagyok" segítsége kell. Bízom az amatőr filmesekben.

Mi van Márkamegykém. Bujkálunk ? Vagy csak nem olyan nagy az arc.

Igen!! Vér a magyar moziba?? Nagyon érdekes, mert szerintem a mai magyar filmet néző ember nem tud mit kezdeni egy véres jelenettel! Amikor az "Alkimista és Szűz" című filmben, a főhős szeme Növényi Nórbert újjainak martalékává vált, az egész művészmozi közönségét (különösen a hölgyek) a hányinger fogta el. A kritikusok pedig "multiplex jellegűnek" ítélték a jelenetet! Magyarországon nincs hagyománya a horrorfilmeknek (mint amerikában vagy olaszországban)! Ha készitennénk talán egy Hitchkock stílusú idegtépő thillert, az valószinüleg megbukna, az amúgy is ráfizetéses magyar mozipiacon. Igy tehát a magyar horrorfilm a kisérleti jellegnél marad. A kisközönségnél,a rétegfilm területén. S valószinüleg az elkövetkezendő években biztos számithatunk olyan horrora mint pl. A Hasfelmetszők. Igen én azt szeretném, hogy legyen egy kis szaft, de a vérnek a vásznon is mutatnia kell valamit. Talán valahogy úgy, mint ahogy a Nexxt-ben látni fogjuk!! Ha az a film tetszeni fog a magyar közönségnek akkor valószinű, hogy van igény (hacsak közepes is)a véres magyar filmvászonra!!!

pszichopaták balra, keresztrefeszítendők jobbra...

Kéne vér a magyar filmbe. A tietek! Az az állam pénzét elherdáló, elkunyeráló, képzetlen, tehetségtelen véretek mutatna jól a vásznon.

mi?
Kínában van kóla?!

Na jó, akkor valamivel egyszerűbben fogalmazok: mindamellett (sőt, részben amiatt), amit leírtam

KELL

KELL

KELL

a horror !!! Bizonyos szempontból ez a legszebb műfaj: ha jól csinálják, mentális csap, intellektuális kihívás és kurva jó szórakozás egyszerre. Pont az általad megidézett (és gyakorolt) magyarfajta fásultságra kitűnő gyógyszer.

Ez a Kína-hasonlat meg olyannyira hibádzik, hogy szinte sántít. Éppen az elmaradott részeken imádják a mozit, ha nincs filmszinház, falunként van legalább egy tv, amely előtt összeröffennek - és hogy a horror arrafelé milyen népszerűtlen (gúny!), arra talán jó példa a műfaj példányainak szinte állandó, elsöprő Kínai (belső is) sikere.

Get your fuckin' facts together.

Wostry Ferenc
SOKK Magazin
http://sokk.ini.hu