Halálos expozíció

Tudok szolgálni ellenpéldával is az expozíciót tekintetében; tegnap néztem meg az Underworld-ot. Az egész film bűzlik a nagyon csúnya expozíciótól. A két órás filmidő tetemes része azzal megy el, hogy próbálják megmagyarázni az egyébként eléggé zavaros backstory-t és hátteret (a többi pedig béna Wachowski-imitáció, javarészt zavaros akciójelenetekkel). Ehhez az expozíciós arzenál minden elképzelhető eszközét bevetik, ráadásul igen rosszul. Van narráció, percekig tartó, gyorsan követhetetlenné váló dialóg (vagy épp monológ), könyvben lapozás (brrr), túlstilizált flashbackek (ugyanaz többször), majd a legrosszabb: a flashbacket megmagyarázó monológ. A Kaptárhoz hasonlóan nyilván it is arról van szó, hogy egy franchise elindításához sok mindent meg kellett magyarázni, de Anderson profi (ha nem is zseniális:)) megoldásaihoz képest itt bizony lassú, esetlen és unalmas az expozíció. Tetejében nem is éri el a célját, ugyanis nagyrészt tényleg érthetetlen (vagy csak én nem vettem a fáradságot, hogy megpróbáljam megérteni, de ez ugyanúgy az író hibája.)

Igazad van, néha elragadtatom magam a jelzőkkel. :)

Minden tiszteletem ellenére, azért nem kellene összekeverni a zsenialitást a professzionalimussal. Anderson, mint zseni? Pfú, kicsit erős.

Érdekes vállalkozás ilyen elemzést közölni, amikor a második részt aki csak teheti, szidja, hogy mennyire katasztrofális :-)

Ami amúgy nem igaz: gyenge idegzetűeknek nem ajánlott a Kaptár2, abszolúte megfelel az egyszerű ijeszgetős-lövöldözős-nagyotkacagós elvárásoknak. Aki az ilyen mozikat nem élvezi, ne üljön be rá, ennyi. Nem gondolnám, hogy a Cameron-féle Aliens sokkal jobb lenne, az is elég eccerű - max ott némileg több energiát fektettek a stílusra. És persze Ripley-t nem lehet lekörözni.

Viszont utána meg kell nézni valami skandináv vígjátékot, hogy az ember visszatérjen a valóságba. :-)

tüs