Érdekes gondolat lehet

Üdv,

Inkább együtt senki ellen. Két áramlat is kelthet örvényt, az áramlat attól még nem örvény, és az örvény nem áramlat. Egy áramlat és egy szikla(!) is kelthet örvényt, attól még se a szikla se az áramlat nem örvény, és így tovább - - Ryle nyomán.

Ugyanígy: a 'tudni mit', és a 'tudni hogyan' problémái. Úgy látszik, mindenki megteheti atomisztikus szinten a saját dimenziójában a maximumot, dehogy lesz -e ebből konvergencia (bár ez a szó most kissé terhelt:) azt ki tudja?

dem...on

És persze, ha lehet, inkább együtt csináljuk, mint egymás ellen (ahogy az kis hazánkban szokás)...

És persze, ha lehet, inkább együtt csináljuk, mint egymás ellen (ahogy az kis hazánkban szokás)...

Ámen!

Ez a rész aktuális ide (ukiyo írta):

"Ugyanakkor a művészet, - ha a kurátorok és/vagy egyéb döntnökök mindig törekednek valamely racionális koncipiálásra is – mindig fenntartja magának a szubjektív ítéletalkotás lehetőségét is. Itt tehát egyértelmű tudásokat ezek alapján – ostobaság! – nem lehet elismertetni."

Üdv,

Nem csak érdekes gondolat, de ráadásul igaz is. Szerintem a mi generációnk (feltételezem, Ön is huszonéves) érzi ennek hatását a legerőteljesebben. Miért mondom ezt?

- azért, mert – milyen ostoba közhely: ’túlképezzük magunkat’, és mert az Internet segítségével hozzáférhetünk tudásokhoz, tehát ebben nem lehet minket megakadályozni,
- olyan színvonalon olvasunk idegen nyelven, hogy képesek vagyunk a kortárs, releváns szakirodalom befogadására,
- megnézhetjük, hogy – az én esetemben, pl. – mit jelent a kortárs kinematográfia Japánban vagy a MIT Lab – ban,
- végül, de lényegileg: összevethetjük a megszerzett tudásokat azzal, amit adott esetben azok tudnak, akiknek a döntéseitől függ egy-egy projektben, vagy munkában való részvétel. Összevethetjük továbbá a Magyarországon kanonizált ’tankönyvek’ - et illetve ’szakirodalmat’ az azokat minimum 15-20 évvel meghaladó kutatási eredményekkel, teóriákkal és gyakorlattal.

Ugyanakkor a művészet, - ha a kurátorok és/vagy egyéb döntnökök mindig törekednek valamely racionális koncipiálásra is – mindig fenntartja magának a szubjektív ítéletalkotás lehetőségét is. Itt tehát egyértelmű tudásokat ezek alapján – ostobaság! – nem lehet elismertetni. Ugyanakkor – mily meglepő – a cyber – térben jelenleg sokkal nagyobb esély van a tudás elismertetésére, mint akár a hazai pályázatok, intézmények, sőt, leggyakrabban a vállalatok szintjén is. Gondolom nem újdonság az a probléma, hogy egy munkamegbeszélés második percében kiderül a döntést hozóról, hogy a tudása húszéves kánonokra vagy színes receptkönyvekre alapozott, és ez még a jobbik eset. Ugyanakkor egy elismert, nemzetközi tudományos konferenciára – amely munkanyelvként az angolt használja – úgy is be tud jutni az ember előadással, mint kés a vajba.

Bízom benne, hogy a mi generációnk – a cyber – térhez hasonlóan – valóban tudás – alapúvá teheti külön-külön is a szakmákat. Ugyanakkor azt is remélem, hogy - mostani tapasztalatainkból okulva - nem görbül el a gerincünk akkor sem, ha pozícióba kerülünk. És ez itt most nem metafizika, nem is (csak) etika, hanem erőteljesen célracionális alapú hozzáállás is – (amennyiben a start és a cél ebben az esetben nem azonos x:y:z/t Önmagával).

Demeter.m

Nézd "charlie". Akit ez igazán elkeserített és tudott tenni ellene az már nincs az országban. Aki remekül elvan, az mit is írna. Lapít mint sz.. a fűben.
Aki meg elszenvedik, már régen fásult alkoholisták , és depressziósak. Aki meg ennek ellenére, is tudnak örülni hogy "a nap süt" azok talán a legboldogabbak. (Persze nem azokra gondolok akiknek reggel, délben, este be kell venni a piros, a sárga meg a fehér tablettát .)
:))

A cikk persze jó. Csak hát a konstruktivitás. Mindig az hiányzik.
"Másképp, és másokkal." DE KIKKEL, ÉS HOGYAN..???

Nézd "charlie". Akit ez igazán elkeserített és tudott tenni ellene az már nincs az országban. Aki remekül elvan, az mit is írna. Lapít mint sz.. a fűben.
Aki meg elszenvedik, már régen fásult alkoholisták , és depressziósak. Aki meg ennek ellenére, is tudnak örülni hogy "a nap süt" azok talán a legboldogabbak. (Persze nem azokra gondolok akiknek reggel, délben, este be kell venni a piros, a sárga meg a fehér tablettát .)
:))

A cikk persze jó. Csak hát a konstruktivitás. Mindig az hiányzik.
"Másképp, és másokkal." DE KIKKEL, ÉS HOGYAN..???

Olvassa el, akit érdekel, és helyettesítse be mindenhová a filmes kategóriát (is).

http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/

Talán tanulságos lehet. De senki ne a politikai mellékízt ízlelgesse, hanem a lényeget. Jó gondolkodást!

C.C.