Hollywood és a dohányzás

füstben úszó álomgyár?

A negyvenes évek közepétől mintegy harminc évig nem létezhetett mozihős cigaretta nélkül – állítja a brit lap újságírója. Hugo Rifkind cikkében hivatkozik Annemarie Charlesworth és Stanton A. Glantz Tobacco and the Movie Industry című tanulmányára, amely szerint az ötvenes évek amerikai filmjeiben óránként átlagosan 10.7 „dohány-kapcsolt jelenetet” (azaz dohányzást, cigarettareklámot, vagy a dohányzással kapcsolatos tárgyakat felvonultató képsorokat)  lehetett felfedezni. Ez a nyolcvanas évek elejére 4,9 jelenetre csökkent, majd napjainkra ismét átlagosan 10,9 dohány-kapcsolt képsor jut egy órányi mainstream darabra. 

A Times idézi az amerikai Health magazint is, amely egy korábbi tanulmányában kifejezetten azokra a filmekre fókuszált, amelyekben a főkarakterek valamelyike hódol „e nem túl egészséges szenvedélynek”. A tanulmány szerint míg az 1970-es, 80-as évek „dohányzó” mozijában átlag nyolcszor gyújtanak rá, illetve utalnak a cigarettázásra, a késő kilencvenes évek darabjai már huszonöt jelenetben borították dohányfüstbe a filmvásznat. Ebben az a legérdekesebb, hogy egy másik tanulmány szerint, míg az 1990 és 2006 között készült filmek főszereplőinek 57 százaléka pöfékel, addig a szereplőkkel azonos társadalmi osztályba tartozóknak csupán a 14 százaléka gyújt rá a valóságban is. Azaz - így Rifkin – a dohányzás Hollywoodban felülreprezentált.


A brit zsurnaliszta szerint ennek oka igencsak prózai: a dohányzás jól mutat a filmvásznon. "Minden, amit az emberek gyűlölnek a dohányzásban, rettentően jól mutat a moziban. Szexi, vagány, nincs még egy ilyen lenyűgöző módja a semmittevés ábrázolásának." - idézi Rifkind a San Francico Chronicle egyik kritikusát.

"Szexi és vagány" James Dean és Natalie Wood a Haragban a világgal c. filmben

Természetesen a cikk arról sem feledkezik meg, hogy a dohánygyárak és a hollywoodi stúdiók közötti együttműködés mindkét félnek bombaüzlet. Egyesült Államok-szerte évi 390 ezer tizenéves szokik rá a dohányzásra, amely 4,1 milliárd dolláros profitot jelent az amerikai gyáraknak, s az összegnek mintegy 20 százalékát később vissza is forgatják, különböző produkciókban hirdetve, mennyire "szexi és vagány" dolog a dohányzás.

Hollywood lelkiismerete a késő hetvenes - kora nyolcvanas években ébredt fel - ha csak rövid időre is, állítja Rifkind. Ekkoriban a dohányzás már nem a vagányság, hanem a gyengeség jele lett, a szerző példaként említi az Elemi ösztön és a Vissza a jövőbe című filmek pöfékelő karaktereit. Ám a dohányzásellenes hangulat a Times cikke szerint rövid ideig tartott, s mára Hollywoodban jól megférnek a dohányzást támadó és támogató produkciók. 1999-ben, amikor a dohánygyárakat lejárató Bennfentes született, az Álomgyár hivatalosan is hirdette, hogy a dohányzás káros szenvedély. A Times újságírója szerint ezért tűnt el példának okáért James Bond "eszköztárából" a cigaretta - Őfelsége legtitkosabb ügynöke 1989-ben, a Licence to Kill-ben gyújtott rá utoljára.  A lelkiismeretes alkotók ekkoriban lépten-nyomon hirdették, tagadhatatlan Hollywood hatása a felnövekvő nemzedékre. Az Elemi ösztön írója, Joe Eszterhas például 2002-ben kijelentette, filmjeivel gyanútlan emberek tömegeit "fertőzte" meg a káros szenvedéllyel, s hogy "minden egyes hollywoodi sztár kezében tartott cigaretta 12-14 éves gyerekekre célzó halálos fegyver." Eszterhas belátó magatartásához persze valószínűleg az is hozzájárult, hogy ebben az időben távolították el gégéjéről - a hosszú évek aktív dohányzásának is köszönhető - rákos daganatot.

A Sundance fesztiválon idén debütáló Thank You for Smoking ezt a hollywoodi anti-pöfékelő magatartást parodizálja - Rifkind szerint kissé megkésve: Hollywood ugyanis már egy ideje "visszaszokott". Rifkind szerint ezúttal azonban nem a dohányzás újbóli propagálásáról van szó, hanem elsősorban arról, hogy az utóbbi időszakban a stúdiók előszeretettel nosztalgiáznak, s az ötvenes-hatvanas évek (Good Night, and Good Luck, Capote, Nyughatatlan) világát megidéző tényfilmek elengedhetetlen atmoszférateremtő kelléke a cigaretta. A hitelesség mellett, így Rifkind, az elmúlt időszakban rengeteg neo-noir készült, s ezek szereplői ugyancsak elképzelhetetlenek bagó nélkül, a cigaretta teszi őket ugyanis "hitelessé, szexivé és vagánnyá." S hogy mindeközben a moziba járó fiatalok e sok vagányság láttán fütyülnek majd a dohányzás egészségkárosító hatására, az már szinte mellékes is, elvégre az Álomgyár megmutatta a füstölgő szenvedély sötét oldalát is.