Az Intim fejlövés kritikai fogadtatása

Olcsó húsnak híg a love

A jubliemumi Filmszemle kellemes meglepetése, egyik legnépszerűbb filmje volt Szajki Péter első rendezése, a produkciós szempontból üdítő (?) kivételnek számító, a mára unalomig emlegetett 7 millió forintból kihozott Intim fejlövés. Metakritika.

De a szemlés népszerűség pünkösdi királyságnak bizonyult, a nézők a premier idején már nem voltak vevők a filmre: a nyitó héten a 19 e-kópián bemutatott filmnek 2515 néző jutott, egy hétre rá pedig kiszorult a top 10-ből, Budapesten 746 nézőt mondhatott magáénak - úgy tűnik, ugyanaz a sors jut neki is, mint díjtársának, a legjobb elsőfilmes díjat szintén elnyerő Papírrepülőknek. De mit mond a kritika? Fél év távlatából is működik a film, vagy csak a szemlés csalódások fénytörése szépítette meg az Intim fejlővést? Mi így láttuk, a film készüléséről pedig így vall a rendező. Metakritika.

"...nincs az a mentség, ami miatt elnéznénk ezt az igénytelenséget bármilyen játékfilmnek"

Volt, akinek a film már akkor sem tetszett, Kovács Bálint a kultúra.hu február 3-án keltezett cikkében Nem mentség címmel döngöli bele a filmet az agyagba. A cím persze a költségvetésre utal, s tulajdonképpen a film erényének tulajdonított kamarajelleg minőségét kárhoztatja. Vagyis a párbeszédek minőségét, a film lélektani sekélyességét. A szöveg kapcsán "...a magáról előszeretettel elsősorban forgatókönyvíróként beszélő Szajki gyalázatosan rosszul teljesítette a feladatot: nem csoda hát, hogy a film élvezhetetlen." De Kovács, amellett, hogy ítéletét nem illusztrálja semmivel, továbbmegy. "Az Intim fejlövés négy(,) szexualitásra épülő sztorit mesél el és találkoztat össze egy irgalmatlanul bugyuta, cserébe viszont tízpercenként megismételt képben: a négy jelenet négy férfi szereplője a nap végén ugyanabban a sztriptíz-bárban bámulja a csillámport a ledér lányok mellbimbóján. A dramaturgiai tudás e csődje - hiszen a bárbéli mulatás finoman fogalmazva sem következik mind a négy szálon a korábbi eseményekből, s ahol igen, ott is a lehető legegyszerűbb megoldása az idézőjelben értendő lélekrajznak - mint végkifejlet hűen tükrözi a forgatókönyv egészét: épp olyan távol van a minőségi munkától, mint a night club Kie(s)lowski Három szín-végi (a szereplőket szintén összehozó) hajószerencsétlenségétől." Vagyis a film a párbeszédek mellett a dramaturgiában is megbukik (tegyük hozzá, hogy a négy férfi még véletlenül sem "mulat" a bárban, de apatikus arckifejezésük, jelenlétük kudarcosságának filmnyelvi prezentációja nem elég egyértelmű). A rossz forgatókönyv, a csorba mondatok miatt a színészek sem képesek csodára, végül pedig az operatőri munka is csapnivaló ("amíg nagyanyánk kézikamerás családi felvételein is kevésbé remeg a kép, kevésbé szédítő a kameramozgás két arc között és még a "beállítások" is jobbak, addig nincs az a mentség, ami miatt elnéznénk ezt az igénytelenséget bármilyen játékfilmnek."). Végül Kovács a filmen túlmutató következtetés levonását is szükségesnek érzi: "Amíg mentség lehet az, hogy egy film magyar, addig nincs szükség a magyar filmek évi egy hetes ünnepére."

"...olyan helyzeteket mutat be, melyek gyakorlatilag bárhol, bárkivel megtörténhetnek"

"...jó érzés ezeket a bénázásainkat viszontlátni a vásznon, hogy szemberöhöghessük magunkat"

A filmpont.hu-n Jankovics Márton Tabu-tabló címmel ír cikket a filmről, s a kultúra.hu-val teljes ellentétben rögtön a kritika elején "egy tökéletesen működőképes nagyjátékfilm"-ként aposztrofálja. Nézzük, mivel támasztja alá mondanivalóját! Az Intim fejlövés a kis költségvetés okozta hiányosságokat "bőven ellensúlyozza a magyar film világában ritkán fellelhető erényeivel". "Kapásból feltűnik a nézőnek az a szokatlan, bizsergető érzés, hogy itt egy jól megírt forgatókönyv áll a film mögött. Bármennyire túlzóak vagy szélsőségesek is időnként a vásznon látott élethelyzetek, a dialógusok mégis sokkal életszerűbbnek hatnak, mint a legtöbb magyar 'rögrealista' alkotásban. Igen, mi is ilyen esetlenül, ugyanezzel a tragikomikus tétovasággal nyilvánulunk meg bizonyos szituációkban, és bizony jó érzés ezeket a bénázásainkat viszont látni (sic!) a vásznon, hogy hangosan szemberöhöghessük magunkat a mozi sötétjében." Jankovics szerint tehát hibátlanul működik az azonosulás kérdése, eleven párbeszédek, profi cselekményszövés, a szálak rutinos kevergetése segítik a nézőt ebben. Amíg Kovács az alapvető nyugati sztenderdeket kérte számon a párberszédeken, a forgatókönyvön, Jankovics ide konkludál: "Szajki Péter nem szégyell bevált nyugati narratív mintákat alkalmazni filmjében". A film problematikája, a különböző életkorban és élethelyzetekben felbukkanó szexuális frusztrációk szinte a kamaszoktól az érett 60-asokig mindenkinek biztosítja az azonosulást, s erősíti a film tablójellegét. "A kényes téma okozta feszengést természetesen humorral oldja a film, a végére mégis képes túllépni a vígjátéki jellegen. A konfliktusok feloldásának halmozott elkerülése, vagyis a megnégyszerezett nyílt befejezés, finom didaxissal próbálja tudomásunkra hozni, hogy mindennapi kapcsolataink során mi is hasonlóan bonyolult problémákkal szembesülünk, melyeknek nincs egyértelmű megoldása." Emellett Jankovics nem felejti el dicsérni a színészi alakítást mind a rutinos rókák (Szabó Győző, Gáspár Tibor, Nagy-Kálózy Eszter, Nagy Zsolt), mind a feltörekvő tehetségek (Kovács Lehel, Gáspár Kata, Földes Eszter) részéről. Végeredményben tehát "...egy film színvonala nem elsősorban a rendelkezésre álló pénz mennyiségén múlik, hanem a végiggondolt, jól felépített forgatókönyvön, és a megvalósításba fektetett kreatív energián."

"...olyan helyzeteket mutat be, melyek gyakorlatilag bárhol, bárkivel megtörténhetnek..."

A filmtett.ro cikke is a pozitív kritikák közé tartozik, Csoma Emőke „Ha rádnézek, felizgulok” című írása azért is érdekes, mert ezt az inkább férfiszemszögből működő filmet egy női szerző érzi a magáénak. Sötét, morbid komédia, szélsőséges drámaiság - ezek az Intim fejlövés kulcsszavai. A minden cselekményszálban egyre emelkedő feszültség, majd a gócpontok előtt közvetlen eljövő vágás könnyedén ragadja magával a néző figyelmét, s az izgalmas cselekményszálak mellett a humor is jelentős teret kap. "A friss, morbid humortól csöpögő párbeszédek hihetetlenül eredetinek hatnak, a színészek pedig – túlzás nélkül – zseniálisak!" Csoma a film formai kapcsolatait a Jarmusch, dogma, Lars von Trier, Vinterberg négyszögben vázolja fel - "Kapkodó kamerák, naturalista képek, csak semmi szerkesztettség, semmi szépség, semmi mű(fajiság)" "Kézikamerás dinamizmus és egyszerű megvilágítás jellemzi, mindenféle trükközéstől mentes, életszagú alkotás ez a férfi és női lét örökös viszálykodásairól." A (tán a büdzsétől sem mentes) formai választást a téma keresetlensége, mindennapisága is indokolja: "Szajki nem magyaráz, nem rág szájba, csak teljesen lecsupaszított szituációkkal olyan helyzeteket mutat be, melyek gyakorlatilag bárhol, bárkivel megtörténhetnek – ettől lesz olyan élvezetes ez az intim mozi."

"Sok a röhögnivaló helyzet, de van idő elkomolyodásra is"

Mesterházy Lili is a Szemlén nézte meg a filmet, beszámolójából csak úgy árad a légfrissülés élménye. "Szajki Péter Intim fejlövés-e tényleg az idei legjobbak közül való" - szögezi le nyitásként, és rögtön a forgatókönyv dicséretére tér átrá "olyan jó ez a forgatókönyv, hogy Szajki akár zsírkréta-rajzokkal is lemodellezhette volna nekem a négy sztoriból összeálló Intim fejlövés-t. De ez sem igaz, mert ennek a filmnek nemcsak ütős a forgatókönyve van, tele hihetetlenül jó szövegekkel és fordulatokkal, hanem erős, komoly színészei".A sok kifejtésnek teret nem adó írás szerint a film "Teljesen kiforrott, kész anyag". "Abban nagyon erős, ami nélkül nem dráma a kamaradráma: dialógusokban. Emberi párbeszédek, szavak, és mögöttük karakterek. Poénok. Sok a röhögnivaló helyzet, de van idő elkomolyodásra is."
 

"A párok szenvelgés nélkül szembesülnek a hétköznapi, mégis egy-egy információ miatt extravagánsra, kifejezetten érdekesre színezett problémáikkal"

"...a szexualitás ezúttal nem vizuális elem, üres póz, vagy olcsó polgárpukkasztás. Hanem egyszerűen a téma..."

Az indexen szabóZ szintén szemlés kontextusból tekint a filmre, sőt a szerzői filmes formai jegyek keresettségével indít - "Itt kérem minden dugás jelent valamit, vagy minimum polgárt kell, hogy pukkasszon". A titok pedig épp itt keresendő: "a váratlan, vagy inkább hiteltelen fordulatok ellenére ugyanis működik a film, és mind a négy történet életre kell. Egyszerűen azért, mert a szexualitás ezúttal nem vizuális elem, üres póz, vagy olcsó polgárpukkasztás. Hanem egyszerűen a téma." S a téma ilyetén sikeres kibontását a dramaturgia, a cselekményvezetés és a színészi munka teszi lehetővé. S bár a film végül az előzetes elvárások ellenére nem bonyolítja össze a szálakat ("az Intim fejlövés tulajdonképpen négy kisjátékfilm ugyanarra a témára"), "mindegyikben van elegendő fordulat, színészi játék és mélység, hogy ne unjuk el". A mindenki által felvetett, (implicite) megválaszolt kérdés (lehet-e 7 millióból jó filmet csinálni?) egyedül szabóZ-nél lesz technikai értelemben (retorikailag) nemleges "Az Intim fejlövés ennek ellenére megmutatta, hogy egyelőre 7 millió forintból tényleg nem lehet igazán jó egész estés játékfilmet készíteni, legalábbis nem mozivászonra. Csak még 3 millió forint kellett volna Szajki Péternek, vagy legalább egy kölcsön HD-kamera, hiszen ötletből, cselekményből és jó párbeszédekből így is volt elég."

"...lenne még mit alakítgatni, mégis kár lenne hozzányúlni..."

A Mozinetben Besze Flóra csatlakozik az (ebben a cikkben) előtte szólókhoz, a film működik, "az abszurd helyzetek ellenére is hiteles párbeszéd ráadásul megnyerő formát kap, hiszen nem 'hangalámondó', hanem remekül vezetett színészek teszik elevenné." De a film szövegközpontúságát, karakter-dialógus-dramaturgia hármasságát egy szempintból támadja Besze "Szajki a színészeit bezárta a kamaradráma-szituációkba, és bár ez nem lett volna törvényszerű, a filmet annyira eluralta a párbeszédben és a színészi jelenlétben hordozott feszültség, hogy a vizualitás szégyenlősen levegőt sem mer venni." S a képiség hiányosságai mellett kitér egyéb hibákra is "A párok szenvelgés nélkül szembesülnek a hétköznapi, mégis egy-egy információ miatt extravagánsra, kifejezetten érdekesre színezett problémáikkal. Igaz, az analízis nem eléggé alapos. A szerkezet inog." Nincs megindokolva a sztriptíz-báros kerettörténet, és "A kapcsolatok megoldásainak rövid felvillantása is csupán vázlatos." A végeredmény így egy furcsán, a tökéletlenségében vonzó film: "jól indított, de ív nélküli történet, amelyen lenne még mit alakítgatni, mégis kár lenne hozzányúlni: magával ragadó egy-egy jelenet hangulata, keserű humora, iróniája."

"...bámulja a csillámport a ledér lányok mellbimbóján"

"Filmje mögött nem érződik semmifajta eredeti elképzelés, alkotói szándék..."

"Buja, áthatolhatatlan dzsungelbe merészkedett hát az elsőfilmes Szajki, a kíváncsi turisták botor bátorságával." jegyzi meg Báron György az Élet és Irodalom hasábjain a téma, a szexualitás kapcsán. A kaleidoszkópos szerkezet, az epizodikusság még külön megnehezíti Szajki dolgát, a rendelkezésre álló kis idő "csupán a konfliktusok felvillantására elég, kidolgozására semmiképp". És Báron folytatja: "A rendező-forgatókönyvíró az epizódfilm másik közkeletű csapdájába is belesétál: a konfliktusok, drámák messze nem egyenlő súlyúak, s ettől a film törékeny, karcsú szerkezete felbillen." A történetek nem életszerűek, hidegek, a nyelvi fordulatok mesterkéltek, a filmből leginkább a forgatókönyvírói erőlködés árad. És ez nem hagyja érintetlenül a színészi játékot sem "Fáradt rutin érződik szinte minden jeles színész játékán, Nagy-Kálózy Esztertől Gáspár Tiboron keresztül Huszár Zsoltig és Nagy Zsoltig, aligha önhibájukból: a kimódolt helyzetekben, a csikorgó dialógusokkal nem lehet mit kezdeni." "Egyedül a lakóparki kettős, Gáspár Kata és Kovács Lehel alakításában fedezhető fel némi szín és élénkség." Báron nem tér ki a költségvetésre, nem hasonlítja a filmet a magyar közönségfilmes mezőny tagjaihoz, így jut el a végkövetkeztetésig "A debütáns Szajki Péterrel nem az a gond, hogy nem tud filmet készíteni, hanem az, hogy biztonsági játékra törekszik, mintha nem is első filmet forgatna, hanem a tizennyolcadik tévéjátékát, csüggedten, öregesen, jópofáskodón - miközben kétségbeesett erőfeszítéssel próbál fiatalnak és trendinek látszani. Filmje mögött nem érződik semmifajta eredeti elképzelés, alkotói szándék, leszámítva azt az erős késztetést, hogy filmet szeretne csinálni."