Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám
Kedves Deák Krisztina!
Csaba gimnáziumi osztálytársaként, mélységesen megérintettek emlékező sorai. Habár Csaba "aktív", alkotó életének nem voltam sem részese, sem tanúja, sorait olvasva emlékezetembe idéztem a gimnáziumban töltött négy év alatti Stork Csabát. Bízvást megerősíthetem mindazt, amiket írt. Belül Csaba örök kamasz maradt! Amikor egy-egy 5 évente tartott érettségi találkozón összejöttünk, Ő mindig azzal a fiatalos, sármos vidám, mosolygós arccal közeledett, ami mindig is jellemezte, ami az Ővé volt. Minden allűrtől mentes személyisége még akkor is áthatotta a környezetét, amikor -ha jól emlékszem az egyik osztálytalálkozónkon- egy valamilyen sport cabrióval érkezett, de olyan természetes módon, hogy még a látszata sem merült fel annak, hogy "felvágna" azzal, amivel akár fel is lehetne/lehetett volna vágni! Szó sem volt ilyesmiről! Ahogy sorait olvastam, kedves Krisztina, eszembe jutottak azok a rajzok, vázlatok, amiket már a gimi utolsó éveiben láttam Nála, amikor az előtte lévő asztalnál ülve, hátrafordultam. Habár fiúként mindig is a lányok tetszettek nekem, Csabával kapcsolatban úgy éreztem, hogyha lány lennék, ezt a fiút nagyon tudnám szeretni. Ugyancsak eszembe jutottak azok a filozófikus eszmecserék, amelyeket egy-két osztálytársunkkal folytatott.
Amikor édesanyámat 26 évesen 59 éves korában elvesztettem, úgy gondoltam, és ma is úgy gondolom, hogy fiatalon távozott! Hát akkor most mit mondjak arról, hogy Csaba még 57 éves sem volt?! Erre tényleg nem lehet értelmesen, érdemben mit mondani!
Egy biztos, hogy csütörtökön nem kevesen leszünk, akik a végső búcsúztatón együtt emlékezünk Rá, Lényére!
Tisztelettel: Jenei József (1974 4/A.)
