Dokus és ismeretterjesztő vitafórum
Forgalmazás, visszacsatolás, produceri szemlélet
Miként változzon a szakkollégiumok összetétele?
Előző napi, barátságos hangulatú játékfilmes megbeszéléssel szemben időnként még személyeskedő megjegyzések is kísérték a dokumentumfilmes és tudományos-ismeretterjesztő alkotók valamint az MMK és az MFSZ konzultációját. A hétfői fórummal szemben itt kisebbségben maradtak a producerek, Muhi András mellett zömében rendező-producerek gyűltek össze, hogy hangot adjanak problémáiknak.
Az első, helyenként erős indulatokat kiváltó problémát, a szakkollégiumok tagjainak sűrűbb cseréjét Kocsis Tibor dokumentumfilmes vetette fel. (A kérdés egyben kapcsolódott a beszélgetés bevezetőjében Szomjas György FMSZ főtitkár egyik felvetéséhez, az alkotások visszacsatoláshoz.) A legradikálisabb javaslat szerint a tagokat évente kellene lecserélni, amit a résztvevők sorai között hallható moraj kísért, jelezve, nincs osztatlan egyetértés a kérdésben. Ezzel Kocsis szerint több újító áramlat érvényesülhet a Szakkollégium működésében. Továbbá nem fordulhatna elő, hogy egy szakkollégiumi hely akár másfél évtizeden túl is betölthető legyen.
Lakatos Iván, a Krónika Alkotóközösség és Filmalapítvány vezetője szerint a rövid szakkollégiumi tagság tovább csökkentené a kurátorok felelősségét, hiszen így már egy döntnök nem is látná, hogy mi valósul meg az általa megítélt támogatásból.
Stőhr Lóránt ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy jelenleg a Dokus Szakkollégiumban a tagok többsége, ahogy ő is, mindössze 2-3 éve tölti be tisztségét, a szakmai döntések meghozatalához pedig szükséges a több éves tapasztalat. A tagcserét illetően arról már érdemes vitatkozni, hogy évente hány új szakemberrel kellene felfrissíteni a testületet, az ideális megoldás évente két fő cseréje körül körvonalazódott.
Ami a pályázati pénzek odaítélésével járó felelősséget illeti, Muhi András elsősorban a producer és a rendező szerepét hangsúlyozta. Ezzel szemben Ungváry Rudolf, a Dokumentumfilmes Szakkollégium vezetője kiemelte, hogy az egyre szűkebb pénzügyi keret miatt súlyos erkölcsi dilemmának tartja a munkájával járó ítélkezést.
Pályázati ciklus és műhelytámogatás
A már több alkalommal bírált egy éves pályázati ciklus kényszerének megoldására született a játékfilmeknél már működő minta alapján az előkészítési pályázat. Ezzel kapcsolatban Szalay Péter dokumentumfilmes kiemelte az alkotók és szakkollégium tagjai közötti folyamatos konzultáció fontosságát. A fiatal dokufilmes szerint az előkészítés során a legígéretesebb produkciókat valóban több éven átívelő támogatásban kellene részesíteni, és az előkészítésre szánt keret növelését is fontosnak tartja Szalay.
Ezzel szemben a mostani gyakorlat a dokus és a természettudományos pénzelosztási szisztémában, hogy az alkotók a tavaszi döntések után a munkát leghamarabb a nyáron tudják elkezdeni, miközben télre már el kell számolniuk a támogatásokkal. Jelenleg pedig nehézséget okoz más források bevonása, hiszen Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmes szerint mire egy alkotó összeállítja a szükséges financiális hátteret, például MEDIA pénzek elnyerésére, addigra sok esetben az MMK-nál már el is kell számolnia.
Mindezzel kapcsolatban pozitív változás várható, Martosi Mórocz Sándor finanszírozási igazgató elmondta, az MMK-nál már most folyik a következő időszak pályázati szabályainak kidolgozása, finomítása, de egyelőre marad az éves elszámolás. Azonban erre is van megoldás: a sikerrel kecsegtető projektek esetében - akár a játékfilmeknél - az MMK kötelezettséget vállal későbbi fizetésre.
Ugyancsak több fórumon felvetett kérdés a dokus és természetfilmes műhelytámogatásoké, amelyet több közösség szeretne elérni, mert ezzel folyamatos munkát lehetne biztosítani az alkotóknak. Valamint kidolgozottabb pályázatok születnének és a műhelyeken belüli szorosabb munkakapcsolat lehetővé tenné az elnyert pénzek jobb felhasználását, vagyis egyfajta produceri struktúrát eredményezhetne.
Produceri szemlélet "középmezőnnyel"
A fórumon a közös álláspont kialakítását megnehezítették azok a személyeskedésbe hajló megjegyzések, amelyek a például a Lakatos Iván vezette műhelynek ítél támogatások mértékét kifogásolták – a szelektív keret majd' 1/4-a került a Krónikánál dolgozó alkotókhoz. Valamint komoly vita alakult ki arról, hogy dokumentumfilmeket és a tudományos-ismeretterjesztő alkotásokat vajon együtt vagy külön kellene-e kezelni.
Ungváry Rudolf összefoglalójában elsősorban összeszedettebb pályázatokat várt az alkotóktól, másfelől a Nagykuratóriumtól a játékfilm és a dokuk támogatási arányának átgondolását. A támogatásokat illetően fontosnak tartja a 3-5 milliós alkotások - a „középmezőny” - megtartását, mert arra épülhet egyfajta dokus „elit”, amelynek akár esélye is lehet a nemzetközi mezőnybe bekerülni. Ungváry válaszának harmadik részében a visszacsatolás, terjesztés kérdését vizsgálta, véleménye szerint a szakkollégium teljes egyetértésével támogatott filmek költségei között szerepelnie kell 50-100 darab DVD legyártásának is.
Végül Grunwalsky Ferenc, az MMK elnöke kiemelte a dokuk és a természettudományos filmek területén végrehajtott gyakorlati változásokat. Vagyis már a dokus koprodukciós és az előkészítési pályázat mellett a fikciós elemeket tartalmazó egészestés művek benyújthatók a játékfilmes szakkollégiumhoz. (Nem szabad elfelejtkezni a normatív rendszer bevezetéséről sem, még ha egyes részeit a mai napig több kritikával illetik.)
Az MMK elnöke ugyancsak a szakma sokszínűségének megőrzését hangsúlyozta a szellemi élet változatosságának érdekében, ugyanakkor ő is kiemelte a produceri szemlélet dokusoknál és természetfilmeseknél érzett hiányát, ami leginkább a filmek forgalmazásának szakaszában jelentkezik. Felhívta a figyelmet a 2012-es digitális átállásban rejlő lehetőségekre, de rövidebb távon a már több fórumon említett Tudományos Televízió is megjelenést biztosíthat a dokusok alkotásainak. Ezt a feladatot már nem vállalhatja az MMK, és a meglévő kezdeményezések mellett az önszerveződés további erősödését látná szívesen az MMK elnöke.
