sex hikaye

Alíz és én, az Alter-Native Fődíjas

Erős animációs mezőny

2004. november 9. - filmhu
1-1  /  2
Alíz és én, az Alter-Native Fődíjas
Groó Diána az Alter-native többszörös díjazottja ezúttal mint a zsűri tagja vett részt a rendezvényen, éppen ezért – most először – a teljes versenyprogramot végignézte. Beszélgettünk az idei felhozatalról, a rövidfilmek hányattatott sorsáról, és a marosvásárhelyi rendezvény egyre komolyabb nemzetközi rangjáról, valamint a rendező Csoda Krakkóban című elsőfilmjéről, melynek december 2-i bemutatója után immár a teljes Simó-osztályról elmondható lesz, hogy játékfilmhez jutott.
 
 
 
 
Kapcsolódó anyagok

Jobb mezőnyre számítottak

Groó Diána nem először ül egy nemzetközi filmfesztivál zsűrijében, hiszen hasonló karriert futott be a szlovákiai Art Film Fesztiválon, ahol háromszor volt díjazott és negyedszerre meghívták, hogy döntsön ő a díjak odaítéléséről. „Nagyon fontos, hogy a fesztivál megjelenési fórum a rövidfilmek számára, tulajdonképpen az utolsó, hiszen a kísérőfilm jelensége egy-két kivételtől eltekintve teljesen megszűnt. Vissza kéne hozni a rövidfilmeket a mozikba, mert lenne rá kereslet, az itteni teltházas vetítések is azt mutatják.”

Magáról a versenyről Groó már kissé visszafogottabban nyilatkozott. „Nem volt nagyon erős a program, igazából jobbat vártunk. Meglepően erősek voltak viszont az animációs és a kísérleti filmek. Még ennél is meglepőbb volt azonban a legjobb elsőfilmnek odaítélt Simó Sándor-díjat elnyerő Victor és testvérei, mely hihetetlenül profi munka, ami elsőfilmek esetében nagyon ritka. Sajnos a magyar játékfilmek között nem volt olyan, ami fölvehette volna a versenyt. Gondolkoztunk azon, hogy díjat adunk Arany „Gold” Zoltán Torony című alkotásának, vagy az Ördögtérgyének, mely Lakatos Róbert rendezése, de végül másként kellett döntenünk sajnos.”

Vetítési problémák

Durst Pálfi Szabolcs nevében díjat vesz át. 


A zsűri Groó elmondása szerint nagy egyetértésben hozta meg a döntését, nem volt vérre menő vita. A fődíjas Alice és én című filmben a humort, az egyszerűséget és az eredetiséget értékelték, továbbá azt, hogy egy teljes történetet képes volt elmondani tíz percben. A három jiddise máme alkatú öregasszonytól besokalló és ezzel párhuzamosan barátnőjével szakító zsidó fiú története sajnos csak a zsűri tagjai számára kerekedhetett ki olyan remekül, ugyanis a film egyike volt azon szerencsétlenül járt daraboknak, melyeket különböző technikai problémák miatt nem sikerült végig levetíteni. Valljuk meg, nemzetközi rövidfilmfesztiválhoz méltatlan körülmények között zajlottak a vetítések, egy talán közepes fényerejűnek mondható projektorról, mely időnként, talán a túlmelegedés, vagy más probléma miatt akadozva kezdte lejátszani a mozgóképet.

„Szerencsétlen dolognak tartom, hogy több olyan magyar minőségi rövidfilm, mint az Örödgtérgye, a Határontúl, vagy a Ki a macska?, melyek elsősorban a nagyon erős képi világgal hatnak a nézőre, erejüket vesztik, ha videóról vetítik őket. Ezért is történhetett meg az, hogy a sok jó magyar rövidfilm közül egy sem kapott díjat. Különösen rosszul érint ez az Ördögtérgye esetében, mely ráadásul a szűk régió hagyományait dolgozza fel és az alkotó is kolozsvári. Ráadásul a vetítés után a filmet a közönség forró vastapssal jutalmazta” - értékelte a helyzetet Muhi András producer, aki szintén ellátogatott Marosvásárhelyre. Az Ördögtérgyét egyébként a helyi fesztiválújságban, mint közönségdíjast említették, ez azonban a hivatalos díjkiosztón nem hangzott el.

A lényeg talán mégiscsak az, hogy ráférne a fesztiválra egy tisztességes vetítőgép, és nyilvánvalóan nem azért nincsen, mert nem tudnak megegyezni szervezők, hogy milyen színűt vegyenek. Reménykedjünk, hogy a 13. kiadásig befut egy jól irányzott támogatás és akkor a celluloidra készült magyar rövidfilmek is fel tudnak majd nőni a videóra készült külföldiek szintjére. Groó Diána optimista a fesztivál jövőjét illetően. „Meggyőződésem, hogy egy nagyon híres európai fesztivállá fogja kinőni magát az Alter-native. Jó lenne, ha a jövőben forgalmazók is ülnének a vetítéseken, azt keresve, hogy melyik rövidfilmet érdemes a moziközönségnek is megmutatni.”

Decembertől elsőfilm

A festiválnak otthont adó kultúrpalota.
A Csoda Krakkóban díszbemutatójára december 1-én kerül sor, az Uránia Filmszínházban, december 2-től pedig már több budapesti mozi is játszani kezdi. „Nagyon izgatott vagyok, hogy hogyan fogadják majd a filmet. A nézőszámra vonatkozóan nincsenek előzetes becsléseim, de ennél a filmnél az lehet az aduász, hogy nem csak egy szűk réteget, hanem minden generációt érdekelhet, mindenki számára megnézhető. Eddig néhány fesztiválon már vetítették, többet között a koszalini mustrán, ahol a nagyrészt fiatalokból álló közönség vastapssal fogadta. Pótelőadást is ki kellett tűzni, mert elsőre elfogytak a jegyek.” A lengyel-magyar koprodukcióban készült filmet várhatóan Lengyelországban is bemutatják majd.

Groó elmondta, hogy a lengyel bemutatót is idénre tervezték, de konkrét időpontot még nem lehet tudni. „A Lengyel Filmszemlén is bemutatták már a filmet, Gdanskban szeptember közepén. Innen egyenes meghívást kapott Göteborgba, Triesztbe, a Los Angeles-i lengyel filmnapokra és Grazba. A Göteborgi meghívás azért igazán komoly, mert ott nincs szelekció, csak a fesztivál hív meg filmeket” - Groó Diána december-január folyamán Urlicht címmel kisfilmet is forgat, Lázár Kati és Jordán Adél főszereplésével, az operatőr, ahogy a Csoda Krakkóban esetében is, Kardos Sándor lesz.

fotó: Erdélyi Dániel



Címkék

alter-native , hír


1-1  /  2

nka emblema 2012