Forgács Péter Erasmus-díja

"Orange elismerés"

 

A filmkészítés csapatmunka Forgács Péter a Szemlén

Az Erasmus Alapítvány, mely a holland humanista tudósról, Desiderius Erasmusról (1466-1536), kapta a nevét, nem azonos a külföldi tanulási lehetőséget nyújtó Erasmus-programmal – mondta Prof. Max Sparreboom , az alapítvány elnöke a budapesti sajtótájékoztatón. Sparreboom múltidézőjében megemlítette, hogy a díjat Bernhard herceg alapította 1958-ban, s gondozta is két évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig. Bár a királyi család által patronált díj  mely olyan mint egy Európai kulturális Nobel-díj, hazánkban kevéssé ismert, számos európai ország szülöttének átnyújtották már. Elsőként az osztrák nép részesült az elismerésben, később olyan nevek kerültek fel a listára, mint Marc Chagall és Oscar Kokoschka 1960-ban, Charlie Chaplin és Ingmár Bergman 1965-ben, Henry Moore 1968-ban, Jean Piaget 1972-ben, Vaclav Havel 1986-ban, Simon Wiesenthal 1992-ben, Jacques Delors 1997-ben, míg 1978-ban egy nápolyi bábszínház lett a szerencsés kiválasztott. Dragan Klaic professzor, az alapítvány kuratóriumának tagja, egyben a Holland Színházi Intézet vezetője kiemelte, hogy nem feltétel a közismertség. Példaként hozta fel a tavalyi díjazottat, a francia Pierre Bernard-t, akinek ha nevét nem is, grafikai munkáit jól ismeri egész Párizs.

Prof. Max Sparreboom azt is elmondta, hogy a díjat minden évben más és más speciális témának szentelik. Az alapítványi bizottság idén a "Kultúra és emlékezés" területén kiemelkedőt alkotókra tehetett javaslatot. A húsztagú bizottságnak végül egy magyar művészre esett a választása. A filmesként és videóművészként is ismert Forgács Péter "dokumentatív munkájával sajátos hozzájárulással segítette az emlékezést, a kultúra közvetítését, ezzel mélyítve és kiterjesztve a múlt megértését" – áll az indoklásban. A Privát Magyarország sorozat, a spanyol polgárháborúról szóló El perro negro (A fekete kutya), az osztrák szépségkirálynő, Lisl Goldarbeiter sorsát bemutató Miss Universe című filmek alkotója e-mail-ben értesült a megtiszteltetésről. Mint mondta, elődei láttán sokkolóan hatott rá a hír. Wittgensteint idézve feltette a kérdést: „Mit hoztam létre? Talán egy hasonlatot?” A filmes hozzátette: szomorú, hogy külföldön sokszor díjazott munkáit itthon kevésbé ismerik és támogatják. Hangsúlyozta továbbá, hogy a díjat nem tekinti kizárólag a sajátjának, hiszen a filmkészítés csapatmunka. Külön kiemelte többek között olyan alkotótársak nevét, mint Szemző  Tibor és  Forgách András.

Az alapítvány elnöke arról is beszélt, hogy, bár régebben jelezni kellett, miféle munkára kívánják fordítani a díjjal járó pénzt, ma már nem kell elszámolniuk vele a jutalmazottaknak. A jövőről annyit már most hajlandó volt elárulni, hogy a díjátadóra, mint minden évben, rendezvénnyel készülnek. A bizottság reméli, hogy Magyarországon is lesznek kapcsolódó rendezvények. A 2008-as témát ugyan még nem fedhette fel, azt azonban biztosra ígérte, hogy nagy durranás lesz, hiszen az alapítvány jövőre ünnepli fennállásának 50. évfordulóját.