Kultúra, hosszútávra

Idézet a munkaanyagból: "A filmtörvény megvalósulását azonban a kulturális politika homlokterében kell tartani. Őrködni kell azon, hogy a kedvező kölcsönhatások arányai tartósan egészségesek maradjanak, és a filmtörvény egyaránt szolgálja a gazdaságélénkítést és a magyar filmművészet ügyét."

"Az év végével készüljön hatáselemzés a filmtörvény kezdeti szakaszáról, a filmes és más területekre vonatkozó javaslatokkal."

A társadalom felőli közelítés szerintem a legszélesebb perpektíva, ezért ezt üdvösnek tartom. A filmes területen ugyanilyen szociológiai kutatásokra van szükség, nem csak a filmtörvény hatásait figyelembe véve - ami persze baromira fontos lenne, és sok pletykát, félreértést eloszlathatna egy alapos és nem píárszerű beszéd arról, mire is jó a filmtörvény -, hanem az óvódásoktól az idősek otthonáig és a nyugdíjasklubokig, Budapesttől a falvakig még talán a határontúl is meg kellene nézni ki mit néz, mit gondol a magyar filmekről, miről szeretne magyar filmet látni, szeretne-e tévében látni magyar filmet, stb., ezt a szociológusok jól meg tudnák csinálni bizonyára.

Azon kívül azért is tetszik nekem ez a kezdeményezés, mert nem különíti el az egyes területeket, és ezt jó lenne megőrizni benne, hogy például az imént említett kutatásban össze lehet fogni könyvtárakkal, iskolákkal, cserébe kapnak ingyen pár DVD-t vagy valami technikát.

Divattá lehetne tenni a magyar filmet, a falvakban filmklubokkal (ügyesen szervezve: mit szólnak pl. a Hukkléhez,) a városokban is megkeresni a potenciális rétegeket, az újságjainkon keresztül nem szakmai kritikákkal untatni őket, hanem rávilágítani, hogy mennyire az ő életükről is szólnak ezek a filmek, az iskolákban mindez össze fog kapcsolódni a médiaoktatással. Akkor egy ilyen nézőbázisra, amit ki kell nevelni, már lehet ipart építeni.

De nem csak a magyar filmről van szó, éppen ez a lényeg, hogy meg kellene keresni szakmai szinteken az átjárhatóságot az egyes ágazatok között, hogy a kultúra fogyasztói ne csak egy bizonyos ágazat fogyasztói legyenek, hanem a teljes kultúráé, és abban úgy tudjanak létezni, hogy abból minden területen válogathassanak, hogy ezek párbeszédben legyenek. Lehet erölködni a magyar filmek nézőszámának emeléséért - ez önmagában nem fog menni, csak az irodalommal, színházzal, képzőművészettel, sajtóval, iskolával, stb. összefogva. A producereknek - mert a filmesek közül ők tehetnek ezügyben talán a legtöbbet - ebben is kellene gondolkodnia.