Jack, a fejőstehén

Véget ért az ötödik nap, Jack nyugovóra tért... ööö, azaz mégsem. Nem fogok spoilerkedni, de az írók megint odaragasztottak egy kissé következetlen és maximálisan előrelátható cliffhangert a szezon végére, amit eddigi jó szokásaiknak megfelelően vélhetően eszük ágában sem lesz felvenni a következő évadban. (Esetleg egy konzoljáték keretében, lásd 2. nap cliffhanger.) Sajnos a Lost-veterán David Fury nem hozta meg a régóta áhított minőségi ugrást a sorozatba. Aki igazán súlyos kanapé-adrenalin rushra vágyakozott idén, az a Prison Break záróepizódjain flashelt. Aki pedig szépen felépített, következetes és átgondolt noir-mystery thrillerre vágyott a tévében, az az überzseniális Veronica Mars-t bámulta. Jack Bauer eközben élete legnagyobb nézettségét rakhatta be béna oldaltáskájába (Jack-zsák), úgyhogy 2007 januárjában kiderül, mit sikerül teremtenie a cselekményvezérelt sztorizás (volt) isteneinek a hatodik napon.

Na jó, egy kicsit. :)

Nem igaz, nagyon is várod. :)

A négy nyitóepizód alapján szomorúan vakargatom a fejem. Ez bizony az "igazam volt vagy igazam volt?" minősített esete. Kár érte. Az ötödik évad egyelőre nélkülöz minden spirituszt. Kihagyott lehetőségek, jólfésült plot és felejthető sztori jellemzi. Ez persze relatív, ha valaki életében először néz 24-et (jó sok ilyen van Amerikában, a széria történetének legnagyobb nézettségét produkálja, a marketinggépezet kitűnően működik) az egy hihetetlenül feszült, vérprofi thrillert fog látni. De önmagához képest egyszerűen fájdalmasan halvány. Még az eddigi legrosszabb negyedik évad alatt is éreztem azt a semmihez sem fogható várakozást a cliffhangerek kapcsán, hogy "jaj, mi lesz a következő részben", meg a 250-es vérnyomást. A vérnyomásom ezúttal sajnálatosan a helyén maradt, és kábé tök hidegen hagy, hogy mit tartogat az ötödik ep.