A Budapesti vadon utóélete

Kilépés a nemzetközi porondra

Budapesti vadon Badárral és Badár nélkül

A Természetfilm.hu csapata 15 ezer eurónak megfelelő összegből igyekezett mindazt megoldani, amit a Vándormadarak, a Genezis vagy a Pingvinek vándorlása című film alkotói A-kategóriás hollywoodi játékfilmes költségvetésből összehoztak. Tóth Zsolt Marcell rendező és Molnár Attila Dávid forgatókönyvíró valamint társrendező beszámolt a Budapesti Vadon utóéletéről és vázolta a természetfilmes közösség következő terveit.

A 2006. áprilisa és novembere között készült játékfilmes elemeket alkalmazó Budapesti vadon esetében eredetileg egy színészek nélküli változattal pályáztak az alkotók, azonban szerettek volna többet kihozni a sztoriból, és a forgatókönyv írása közben úgy döntöttek, fajtársaink is helyet kapnak a történetben.

Egér-jelenet a Budapesti vadonban

Az elővetítés utáni visszajelzések alapján úgy érezték, van mit javítani ezen a változaton , és a filmből kikerültek, a színészekkel, Badár Sándorral, Puskás Tivadarral, Dégi Jánossal készült jelenetek, és a Budapesti vadonban teljes mértékben az állatok jutottak szerephez - ez utóbbi változat került a Szemlére is.

Az alkotók dolgoznak a színészes verzió felturbózásán, idén augusztusban tervezik befejezni a szükséges dramaturgiai, vágástechnikai és pótlólagos felvételi munkákat. Átgondoltabb, feszesebb, mozikban is vetíthető verzióval szeretnének jelentkezni, amely ha befejeződik már más címmel fog megjelenni. A Budapesti vadon nagy felbontású HD kamerával készült, amely technikailag lehetővé teszi a széles vászonra történő vetítést.

Fikciós elemekkel a sikerért

Mindenesetre az első verzió sem értékelhető kudarcként, hiszen számos tekintélyes fesztiválon ezzel sikerült eljutni a döntőig, és több alkalommal díjat szerzeni. A hazai filmszemlén is díjazott Budapesti vadon eddig összesen 15-20 filmes rendezvényen vett részt, és tíz alkalommal nyert díjat – ami jól jön az új normatív pályázati rendszerben.

Az alkotás az idén tavasszal Montanában szerepelt az IWFF-en (http://www.wildlifefilms.org/), ahol a Discovery és a BBC megbízásából készült hasonló produkciókkal szállt versenybe. Majd a szöuli Green Film, a bulgáriai Green Wave, az Enviro és a makedóniai Eco Filmfesztivál következett. Az elismerések zömét a történetmeséléssel nyerték el.

Fürdőkád mint pókcsapda a Budapesti vadonban

Legközelebb a Budapesti vadon a németországi, július 19-22. között sorra kerülő NaturVision valamint ősszel a szlovákiai Agro Film és az észt Matsalu természetfilmes fesztiválon szerepel a döntőben.

A természetfilmesek elismerésként értékelik, hogy a Szemle alatt a Duna Televízió, ahol számtalan doku áll arra várva, hogy műsorra kerüljön, és a Spectrum előre bejelentette igényét a film sugárzására.

Tóth Zsolt Marcell és Molnár Attila Dávid szerint sikereik azt igazolják, hogy érdemes volt a játékfilmes munkamódszert a természetfilmeknél alkalmazni. Azzal, hogy egy előre kitalált koncepcióval, forgatókönyvvel, vagyis komoly előkészületek után mentek ki dolgozni a helyszínre rengeteg időt, energiát és pénzt takarítottak meg, mintha csak bekapcsolva hagyták volna a kamerát.

Az ilyen megtervezett, de mégis spontán jellegű filmek eddig főként külföldről érkeztek, mint a már említett Vándormadarak illetve Pingvinek vándorlása. Ugyanakkor ezek a típusú természetfilmek egyáltalán nem előzmény nélküliek nálunk, az '50-es és '70-es évek között tevékenykedő Homoki Nagy István (Gyöngyvirágtól lombhullásig, Vadvízország) alkalmazta ezt a módszert.

A természetfilmesek azonban nemcsak korábbi alkotásukat gyúrják újra, hanem számos következő projekten is dolgoznak, MMK-s gyártási támogatással. Az egyik a Lulu, a rinómama, amely egy orrszarvúnőstényt és kicsinyét mutatja be. Ezek az állatok fogságban szinte egyáltalán nem szaporodnak, nemrég a Budapesti állatkertben mégis született egy orrszarvúbébi, akinek a fejlődését több jelentkező stáb közül a Természetfilm.hu alkotói örökíthetik meg, az Állatkert megbízásából.

Anya és csemetéje a Lulu, a rinómamában

A Manta mantra egy hagyományosabb, portré jellegű alkotás, amely egy fiatal tengerbiológus nőt mutat be. Ari Csilla a Természettudományi Múzeum munkatársa és ördögrájákkal foglalkozik, márpedig nem túl gyakori, hogy valaki Magyarországról tengeri élőlényeket tanulmányoz.

A Liliputi Mimikriben Molnár Attila Dávid korábban Pápua Új-Guineán felvett képei találkoznak egy a budapesti Tropikáriumban készült nem szokványos beszélgetéssel. A film elsősorban azzal a céllal készült, hogy a tenger élőlényeit játékos módon ismertesse meg a közönséggel. A rendező-operatőr ezért a Tropicarium medencéjének mélyéből - egy telefonnal ellátott búvársisak segítségével – egyenesben kommentálta felvételeit. Az üvegfal elé gyűlt iskolás gyerekek fontos szereplőivé váltak a filmnek, hiszen az élő összeköttetés segítségével maguk is beleszólhattak a műsorba, kérdezhettek az állatokról, a búvárkodásról.

Műhely- vagy hosszútávú projekttámogatás?!

Készül még két tizenötperces túzok-film is a Magyar Madártani Egyesület Life Túzokvédelmi programja számára, ami azért érdekes, mert vadászokhoz és mezőgazdászokhoz szól, akiknek nem mindig közösek az érdekeik a madarakkal. A cél, hogy minél több információt maradjon meg a célközönségben, és erre egy játékfilmes, történetmesélős eszközöket használó alkotás alkalmasabb, mint egy szokványos oktatófilm.

Előkészületek a Liliputi Mimikrihez

Végül pedig a Vadmacska kilenc élete filmtervfejlesztés címén kapott támogatást az MMK-tól. A film témája magyar történet, de folyik a nemzetközi koprodukciós partnerek keresése, amelyhez megfelelő referenciaként szolgálhat a számos fesztiválszerepléssel és eredménnyel bíró Budapesti vadon.

A filmműhely tagjainak véleménye, hogy nem elsősorban a műhelytámogatás a megoldás problémáikra, a folyamatos működés biztosítására. Jobb lenne, ha az ismeretterjesztő alkotások akár több éven átívelő projektekként készülhetnének, és fontos, hogy a szelektív támogatás is átláthatóbb legyen.

Az idén először igénybe vehető filmtervfejlesztési és normatív pályázat az ismeretterjesztő alkotások számára nagyon fontos lépés, hiszen ez motiválja az alkotókat, hogy jó gazdái legyenek a filmeknek, és a lehető legtöbbet hozzák ki a produkciókból.

A nemzetközi fesztiváloztatás elengedhetetlen ahhoz, hogy az alkotók megvethessék lábukat a nemzetközi porondon, ezért fontosnak tekintik, hogy a szelektív döntéseknél is legyenek figyelembe véve a pályázó hazai és nemzetközi sikerei, mert számos olyan produkció kap támogatást, amely elkészülése után sehol sem látható és semmilyen megmérettetésen nem vesz részt.