Schilling-Moharosból Analog Artists

Forgatókönyv-író iskola?

Tehetség kell és kapcsolatok.

Az nem is bántja macier és hauzek (vagy fordítva? :-) ) kolléga szemét (nem félreérteni tessék), hogy a hír ráadásul tavalyi?

Szal nem az a lényeg, hogy névváltás, hanem én ebben a cikkben olvastam először pár új filmről. Ezér' már megérte.

Azért az Antigoné 2005 címet aki kitalálta...

tüs

(további kellemes vigyorgást, és vitriolban gazdag hosszú életet amúgy :-) )

már elnézést a stílusért....

Kérdésem. Mi az anyámkínja igazolja, hogy a Siling-Moharos egyet szellent és máris hír a filmhun?

Szeretnék néhány kérdést intézni e hozzászólóhoz.

Nem tudom, hogy milyen háttérrel rendelkezel. Hogy Joe Esterhas álnéven Hollywoodban írsz-e forgatókönyveket, vagy csak frusztrál, hogy itthon nem tudsz betörni a piacra. De érdekelne, hogy miért érzed magad ennyire illetékesnek egy forgatókönyvíró kurzus bírálásában.

Sőt azt sem tudom, hogy részt vettél-e egyátalán az általad említett "Schilling-Moharos féle rettenet" tanfolyamon. Én igen. Tanultam rajta újat. És szerintem ezzel nem voltam egyedül.

Nem sok értelme van, mert annyira hisztérikus mindenki, de azért...

Az amerikai filmek forgatókönyviróinak többsége a közhiedelemmel ellentétben, nem iskolában tanulták a "mesterséget". Többségében olyan irókról beszélünk, akik regényeket, és novellákat, drámákat IS publikálnak. Hollywood többnyire menekülő út azoknak az iróknak, akiket kivetett a - az USA-ban is belterjes - elit irodalom. Az idevágó viccek L.A.-szerte ismertek. Ezt azért tartom fontosnak megemliteni, mert itt - és más fórumokon is - egyre jobban körvonalazódik valamilyen egészen különös félreértés a szent "mesterségről". Stilusukból itélve fiatal forgatókönyv tanoncok, mintha egy délibábot kergetnének, amit valahol az igényes szórakosztatás és a műfajok szabályainak ismerete között lehetne definálni. Ez a délibáb, mintha mindenre problémára (nézettség, szinvonal, szórakoztatás, mélység, maradandóság stb.) megoldást kinálna! Fatális tévedés. Pont ennek a Tarantinón szocializálódott nemzedéknek kellene tudnia: egy nagy film a szabályokat, és konvenciókat (tehát a mesterségetet...) felrugja (pl. P. Fiction). Ezt hagyjuk, mert ez túl messzire vezett...

Visszatérve a tanulható forgatókönyvirásra:
az lehet félrevezető, hogy azok a forgatókönyvirók akik valamilyen okból nem gyakorolják a "mesterséget" (pl. megbuktak, öregek, kimentek a divatból, vagy csak szeretnek szerepelni stb.) előszeretettel szerveznek forgatókönyvirói kurzusokat. Amerikában ezeket az iskolákat nagyából a helyükön kezelik, mert fejletebbek a fogyasztói szokások, nagyobb az önvédelem. A volt szocialista országokban - egyáltalán: nem az USA-ban - sokkal jobb a helyzet a work-shopokok, kurzusok szervezőinek. Itt még találhatnak lelkes fiatalokat, akik elhiszik ezt a képtelenséget: a forgatókönyv irás "titkait", majd a hollywoody mágusok, mesterek megtanitják. Az esetek többségében szomorú, és vigasztalan lehúzásról van szó. Ahhoz persze már Magyarországon kell élni, hogy az olyan "iskolák", mint pl. Schilling-Moharos féle rettenet megtudjanak élni. Láttátok a honlapjukat: nagyon rég szórakosztam olyan jót! Nézzétek meg, és megértitek miről beszélek!