Megoszló vélemények a Hitler-filmről

Gyengédség és dührohamok

A jóságos nagybácsi

A filmben Hitler úgy is megjelenik, mint a titkárnőjével kedveskedő "elbűvölő férfi", propaganda-minisztere, Goebbels gyermekeivel szemben pedig jóságos nagybácsi, aki a térdén térdén lovagoltatja őket. Valamint láthatjuk a diktátort mint szeretőt is Eva Braun mellett. "Hitlerről az a képünk volt idáig, hogy egy őrült zsarnok, de nem láttuk még békésen eszegetni vagy sírni", írja a Berliner Morgenpost kritikusa. "Láttuk már clown-ként, de nem láttuk mint újdonsült szerelmest, aki éppen csókot lehel élettársa ajkára."

A Bukás az egyik első olyan német produkció, amely saját történelmének legsötétebb régióiba vezet. A valaha készült egyik legdrágább német filmet 400 moziteremben vetítik szerte az országban, ahol ez az év az egyik legerőteljesebben forgalmazott alkotása.

Chaplin A diktátorban

A kritikák egyhangúan dícsérik Bruno Ganz Hitler-alakítását: gyengéd és racionális érzelmek váltakoznak benne, kedveskedik a kutyájával, majd olyan dührohamot kap, hogy szinte majd' szétrobban az erősfeszítéstől.  

A sajtó beszámol egy olyan vetítésről is, melyet a Potsdamer Platz-on lévő moziban tartottak, csupán párszáz méterre a bunkertől, ahol '45 április 30-án Hitler öngyilkos lett. A híradás szerint 350 ember nézte végig teljes csendben a filmet, többen pedig sírni kezdtek annál a jelenetnél, amikor Goebbels felesége hűvös tárgyilagossággal megmérgezi hat gyermeküket.

Egy 14 éves kislány, aki a filmet végignézte, így nyilatkozott: "Semmi nagyszerűt nem látok abban, amit Hitler elkövetett. Vadállat és szörnyeteg volt, és fontosnak tartom, hogy ezt látni lehessen. Őszintén szólva, az iskolában nem sokat foglalkozunk vele, úgyhogy örülök, hogy most láttam a filmet. Nem érzek sajnálatot iránta."

Alec Guiness Hitlerként

Egy 70 éves berlini nyugdíjas véleménye: "Jó dolognak tartom, hogy a német mozi foglalkozik Hitlerrel, de nem tetszik, hogy ennyire emberivé tették. Többet mutathattak volna az ördögi oldalból, a fanatizmusból, és kevesebbet a humánusból."

Az utolsó, bunkerbéli időszak egyébként népszerű témája a Hitlerrel foglalkozó filmeknek, ezekhez általában nem is kiskaliberű színészeket igyekeztek választani az alkotók.  

A legismertebb Hitler-alakítások között természetesen Charles Chaplin 1940-es A diktátor című szatíráját kell említenünk, melynek láttán állítólag Hitler parancsot adott Chaplin fizikai megsemmisítésére, amit Amerika hadba lépése akadályozott meg.

1973-ban Alec Guiness játszotta a Führert a Hitler: Az utolsó 10 nap című angol-olasz filmben, melyet az egyik legjobb feldolgozásnak tartanak ebben a témában. A történet a Bukáshoz hasonlóan a végnapok atmoszféráját jelentíti meg, de a Guiness által játszott Hitler igazi szörnyeteg, nyoma sincs itt az új német filmben megjelenő érzelmeknek. 

Még Lechter előtt

1981-ben Anthony Hopkins főszereplésével készült egy francia-amerikai tévéfilm, The Bunker címmel. Ez az opusz is a bunkerbéli utolsó napokat választja témájának, és bár Hopkins Emmy-díjat kapott alakításáért, a film csak történelem-rajongóknak ajánlható 150 percnyi hosszúságú, lassan hömpölygő cselekménye miatt. (Emellett létezik egy 104 perces amerikai verzió is.) 

Magyarországon legutóbb Spielberg forgatókönyvírója, Menno Meyjes filmjét, a Max-ot mutatták be hasonló témában. Ez a film azonban nem törekedett történelmi pontosságra, inkább egy fantáziajáték keretében a náci vezér fiatalkori éveibe vezetett, és a politika és a művészet kapcsolatáról próbált filmet készíteni, sokak szerint sikertelenül.