Grunwalsky az MMK elleni támadásokról

Abban, hogy nem tesz jot a status quotoknak a nyilvanos forum, lehet hogy nem a kritizalok a hibasak.

Az agresszivitast mellesleg nem a "cukorpekek" kepviselik itt, ha gondolod, gyujtok jelzoket a prominensektol es az o fenekuket szorgosan lefetyeloktol.

A frusztraciorol levont kovetkezteteseidet honnan eredezteted? Nem csak jelzoket akartal osztogatni azoknak, akik kritizaljak a kialakult helyzetet?

Javaslatom a film.hu tulajdonosainak: vonuljanak át egy időre a képzőművészet területére, nyissanak ott is egy honlapot fórummal, ott is van elegendő frusztrált cukorpék...Aztán tovább, fel zenére, színházra!

Gyerekkorom óta rendező szerettem volna lenni. Jelentkeztem is. Első körben kiestem. Nem tört le, nem is tántorított el szándékomtól. De amit itt a fórumon tapasztaltam pro és kontra, annak sikerült. Nyilván csak a felszínét látom az egésznek, de szánalmas. Ha ez a mai magyar filmművészet, akkor köszönöm nem kérek belőle. Ha ilyen gyalázkodás, számító acsarkodás van az értelmesnek, műveltnek gondolt emberek között, akkor mit várunk az "egyszerűbbektől"? Komolyan mondom inkább lennék pékcukrász, minthogy ilyen közegben dolgozzak! Na de nem bosszantom fel magam. Szánalmas, szánalmas, trallalallala...

Szoval a kozpenzen elo muveszeken nem szabad szamonkerni, hogy legalabb reszben kiszolgaljak azt a tomeget, akik lehetove teszik szamukra az alkotast? A filmkeszites olyan szent cel, aminek minden mast ala kell rendelni, es nem fontos az utkozben feltalalt eszkozoket erthetobb kozegbe helyezve elerni a szelesebb nepretegeket?

Ugy tunik, mintha indulatos lennek a temaban, pedig soha nem vagyok az. Nem szeretem viszont azt a szuzlany attitudot, amit te is kepviselsz, mely szerint a muveszek munkaja megkerdojelezhetetlen, akkor is, ha evi tobbmilliard forintot forditanak rajuk adobefizetesekbol es az o dolguk az, amit a sajat kozosseguk jonak itel meg.

Ezt -mellesleg- senki mastol sem fogadjak el, az urkutatasi programokat (hogy a te peldaddal eljek) is beszuntetik, ha hosszu idon keresztul nem mutatnak fel olyasmit, ami lelkesitene a tomegeket (lasd holdraszallasok).

Barmilyen undorod is van a plebsztol (akik olyan ostobak, hogy nem latjak az abszolut minoseget), a szabalynak a nepszeru filmnek kene lennie, es a kivetel lehetne a kiserletezo, nem forditva.

Milyen nezettseget vartok az uj Jancso filmtol? Milyen korszakalkoto ujdonsagot tud kitalalni Jancso ur minden evben?

Azzal takaroztok, hogy akik szamonkerik a munka eredmenyeit, azok ugysem ertenek hozza. Ez nagyon kenyelmes.

Es 6.000 Ft extra allami tamogatas mozijegyenkent -barki barmit is mond- egyenesen nevetseges.

Azt meg valaki foglalja ossze nekem, hogy fideszes, naci vagy kommunista vagyok ezek alapjan.

Dettre:

"Sok esetben egyszemélyes stúdióknak, illetve nem működő gazdasági társulásoknak van annyi „beleszólása” ügyeinkbe, mint egy több száz főt tömörítő szakmai szervezetnek."

Lefty Ruggiero Donnie Brasco-nak:

"Viselkedj rendesen, kaszáld a dohányt, tudd, hol a helyed, és talán egy nap kinyitják a könyvet és beírják a neved. Befogadnak a családba. Beavatott leszel."

Kedves Dettre Gábor. Biztos, hogy mind a két írás Öntől származik?

Az MMKA-t részrehajlással, etikátlansággal vádolók érveik középpontjába a nézettségben, a profitban mért „sikert”, illetve a „határidőn túl”-iság rettenetét állították. Mindkettőt tévesen, rosszindulatúan és primitíven okoskodva. A film nem csupán szórakoztat, hanem nevel, oktat, ízlést, identitást és jövőt formál. A film művészet is. S mint ilyen nem mérhető, s szinte soha nem profitábilis. Ahogy az általános iskolai oktatás sem az, s ahogy az agysebészet vagy űrkutatás értékéből sem von le, hogy kevesen tanulják, értik, művelik. Az MMKA helyesen döntött hát, mikor már bizonyított – bár a szélesebb néprétegek mélyebb régióiban túlzott turbulenciát csak ritkán okozó – filmművészeknek támogatást szavazott.

Ami pedig a határidőket illeti? Unorthodox kijelentés, de vállalom: jó lenne nem a határidőket nézni, nem a formákon nyűglődni, nem a külcsínyen rágódni. Jó lenne elhinni – hisz tudni már rég nem tudjuk -, hogy a formákat, a szabályokat annak idején nem kifejezetten a tartalom rovására, vagy éppen helyett találták ki, hanem annak kiemelésére.

Emlékszünk még, hisz egy-két éve volt csupán, mikor nem volt határidő mellyel kapcsolatban ne lehetett volna egy kis elnézést kicsikarni a pályázatokat begyűjtő munkatársaktól. Ugye emlékszünk? A lényeg akkor is az volt, s most is az, hogy az kapjon pénzt, aki megérdemli. Akkor is, ha pontatlan. A pontosság – például - a tömegközlekedésben kell. Ott nincs, mert ott lényegi, tehát még nem megy. A mi – filmesek - munkánk és tehetségünk lényege valami másban áll. És az nem a határidők közé szorítható pontosság.

Ne feledjük: a formai követelmények látszólagosan demokratikus megközelítését mindig azok szorgalmazzák, akiknek vagy a lényeget illetően vannak súlyos bizonytalanságaik, vagy pedig bürokratikus szőrszálhasogatásukkal, szándékozzák kiszolgáltatott helyzetbe hozni a hozzájuk folyamodókat. Tudom persze, hogy ezekkel a kijelentéseimmel soha meg nem nyíló kapukat döngetek. De hát azokat kell igazán döngetni. Szóval, lehet, hogy eltekintett bizonyos határidőktől a kuratórium, de ha így volt jól tette. Mert csak így keríthetett módot arra, hogy igazságosabban ossza szét a rábízott javakat.

Tíz éve élek ismét ebben az eldeformálódott, frusztrált és agresszív kakasokkal teli szemétdomb-országban, de képtelen vagyok megszokni, hogy a fasizmus, s a kommunizmus után a demokráciát is csak névtelen, felelősséget nem vállaló, ocsmányul fröcskölődő, rágalmazó, becsületsértő módon tudják a magyarok gyakorolni. Lehet, hogy vannak így mások is, de a magyarok biztosan. És ami számomra a legbosszantóbb, hogy - még mindig csak rügyező szabadságában - már országunk is biztosít alkotmánnyal, jogszabályokkal és tökfej teoretikusokkal körülbástyázott lehetőséget arra, amit tévesen szólásszabadságnak hisz. A megalapozatlan érvelésnek, a felkészületlen, buta kritikának, s különösen a névtelen sértegetésnek ugyanúgy nem kell szabadság, mint a faji, vallási, etnikai vagy nemi megkülönböztetésnek, ellenségeskedésnek, gyűlöletnek. És ez is vonatkozik minden médiumra, elektronikusra, írottra és internetesre is. Így e sorokat hordozó internetes filmes fórumra is. Különösen mert mi, mindannyian támogatjuk magánból lett közpénzeinkkel.
És hogy teljesen érthető legyek, szemben a névtelenül kritizáló gyáva csőcselékkel – és tisztelettel a figyelemért -, ide írom a nevem:

Dettre Gábor filmrendező

A filmlevél 056 számából idézek. Ez azért nagyon vicces.

DETTRE GÁBOR
1.
Az MMKA alapítói köre nem jogszerűen kialakított. Valaha ezt elnézte mindenki, mert az alapítói kör legalább „lefedte” a szakmát. Mára ez már nem így van. Sok esetben egyszemélyes stúdióknak, illetve nem működő gazdasági társulásoknak van annyi „beleszólása” ügyeinkbe, mint egy több száz főt tömörítő szakmai szervezetnek.

2.
Az alapítók azon joggyakorlata – miszerint választják is a kurátorokat és pályáznak is hozzájuk támogatásért – teljességgel jogszerűtlen az anyagilag érdekelt gazdasági társulások esetében (stúdiók), míg problémamentes a szakmai szervezeteknél (filmszövetség, operatőrök szövetsége, rendezők céhe, producerek szövetsége stb.)

Nem új törvény kell, hanem a meglévőnek jogszerű alkalmazását kellene elérni.




Rosszízű és igazságtalan a „közönségfilmek” bármilyen megkülönböztetése már a kiírás stádiumában. Nem helyes, mert a plusz milliókért könnyen megindul az ember a könnyebb ellenállás irányába. Ez természetellenes és igazságtalan beleszólás az alkotás folyamatába. Egyrészt mert mesterségesen csökkenti a színvonalat, másrészt, mert preferenciájával rossz és hamis értékrendet állit fel.

Azt ugyanis talán sokan nem tudják, hogy mi a „művészfilm”, de azt mindenki tudja, hogy mi a „kommersz”, a „közönségcsalogató”, a „kasszasiker”-izü. Dilemma esetén a végtelenségig le kell becsülni a közönséget! Alábecsülni ugyanis úgysem lehet! Felemelni meg ilyen kiírások mellett nem érdemes! Pedig lehetne!

ne támogasson pályázaton kívül az MMKA senkit, és ha mégis, ne tegyen úgy, mintha nem tette volna (persze tudunk a felső nyomás erejéről, ami úgy látszik, nem változik az idők során), ne legyenek embertelenek, túl bürokratizáltak a pályázataink, a döntéseink, ne rögtön az újságokhoz rohanjunk, hanem egyeztessünk, vegyük figyelembe mindannyiunk érdekét, szerezzünk elegendő információt stb. stb. (De ha meggyőződtünk helyes érdekeinkről, és máshogy nem megy, igenis robbantsuk ki a filmesek forradalmát!)

AZ MMK REFORMTÖREKVÉSEI
INTERJU GRÜNWALSKY FERENCCEL (részlet)

FILMHU - 2004. október 22.

G.F.: Két évvel ezelőtt azt ígértük, hogy 20%-kal fölemeljük a magyar film nézőszámát. Ez akkor 400 ezer nézőt jelentett. Egy év múlva – vagyis a legutóbbi Filmszemléig – 1 millió néző felett állt ez a szám, most pedig úgy néz ki – nem akarom persze elkiabálni -, hogy elérjük a másfél millió nézőt. Vagyis minimálisan 60%-os az emelkedés. Ez megerősít abban, amit mindig is vallottunk: a kultúrát széles sávban kell művelni, és a készülő filmek számát emelni kell. Ha minden két vagy két és három hétben új filmmel, stabilan megjelenő áruval állunk elő, akkor a néző tudja, hogy kedvenc színészeit vagy rendezőit rövid időn belül újra láthatja. Állandó, megszokható kulturális környezet veszi körül.
Az Unióban a normatív és szelektív támogatás rendszere alapkövetelmény. E nélkül nem lehet biztosítani azt, hogy egy film kiszámítható módon készüljön el. Az alkotóknak tudniuk kell, hogyan hasznosulnak az eddigi munkáik a normatív támogatás területén. Ami sikert, eredményt elértek külföldön vagy idehaza a nézőszámban, annak eredménye kell, hogy legyen, és ezt bele kell tudniuk fektetni a következő filmjeikbe. Nem arról szól tehát a normatív támogatás, hogy valaki pénzt kap és zsebre rakja, hanem hogy ezt a normatív támogatást vissza tudja forgatni a filmkészítésbe.
Nem engedhetjük meg ugyanis, hogy túlsúlyba kerüljön a normatív támogatás a szelektívhez képest. A világban különböző arányok vannak (40-60%, 50-50%), ez változó és annak is kell maradnia, hogy azt a szabadságot meghagyjuk, hogy látni lehessen, mi az ösztönzőbb.
„400 ezer nézőért kiabáltok”. De ma másfél millió van!
G.F.: Nem véletlen, hogy ’91 óta számoljuk a normatív támogatást, vagyis hogy a munkánk eredménye hová nyúlik vissza. Eközben volt már néhány kormányváltás is. Azóta mi következetesen nyomjuk a szövegünket, ami miatt sokan utálnak is bennünket, és irigyelnek is. El tudom képzelni, hogy még nagyon sok problémába beleütközünk, de nem érezzük magunkat veteránnak, hogy a filmtörvény elfogása miatt hátradőlhetnénk a fotelban. Az a dolgunk, hogy ha bármi történik, és amíg a józan eszünk és a tehetségünk tart, ennek az országnak a kulturális színvonalat fenn kell tartanunk. Amíg nem veszik ki a kezünkből a döntések törvény adta jogát, addig úgy érzem, az nincs rossz helyen.

GRUNWALSKY LEVELE A KURATÓRIUMHOZ

Javaslat a filmfinanszírozásra

2004. szeptember 20. 11:26;


Nem vitathatjuk újra a kérdést, hogy szabad-e ilyen közalapítványi-elosztási formában működni, hogy miért Közalapítvány csinálja a filmeket, hogy ez nem túl nagy kockázati tényező-e? NEM! Ez a kérdés eldőlt, ott van a Törvény. Kimondta. Tehát ezt nem vitathatjuk újra, és nem hagyjuk újra vitatni. Nekünk meg kell mutatni azt, hogy meg tudunk felelni ennek a feladatnak, az MMK működését tudjuk olyanná alakítani, hogy a kifogások megszűnjenek. Itt vannak a terveink.
A produceri központú filmgyártást, ami a pénzek elosztásának technikája, tovább kell fejlesztenünk. Ez a következő lépéseket teszi szükségessé.
I.: NORMATÍV ÉS SZELEKTÍV.Szeptemberben el kellene fogadni a már mindenki által ismert normatív-szelektív támogatás alapelveit. A szakmai viták, a Kerekasztallal, az Alapítókkal való konzultációk után még szeptember végén, legkésőbb október első felében el kell fogadnunk, és az őszi pályázatok kiírásait már ennek feltételei szerint kell bonyolítani. Ennek előnyei:
a.) EU előírás..
b.) belső békét teremthet a szakmában az, hogy a rendelkezés érvényessége visszamegy 91-re. A kuratóriumban, is a szakmában is voltak ellenvetések hogy miért megyünk vissza 91-re? Én azt hiszem, bárhol máshol húzzuk meg a határokat, mindenképen megosztja az érintetteket. Így osztódik meg a szakma a legkevésbé. Sokan esnének ki a hatálya alól, nem lenne korrekt és nincs értelme nagyobb feszültséget teremteni. Ebben közmegegyezés látszik kialakulni.
c.) Rengeteg számítás alapján ez az a pénzügyi nagyságrend amit az MMK, mint lekötött összeget el tud viselni. Kevesebbnek nem lenne értelme. Többet nem tudunk adni. (Ez gyakorlatilag max. 1,3 milliárd körüli összeg. Ezt el kell osztani három évre és ez bele megy a filmekbe. Rendező, producer.)
d.) Ekkora összegre szükség van, hogy konszolidálhassuk a produkcióknál meglévő adósságállományt.
e.) A jövőben erőteljes ösztönző hatása lehet.
f.) Ettől számítva egy megreformált szisztémában tiszta lappal indulhatnak a produkciók.
Érvényesítenünk kell azt az alapelvet, HOGY ABBÓL A TERVBŐL LEHET FILM, AMIT LE LEHET FORGATNI!!!!


Tisztelt Kollégiumi Tagok!
Mindezek a változások már szakmai viták tárgyai. De a Kuratórium állásfoglalása a döntő. Ha ezeket a változásokat elfogadjuk, akkor alakulhat ki az új Pályáztatási Rendszer és az MMK új Támogatási Szabályzata.
Célszerű lenne ezeket a pontokat megvitatni és szeptemberben, vagy október elején véglegesíteni, hogy már annak szellemében írjuk ki az őszi pályázatokat.
Azt javasolom, hogy mivel ősszel nem fogjuk ismerni a jövő évi költségvetést, aránylag kisebb pénzre írjunk ki pályáztatást, azzal, hogy pl. játékfilmeknél gyártásba tényleg csak azt vegyük, ami másfél éven belül leforgathat a többi nyertesnek biztosítsunk előkészítést és ígérvényt és azonnal márciusban legyen egy nagyobb összegű másik pályázat ami május végén dőlhet el.
Nem lenne szabad túlságosan leterhelni a jövő évet, mert nem tudjuk, hogy mennyi pénz lesz és hogyan.
Meggyőződésem, hogy ezt a folyamatot az MMK, a Kuratórium, a szakma végig tudja vinni és ugyanúgy, mint a Mozgókép Törvény esetében állhatatosságot és összetartást mutat. Mindent el fogunk követni, hogy ez az új modell az MMK, a Filmiroda és a Minisztérium együttes munkájának eredménye legyen, és ne kísérjék a magyar közéletre jellemző hisztériák, cirkuszok. A Mozgókép Törvény éppen azért volt szükséges, hogy saját magunk felnőtt módon el tudjuk intézni azokat a feladatokat, amik ránk tartoznak, és amelyek természetét mi érthetjük igazán. Biztos vagyok benne, hogy a szakma most is tökéletesen és öntörvényűen működőképes.
Bp. 2004-09-04-6.

Üdvözlettel
Grunwalsky Ferenc

Nem veszem magamra a majka-hasonlatot. Már csak azért sem, mert a két messze legalacsonyabb színvonalú hozzászólás pont az MMK védelmében íródott. (hóhérjózsi és bonfire, akinek tízszer bepostolt hallelujáját szerencsére már csak egyszer kell elolvasnunk) Nevetséges ez az egész elit-köznép ellentét. Nem ez a jelenlegi vita tárgya.

Abban viszont igazad van, maciek, hogy az MMK minden következmény nélkül döntöget így-úgy évek óta. Ami ennél is szomorúbb, hogy úgy tűnik, a rendezőknek sem kell felelősséget vállalniuk a kudarcaikért. A politikusokon kívül a filmesek alkotják jelenleg az egyetlen olyan belterjes csoportot, ahol sorozatos bukások ellenére is lehet följebb jutni, illetve közelebb kerülni a húsosfazékhoz.

Aki pedig vitatja, hogy a nézőszám igenis fontos szempont, vegye észre, hogy az MMK az utóbbi időben sok százmillió forintot ítélt oda úgy, hogy feltétel volt egy bizonyos minimális nézőszám vállalása volt. Ezzel a lehetőséggel pedig olyan "művészfilmesek" is éltek, mint például Salamon András, aki a Getno-val már a rajtvonalnál elhasalt.

Ehhez csak annyit. Félreértés, hogy döntés kérdése az "emészthető" "szórakoztató" film támogatása. Az utóbbi idpben kezük-lábukat törik a kuratótiumban, hogy ilyeneket támogassanak. Eredmény: Csudafilm, Le a fejjel, Világszám, Magyar vándor...stb....Még a valami Amerika is - ami azért behozta a nézőket - botrányos minőség. Az ilyen flmhez ugyanis még több munka, még több felkészültség, még több szűrő kell mint általában a filmekhez. És ez nem jön létre egyik napról a másikra a semmiből.Igaztalan tehát a vád, miszerint csak "elit-film" kap támogatást. Csak az entertainement mindig széles összefüggő szórakoztató ipart feltételez...ez mai napság nincs meg...csak kráterek a helyén . Olykor azért bejön egy-egy kicsit érdekesebb film (Kontroll) mint kvázi közönségfiilm (egyébként ilyenek születtek tiz-tizenmöt évvel ezelőtt is (pl.Meteo), de akkor még nem volt divat a filmmel foglalkozni, éppen alsógatyát váltott az ország).

Mert mi is történ tképpen. Adva van egy sok tekintetben inkompetens, pl. a filmezési folyamathoz, produceri kéárdésekhez, forgalmazáshoz stb. szinte alig értő "zsűri" (lsd összetételét, és a képviselt szakmákat), amelyik ráadásul jobbra-balra el van kötelezve szakmabelieknek (ez kivédhetetlen). Tagjai szinte már hivatásos zsűrizők (lsd. összetételt) E zsűri soha nem viseli döntéseinek következményeit, és döntési kritériumai - személyes izlésén túl - olyasmi inditékokból ered, amelyek ad hoc, éves "belső kampányok eredményei" pl. legyen elegendő szemlefilm, most ne a fiatalok kapjanak, hanem az öregek, kapjon már a Sándor Pál is hiszen olyan régen nem kért...legyen 56-os film, mindegy milyen minőség....Szász János biztos jót fog csinálni, legyen "közönségfilm!". Bizonyára "nehéz másként csinálni", de a következmény nélküliség mégiscsak feltünő. Olyan botrányos dolgokat eredményez mint pl. egy Csudafilm nevezetű beazonosíthatatlan tárgyat, hogy a többire ujjal ne mutogassunk. Mindegy, a zsűri dönt tovább, hiszen olyan jókat döntött eddig is. (legfeljebb majd egy kicsit más összetételben, hadd legyen "másoknak is eséylük" A felelőség levétetik a vállukról. Felelőség és hozzáértés nélküli döntés egyenlő iránytű nélküli döntés, tehát a döntési kritériumok jobbára tőlük független kritériumok alakítják, a napi meteorológia, kedvük, a tanácsok... és ezekbe aztán bőven belefér a lobby-jellegű haveri vagy "nagy, startégiai érdek szerinti" befolyásolás. Aktuális esetünkben annyi történt, hogy ez egy táblázat formájában, egy "unhide-" gomb megnyomásával képszerűen meg is jelent. És valójában "mindegy", hogy tényleges mulasztás vagy csak figyelmetlenség van mögötte, a felhördülés maga mutatta, hogy mennyire könnyen feltételezik errefelé a nem tiszta menteket, még akkor is, ha a felhördülők nagy része feltételezhetően pálya széli bekiabáló, aki kihasználja az alkalmat, hogy Csejdy András a filmes életet sok tekintetben manipuláló portálja valszeg az egyetlen megtérüléses biznisze a filmszakmának, és egy valóságshow szintjére redukálja forumával a szakmáról szóló vitát. Félreértés ne essék, azért persze "Majkáéknak" is lehet "valahol" igazuk. De hogy ez a helyzet létrejöhetett nem az ő felelőségük. Diagnózisunkhoz hozzátartozik annak megállapítása, h. Grunvalszky realitás érzéke komoly csorbákat szenvedhetett, ha ezeknek a hőzöngőknek a szavát obskurus "politikai érdekcsoportokkal" azonsítja. És ez sem megnyugtató.

Maciek és Hauzer figyelőszolgálat

Kedves azelmus!

az a nagy baj, hogy Te is "tutifrankót" írtál és közben egy kezdő filozófus gőgjével jegyeztél le mindent, tehát ugyanott vagy, mint az összes fórumozó, beleértve magamat is.

Soraidból viszont egy nagyon fontos dolog hiányzik, ami az általad felsorolt írók, filmírók, zeneszerzők szinte mindegyikében megvolt: az alázat. a "tömegek" felé.

az elméleti és történeti tudás azt gondolom sokunkban megvan és ennek ellenére sem látjuk jónak a jelen magyar filmek nagy részét...

pontosan tudom, hogy akkor kritizálhatok és beszélhetek, ha letettem valamit az asztalra. Dolgozom rajta. de ez Rád is ugyanígy igaz.

Lehetsz büszke arra, hogy olvastál Jose Ortega Y Gassettet, hogy néztél (és értettél) Tarkovszkijt, hogy szereted Thomas Mann-t vagy mondjuk Sartre-ot, talán kínos, de nem Te ismered őket egyedül.

De ha TE bent vagy már a szakmában, pont az általad megfogalmazott dolgok miatt van egy nagyon nagy felelősséged:

Azokat a kulturális javakat, amiket már magadénak tudhatsz, át kell adnod valahogy a művészeteden keresztül, hogy minél több emberhezz eljuss vele és eljusson vele Thomas Mann. ha a művedet 1500-an nézik meg, akkor semmit nem értél el. (nem, nem érdekel, hogy akkor egy nézőre hány forint jut, egyáltalán) Ha 150.000-en, akkor talán valamit... egy képsor, egy mondat majd megragad az emberekben, amiről aztán egyszer beszélgetnek majd.

Mert nem mindenki beszélget velem sem mondjuk Büchner drámáiról (pláne nem azok filmes feldolgozásairól), vagy Schönberg zenéiről sem.
De attól, hogy én ezeket (és még sok mást) is olvastam, láttam, hallottam még nem tartom magam elitnek. Talán szerencsésebbnek. ennyi.

összegzésül: rossz oldalán fogjuk meg a követ, és így nem lehet görgetni.
A közönségnek érthető, emészthető, szerethető fillmek (is) kellenek, akkor talán jobban be tudja fogadni a nehezebb dolgokat is.
De állandóan csak metafizikával, poétikával, hübrisszel bombázni... azért az sokaknak lehet uncsi...

gyanta

Hát ápá, mé nem ingem néző ápám, ottán mélletted még három miljóan vánnák háver...gárántáltan ván zsáner...te vágy ápám az én zsánerem...na cummantous nekád...á dzsőzikéd

...csumika haver...hagyd a fázsba ezeket az intellktusokat dzsere ide ahol sokán vagyunk ...vágod?

Tisztelt Grunwalsky Úr!
Teljes mértékben egyetértek Önnel abban, hogy ne a politika szóljon bele abba , hogy ki csináljon filmet.
Azonban az "ellenvetés" és a "hiányérzet" abból fakad, hogy a moziban nem lehet látni olyan magyar, az MMK által is támogatott filmet, ami a szélesebb tömegekhez szól.
A művészetnek ugyanis szórakoztatónak IS kell lennie.Sem Mozart , sem Michelangelo ,stb. nem hozhatott volna létre olyan életművet, amilyet, ha nem lett volna a szélesebb tömegek számára szórakoztató IS.
A másik kérdés a törvényességé.Jelenleg a bizonyítási teher az Indexet terheli-de ettől még a vádak visszautasítása még nem védekezés.
Az adófizetők pénzéből való gazdálkodás még nem felhatalmazás arra, hogy minél nagyobbat szakítsanak a tűzhöz közel állók.
Másrészt Magyarországon élünk, ahol a puszta tény, hogy két, százmilliókkal támogatott film operatőre Ön lesz, feltételezi a háttéralkukat.
Valamint tagadhatatlenul voltak az MMK-nak komoly mellényúlásai.
Ezen kívül azt sem értem, miért nem támogatnak-legalább jelzésszinten- olyan, alacsonyabb költségvetésből megoldható zsánerfilmeket/ pl. thriller, krimi, horror/, amivel az adott produkció további támogatásokat szerezhetne.
Kérem, gyújtson világot egy tudatlan ember fejében!

"Két dolgot mos össze az itt hozzászólók többsége. Az egyik egy törvényességi kritérium. Az alapítvány működésének meg kell felelnie a törvényeknek: Azaz a Filmtörvénynek, illetve saját pályázati kiírásának. Ez vizsgálható, s vizsgálni is fogják. Kiderül hamarosan az eredmény."

Ez a lényeg! Ezt egyetlen bekezdésben elintézni, és utána eposzi terjedelemben osztani a bölcsességet a műveletlen, saját véleménye kifejtésére nem jogosult, balga tömegeknek...! Ha ezt a kasztrendszer-szemléletet sikerülne egy kicsit félretenni, talán a filmekkel is sikerülne több embert megszólítani. Ezzel kéne foglalkozni a fasisztázás meg a kommunistázás helyett!

Ami pedig a döcögős mondatokat illeti, itt egy idézet Grunwalsky Ferenctől:

"De arra nem vagyok hajlandó, hogy bármilyen gyanusítgatás, vádaskodás alapján a magyar film működését biztosítani ismét a politika próbáljon rendet teremteni. Sajnálom, ha nem jól ismerjük egymást, minden ellenvetéseteket és hiányérzeteteket megértem, de ebből soha nem fogok engedeni, abból, hogy ti is, mi is önállóak, saját sorsunk fölött döntő emberek maradjunk."

Azt gondolom, nem csoda, ha nem értettem meg, mit akar mondani.

Két dolgot mos össze az itt hozzászólók többsége. Az egyik egy törvényességi kritérium. Az alapítvány működésének meg kell felelnie a törvényeknek: Azaz a Filmtörvénynek, illetve saját pályázati kiírásának. Ez vizsgálható, s vizsgálni is fogják. Kiderül hamarosan az eredmény.

A másik egy ízlésbeli vita. Az itt kiabálók elégedetlenek a magyar film színvonalával. Miért ez kap, miért nem más. milyen elvek szerint döntenek a kurátorok.
Többnyire nézőszámokra hivatkoznak, objektív mércére, no és a tömegek ízlésére.
Ezek az érvek ismerősek, mind a náci, mind a sztálini politika alappilléreit képezték. Azaz a tömegnek, a népnek kell csinálni a filmet, a művészetet.
A kiabálók magukat a tömeg, a nép szószólóinak, reprezentánsainak kiálltják ki. Ezeken a fórumokon leírtak már mindent: a fesztiválszereplések nem számítanak, az egyetemi tanárok véleménye menjen a kukába stb. Azaz a művészet létezéshez való jogosultságát kérdőjelezik meg. a magaskultúra és a tömegek ízlése között soha nem volt ekkora szakadék, mint napjainkban. A tömegember mint néző, vagy mint olvasó soha nem vállal kockázatot: azaz türelmetlenségéből, intoleranciájából fakadóan a filmektől csak azt a látásmódot, gondolkodásmódot várja el, amivel maga már rendelkezik. Megerősítést vár. A harcos intolerancia, amely az ezeken a fórumokon megszólalók többségére jellemző, a nácik és a sztáliniak intoleranciáját idézi. Mindent a népnek, a tömegnek. Ami bonyolult, vagy gondolkodásra késztet: azaz energiát kell a megértésbe fektetni, hogy eljussunk a szépséghez, azaz a film élvezetéhez, azzal szemétre! Égessük el! (Thomas Mann könyvei. Olvastatátok őt?)
Sok mindent lehetne írni a tömegízlésről, de kár lenne, mert hiába hivatkoznék itt Adornóra, George Steinerre, vagy Jose Ortega Y Gasset könyvére (A tömegek lázadása), ezek tudom kínos dolgok. Mert képzést, tanulást igényelnek. Az elithez tartozás nem antidemokratikus. Mindenki beléphet, aki megismeri a hagyományt a kultúrában, s azt képes használni, továbbfejleszteni. Aki azt állítja, hogy Tarkovszkij, Kurosava, Cassavetes, Joszeliani vagy Midzogucsi és társaik történelmi kövületek, és a mának kell filmet csinálni, az nem érti a film nyelvét, amely rendkívül széles spektrumot fed le. Nem látja át, hogy a tömegfilm nyelve mennyit lop vagy használ, az úgynevezett művészfilmek által létrehozott képi, dramaturgiai nyelvből. (reklámokról és videoklipekről nem is beszélve.)
A tömegnéző sohasem kíváncsi, nem kérdez, nem függeszti fel sztereotípiáit egy műalkotás befogadása során. Csak a saját igazát üvölti. Mint ahogy az itt kiabálók ostobán botladozó mondatai is ezt teszik.
Mindaddig nics baj, amig ez a szemlélet dörömbölni nem kezd, és mindent le akar söpörni az asztalról.
Schubert, Bach, Mozart, Coltrane, Ellington, Armstrong zenéje, vagy a nagyok filmjei nem csak történelmi szerepet töltenek be. Folyamatosan képesek örömet okozni, a nézők, a hallgatók megszólítására. De mindennek a megértéséhez ismerni kellene a műalkotások hatástörténetét. Egy film nem csak akkor éri el célját, ha a pénztáraknál bevételt hoz. De tudom megint végig kellene mindezt gondolniuk az itt üvöltözőknek. A gondolkodás nem az erényük.
Álláspontjuk, amely burkolt formában, vagy nyíltan megnyilvánul a következő: Ami van: rossz, mert mi azt mondjuk (kevés néző egyenlő rossz film). Tudjuk mi kell, mi tudjuk, milyen filmeket kell csinálni (sok néző egyenlő jó film! pedig ha tudnák az urak: az is menyire piszkosul nehéz műfaj!), mert mi a tömeget, a népet képviseljük.

Hogy miért tudják jobban? csak! Legitimitásukat a kiabálásukból veszik. Miért értenek jobban a filmhez? Ismerik a nyelvét? a történetét? A dramaturgia történetét? Tudják hogyan kell színészt vezetni, képet komponálni?A válasz: tudjuk! csak nem vesznek fel minket a gazok az egyetemekre, nem adnak pénzt a forgatókönyveinkre!
Urak! Aki nem tanulta ezt a szakmát, az is írhat kisjátékfilmes forgatókönyvet. Sok külsős el is készítheti a filmjét. meg lehet mutatni ki mit tud! A digitális technikával, és a számítógépes vágással a film eljutott oda, hogy a tömegek kezébe kerülhetett. (De aki tud írni, és tolla is van meg tintája, még nem biztos, hogy író ám!)

Vagy mindez nem kell. Csak a tetszik nem tetszik kell. érvek nem kellenek ahhoz, hogy kinek a véleménye a mérvadó? A hiteles kritikához ugyanis mind elméleti, mind történeti tudás kell (hogy érvelni tudjon az ember egy izlésítélet ellen vagy mellette), Ha filmes, akkor plusz még szakmai kompetencia is. Hogyan lehet szakmai kompetenciát szerezni? Tanulással bizony. Bár el tudom képzelni, hogy itt a sorok mögött csupa zseni húzódik meg, akik mindenfajta tanulás nélkül mindenkinél jobban értenek a filmhez. Nosza rajta: divire készült kisfilmeken be lehet mutatni ki mit tud. Az amerikai főiskolákon is csak eszközöket kapnak a diákok. ugyanis először egyszerű történeteket kell tökösen, jól elmondani. utána jöhet a komolyabb pénzt igénylő vállalkozás. rajta urak! kívánok Nektek remekebbnél remekebb kisfilmeket! videón akár még Cannes-ba is benevezhetitek. Ha beválogatják a versenybe, A Filmúnió fizeti a kópia költségeit. Rajta! rajta!)

Nem gondolom, hogy akik itt a tutifrankót megírták, bármilyen belátásra is képesek lennének, de mégis leírom: a szakmai kompetenciát csak tanulással lehet megszerezni azoktól, akik már csináltak valamit egy szakmában. vagy a Filmművészeti egyetemeken vagy mellettük dolgozva. (válasz: de a szemetek nem vesznek fel minket a Filmművészetire! válaszom: irány külföld, gyerekek. Németországban, Franciaországban még ösztöndíjjal is lehet tanulni: azaz nem kell tandíjat fizetni... vagy ott is szemetek a felvételiztetők?)
Sajna! A fentieket hívják tanítvány-mester viszonynak. utána lehet lázadozni.
Ami ezen kívül van, az csak primitív, irigység és komplexusok által motivált hőzöngés. Ócska, hétköznapi fasizmus.
De tudom: a tömeg sohasem kérdez: mindig igaza van.

TC HHTamás
Én leszek az utolsó, aki kényelmes diktatúrát keres bárkinek, magának bárhol. Nem akarok senkit elhallgattatni. Az elvével tehát tökéletesen egyetértek.
Sajnálom, hogy nem értette meg, amit írtam.
Üdv. Grunwalsky F

Tisztelt Grunwalsky úr!

Ön közszereplő, aki egy közpénzekből gazdálkodó szervezetet irányít. Demokráciában az a szokás, hogy az ilyen tisztséget betöltő embereknek igenis felelniük kell a társadalom előtt, világosan meg kel válaszolni a munkájukkal kapcsolatos kérdéseket, és a közjó érdekében tényekkel és adatokkal bizonyítani tisztességüket és törvényességüket, ha kétségek merülnek fel ezzel kapcsolatban.

Ön tehát nem követelheti, hogy mindenki hagyja békén, és foglalkozzon a maga dolgával. Ha el akarja hallgattatni a sajtót, és meg akarja akadályozni, hogy akár az ügyészség, akár a politikusok vizsgálatokat indítsanak, keressen magának egy kényelmes diktatúrát. Magyarországon ez már nem így megy. Reméljük.