A Filmvilág 2012 márciusi számának tartalmából

Filmszemle, nők és A némafilmes

 

 

A tartalomból:

FILMSZEMLE UTÁN

…A magyar filmesek felelősségérzete nem sorvadt el, a Magyarország 2011 is ezt bizonyítja. Téved, aki úgy olvassa ezt a filmet, mint valamiféle balos bajkeverést, politikai propagandafilmet, itt-ott beszűrődik ugyan a politika, ezek a kollektív mozgóképes évértékelő leggyengébb pontjai, de alapvetően a szolidaritás, a tehetetlen részvét filmje ez, annak láttán, hogy hárommillió honfitársunk a szemünk láttára süllyed el a szegénység sarában.

A baj csak az, és ebben gyenge a magyar film, hogy ezt magas hőfokú erkölcsiséget nem tudta százezreknek továbbadni, nem tudta megszólítani azokat, akikért aggódott. Van pápánk, van Jancsónk, van Tarr Bélánk, de nincs Fellinink, Almodóvarunk, Kusturicánk, Menzelünk, olyan rendezőink, akik bölcsek, de a köz nyelvén is folyékonyan beszélnek. Enélkül ugyanis legfeljebb pár tízezer nézőhöz érhetnek el a mi filmeseink. A kultúra játékszabály, és mint
minden játékszabály, csak akkor működik, ha mindenki ismeri. Az elitkultúra, a boldog kevesek magaskultúrája olyan, mint az elméleti matematika, rendkívül fontos, de nem helyettesítheti a hétköznapi algebrát, ha nem ismeri mindenki az alapműveleteket, azért nem kárpótol, ha van egy-két Abel-díjasunk.

… Tragikus tévedés volt a rendszerváltás nyitányakor azt hinni, hogy nincs szükség népszerű filmekre, hiszen mindenki a magasművészetre, a szabadságra, a demokráciára vágyik. Lehet, hogy a sóvárgás megvolt, de hogy a képesség hiányzott, az biztos. Hogyan is lehettünk volna készen a demokráciára 30 év pártállami gyámkodás után. Mire kibekkeltük a szocializmust, a hagyományos polgári, paraszti és munkáskultúra addigra kihalt, nem maradtak átélhető
minták, a szellemileg leépült, önállóságától megfosztott társadalom nem tudott mihez kezdeni a szabadsággal. Figyelmes aprómunkával szinte a nulláról kellett volna újraépíteni a demokráciát. Ehelyett mindent a politikai és a gazdasági automatizmusokra bíztunk…

- Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm. Filmszemle után
- Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
- Schubert Gusztáv: Tágra zárt kapuk. Szabó István: Az ajtó
- Vincze Teréz: Ordítás és országimázs. Magyarország 2011
- Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy. Cserhalmi Sára: Drága besúgott barátaim
- Kolozsi László: Ede elment. Garas Dezső 1934–2011


NŐK A FELVEVŐGÉPEEL

A képzőművészetben vagy az irodalomban a női alkotók száma nem annyira kétségbeejtően alacsony, mint a filmszakmában (napjainkban Hollywoodban a filmek 10%-át rendezi nő, s körülbelül ugyanez az arányszám volt érvényes hazánkban is, amíg még volt működő filmgyártás). A vezető beosztású nők aránya a fejlett nyugati társadalmak gazdaságában átlagosan mindössze 5 és 20 százalék között ingadozik. A film nagyipar, ezért csekély a női rendezők száma, itt is a gazdaságban megfigyelhető alacsony részvételi arány érvényesül.

A jelentős filmrendezőnők névsorából gyakran kimarad a „női Hitchcock”, a színésznőként is izgalmas Ida Lupino neve.

- Vincze Teréz: A mozi neme. Nők a felvevőgéppel
- Kovács Kata: Celluloid örökösnők. Filmrendező-lányok
- Alföldi Nóra: Beszélő fejek. Maiwenn: Polisse
- Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál. Ida Lupino


FILM ÉS EROTIKA

Erotikus képzeteink, nem utolsósorban a filmművészet hatására, gyökeresen átalakultak az elmúlt fél évszázadban. Mit jelentenek ma ezek a fogalmak, hogy szerelem, hűség, vágy, házasságtörés? Bíró Yvette írja: „A freudi forradalom, a pszichoanalízis tanítása és elterjedt gyakorlata a szex egész elfojtott birodalmának fokozatos feltárásához vezetett. A kontrollálatlan ösztönök és vágyak tabuiról szólni a legtermészetesebb dolog lett. Ami előttünk áll, az egy mindennél paradoxabb módon (f)elszabadult ösztönvilág a maga küzdelmes dinamikájával”.

- Kelecsényi László: A test szavai. Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
- Pintér Judit Nóra: Test és tükör. Cronenberg test-képei
- Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? David Cronenberg: Veszélyes vágy
- Varró Attila: Kanossza. Steve McQueen: Shame – A szégyentelen


MESE(FILM)TERÁPIA

Eric Berne-nek, a tranzakció-analízis atyjának tétele szerint elrontott életünkért, „a rossz sorskönyvért” leginkább a rossz szülői akciók felelősek. A Jumanji, a Vissza a jövőbe, a Charlie és a csokigyár ideális film a meseterápiához, a gyerekhősnek mindhárom történetben a szüleitől származó, személyiségébe már beépült átokhordozókat kell legyőznie.

- Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék. Mesefilmterápia – 2. rész


ÚJ RAJ: ALEXANDER PAYNE
- Baski Sándor: Keserédes élet. Alexander Payne filmjei

TELEVÍZIÓ
- Varga Balázs: Családban marad. Mátyássy Áron: Átok
- Schubert Gusztáv: Közös többszörös. Herendi Gábor – Fonyó Gergely:Társas/Játék

 

Olvass még többet a filmekről a www.filmvilag.hu-n.