A legbelső szoba titkai

Szekeres három filmje

A Mami, blue előképe

3D-trükkökk és egyéb formanyelvi különlegességek - La belle epoque

Szekeres Csabától szinte már megszokhattuk, hosszú előkészítést követően meglehetősen rövid idő alatt forgat filmet – általában az emberek ezért vagy azért hátrányos helyzetbe került csoportjairól. Mint az ismeretes, a Mami, blue, a Szerelmesfilm, a Kinder Garden és az Álomturné alkotója tavasszal forgatta le a beszláni túszdrámáról szóló rövidfilmjét. A 3D-trükkökkel és egyéb formanyelvi különlegességekkel felturbózott La belle epoque után egy újabb kísérlet következett. „A Symbiosis azon ritka dokumentumfilmek közé tartozik –mondja a rendező – amik celluloidra forognak.” Az ötlet még a Mami, blue forgatása során merült fel a producerben, Vágási Emőkében, mivel ott a filmbéli anya egy autista közösségbe keveredik autista gyermekével. „Annak a komplex históriának a kiindulási pontjához vezet vissza a Symbiosis” - tudtuk meg az alkotótól. A film középpontjában egy autista közösség áll, amely Magyarországon kíván letelepedni, s egy mezőgazdasági farmon tevékenykedni. Szekeres Csaba arra keresi a választ, vajon van-e esélyük, működőképes-e a dolog?

A film különlegességeként a rendező kiemelte, hogy egy 14 éves fiú szemén keresztül látjuk a történéseket, s ez a látásmód képileg is megjelenik a vásznon. Az előkészítés fél évet vett igénybe, így nem volt gond az asszimilálódás a stáb számára. „Régóta ismernek, elfogadnak, köztük otthon vagyok”- vallja a rendező. Magához a forgatáshoz mindössze három napra volt szükség. Amíg a stáb azon izgult, sikerül-e elmondani mindent, amit szerettek volna, az élet felülmúlta várakozásaikat. „A dokumentumfilmnek épp az a varázsa, hogy mindig többet kapunk a valóságtól, mint amennyit elterveztünk”- fogalmaz Szekeres. A februárban leforgott, az utómunkálatokkal együtt május elejére elkészült nem fikciós már számos országban járt, többek között az Aranyszem Fesztivál díját is elnyerte Dobóczi Balázs révén Dramatizált dokumentum kategóriában. A rendező pozitív visszhangokról számolt be a filmhunak, akik látták, általában a film lírai hangvételét dicsérik.


Már majdnem dogma

Nem ismerték egymás előéletét, így a reakcióik nem voltak kiszámíthatóak A legbelső szoba

Szekeres Csaba nem sok időt hagyott magának a pihenésre, máris nekilátott következő nagyjátékfilmjének szereplőválogatásához. A szellemiségében az Álomturné folytatásának tekinthető egészestés ismét a közgondolkodás befolyásolását tűzte ki célul. A legbelső szoba az előítéletekre élez, s komplex összefüggés-rendszerekbe helyezve kívánja bemutatni azokat. Szekeres nagy gonddal, pszichoanalitikus módszerekkel választotta ki azt a nyolc embert, kizárólag amatőröket, akik valamilyen módon – nemi, nemzeti, identitásbeli problémák okán- érintettek voltak a fogyatékosság témakörében. A történet a negyedéves felkészítő-munka során alakult ki. A konkrét forgatókönyv a szituációkból táplálkozott, abból, hogy hogyan élnek meg bizonyos helyzeteket ezek az emberek.  „Skizofrén dolog ez – mondja a rendező-, hiszen az életüket, a karakterüket használtuk, a szerepüket mégis igyekeztünk leválasztani a személyiségükről.” A zökkenőmentességet két pszichológus biztosította a forgatáson. A stáb minden nap két-két figurával dolgozott, a jelenetekben szereplő színészek nem ismerték egymás előéletét, így a reakcióik nem voltak kiszámíthatóak. A szituációktól függően egy férfi és egy női operatőr párhuzamosan dolgozott. Bár a szövegnek fontos szerepe van a filmben, árulta el a rendező, nem voltak előre megírt párbeszédek, ahogy utószinkront sem használtak. Nemcsak ebben „dogmás” a dolog, a világítás és a stáb is minimál, Szekeres Csaba mégsem húzná rá filmjére a dogma-jelzőt, bár mint mondja, megteszik ezt majd helyette mások. „A megoldások és az út, amit bejártunk, nem klasszikus, a hatás igen”- összegez.

az életüket, a karakterüket használtuk A legbelső szoba

Mivel a film véletlenekre, esetlegességekre, beépített elemekre épül, az aloktók igyekeztek megőrizni anyagi függetlenségüket, hiszen nehezen tudtak volna bármi kézzelfoghatóval szolgálni a kurátoroknak. A Szociális Minisztérium és a Duna Tv főtámogatásával elkészült alkotás végül mindössze négymillió forintba került. Ugyanennyibe kerülne a film felnagyítása, így a cellulois-változat egyelőre még várat magára. Az októberben zajlott hatnapos forgatás utómunkálatai még mindig tartanak. A legbelső szoba képsorai alatt a Londonban élő indiai énekesnő, Sheela Chandra dalai hallhatóak majd, amelyek a rendező ígérete szerint egészen érdekes tónust adnak majd a filmnek. A legbelső szobá-val először január végén találkozhat majd a közönség, ugyanis az Álomturné New-York-i meghívása miatt a stáb nem lesz itthon a Szemle ideje alatt. A későbbiek folyamán a rendező „rendhagyó forgalmazást” képzel el filmjének. Személyesebb módon szeretne eljutni közönségéhez, így az országos turnét beszélgetésekkel színesítené, de nem kizárt a DVD-n való terjesztés lehetősége sem.