Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám
Én csak gratulálni tudok a rendezőnek, rég nem láttam ennyire hatásos, és mégis minimalista eszközökkel operáló filmet. Abba szerintem nem érdemes belemenni, hogy mennyire autentikus a dolog, ahány ember, annyi féleképpen éli meg a droggal kapcsolatos dolgokat. Ez első sorban egy fikciós film, és nem egy doku.
Nem úgy kell drogos filmet forgatni, hogy mindenki rámondhassa, igen, ez tényleg így van, hanem úgy, hogy az emberben nyomot hagyjon, akárcsak az anyag, és ez a film hagyott.
Ellenvélemény. Koherens, nagyívű, tiszta hangú nagy film? Nem. Hatásvadász, díjleső, monomániás, hazug film.
Fliegeauf agya leginkább egy lelkes szajha ágyához hasonlatos. Megfordult benne néhány nagy kaliberű lepedővirtuóz, ám az összegyűrt csatakos lepedőn kívül mást nem hagyott, a szajha mégis a szerelem istennőjének képzeli magát.
Volt drogosként annyit mondhatok még: ahogy azt Móricka elképzeli. Az anyag vonzása éppen a földöntúli és ezért leírhatatlan gyönyörben mutatkozik meg, kedves Bence, nem a sivárságban és monotóniában.
Díjeső lesz: az Abd-el-szudáni és az alsó-gelsenkircheni fesztiválról tuti a fődíj, viszont azok, akikhez szólni kéne, elkerülik majd a filmedet. Mert semmiről sem szólsz. Még jó, hogy nem kerülsz sokba. Ne szard le magad légyszíves!
