sex hikaye

Profilt bővít a Filmmúzeum

A házi pornótól a relikviákig

2004. július 9. - filmhu
Profilt bővít a Filmmúzeum
A Filmmúzeum sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy a televíziós sugárzáson túl ezentúl archiválással és értékmegőrzéssel is kíván foglalkozni. A tematikus csatorna a Nemzeti Filmarchívum által üresen hagyott térbe kíván beférkőzni azzal, hogy kincset értő magán- és vállalati gyűjteményeket, valamint oktatófilmeket őriz meg az utókor számára. Reményeik szerint üzleti haszonra is szert tehetnek az archív tekercsekkel való kereskedésből. A távlati cél pedig, hogy egy valódi Filmmúzeumot hozzanak létre a birtokukba kerülő mozis relikviákból.

A Filmmúzeum tematikus csatornája 2000 novemberében kezdte meg működését, s mára eljutottak arra a szintre, hogy az előfizetési díjakból a biztos működés mellett az új profilra, a filmes értékmegőrzésre is tudjanak fordítani, ismertette Prokopp Dóra a televízió igazgatója. A gyűjtő és feldolgozó munka már rögtön 2000 decemberében elindult a házi archívumok befogadásával. Mára már több mint 500 órányi privát filmtekercset sikerült összegyűjteni a felajánlásokból, melyek közt sehol nem látható intim, kendőzetlen pillanatokra lelhetünk a szülinapoktól és katonai bevonulástól kezdve az abbáziai fürdőzésen és vasfüggönyön túli chicagói úton át a Sokol rádióig és a művirág-koszorúba borult Szűz Máriáig. A csatorna kizárólag a videókorszakot megelőző hordozókat gyűjt össze 35 és 16 mm-en, 1 és 2 collon, a Super 8-as technikával bezárólag, melyeket digitalizálnak és Beta kazettára írnak át a kor kívánalmainak megfelelően.

Az utóbbi hónapokban igazi kincsebányákra bukkantak a gyűjtőmunka során. Egyrészt olyan vállalati archívumokat bíztak a Filmmúzeumra, melyek a csatorna megőrző munkája nélkül a kukában végeznék, ugyanis kapacitáshiányra hivatkozva a Nemzeti Filmarchívum visszautasította ezek megmentését, és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma sem érzi támogatásra méltónak ezek megőrzését. Szó van itt pl. az OKTB-től származó ma is hasznosítható közlekedési oktatófilmekről, vagy a Mezőgazdasági Múzeum több mint 1000 órányi filmtáráról, melyek a rossz fűtési viszonyok között az enyészeté lennének a Filmmúzeum archivátorai nélkül.

De a Filmmúzeumhoz jutottak a Divatintézet kuriózumértékű bemutatófilmjei is, melyeket Sándor Pál rendezett a 70-es években, vagy a Sportmúzeum anyagai, ahol az egyes sportágak szabályait és helyes mozdulatsorait mutatják az oktatás számára ma is hasznosan. Igazi csemegének számítanak a Filmművészeti Főiskola spirálfüzeteken katalogizált vizsgafilmjei. Olyan nevek első szárnypróbálgatásaival találkozhatunk itt, mint például Szabó István.

Amitől azonban leesett az álluk a Filmmúzeum archivátorainak, az a négy lakótelepi garázst megtöltő magángyűjtemény, mely az elmúlt 40 évet dolgozza fel a legkülönbözőbb aspektusokból. Található a mostoha körülmények közt elhelyezett tekercsek közt náci propaganda-film, házi pornó, jazzkoncert Duke Ellingotnnal és Richard Nixonnal a Fehér Házból, vagy épp szovjet hangulatjelentés a sztahanovi hagyományokat követő Anataloij Zakopirin kohómérnökkel a középpontban.

A szalagokat két módon kívánja hasznosítani a Filmmúzeum. Egyrészt a célközönségnél rendkívül népszerű Privát Filmmúzeum ill. a régi híradásokból összeállított Privát Filmhíradó c. negyedórás blokkok keretében levetítésre kerülnek a csatornán. Másrészt abban is reménykednek, hogy az archív anyagokkal komoly kereskedelmi haszonra is szert tudnak tenni. Jelenleg a Filmmúzeum rendelkezik Európa legnagyobb magánfilmes gyűjteményével, s a retró divathullám feléledésével igen nagy a keletje is ezeknek a tekercsek. Egyik oldalról egyéni megkereséseknek tudnak eleget tenni, másrészről közületek számára is nagy segítséget tudnak nyújtani, ha pl. az építészeknek 3D-s rekonstrukcióra van szükség az Állatkert Elefántházának háború előtti állapotairól, de ugyanígy televíziós műsorokat is gyorsan ki tudnak szolgálni, ha éppen egy-egy hírműsorba archív illusztrációkra van szükség mondjuk egy legendás magyar sportoló elhalálozásakor.

Mint azt Krasznai János, a Filmmúzeum főszerkesztője elmondta, a szalagok jogai megmaradnak az eredeti tulajdonosoknál, a Filmmúzeum csak a korszerű tárolást bizotsítja ill. ügynöki díjat számít fel egyes megkeresések kielégítése esetén. Az ilyenirányú igények gyors kiszolgálására az archív szalagokat számítógépes adatbázisba rendezik, ahol különféle hívószavak, paraméterek és témakörök alapján lehet szűkíteni a keresést, úgy mint pl. "május elseje", "disznóölés" vagy éppen "SZOT-üdülő".

Hogy az ipari mennyiségű filmszalagot el tudják helyezni, a Filmmúzeum kénytelen volt nagyobb helyiségbe költözni a Raktár utcába, az egykori Harisnyagyár helyére. A gyűjtemény nagyságát jelzi, hogy az új épület 450 m2-es raktárhelyiségét már teljesen fel is töltötték vele. De az új főhadiszállás egy másik hasznos funkciót is betölthet, ugyanis, hacsak nem tudnak a cél érdekében kibérleni egy bezárt mozit, az egyik emelet kell hogy otthont adjon a már valódi Filmmúzeumnak, hiszen a televízió az évek során nemcsak a tekercsek, de a mozis relikviák gyűjtését is feladatának tekintette. Vetítőgépek, székek, plakátok, régi jegyek, az előző rendszerből származó mozibérletek birtokába kerültek, melyeket mindenképpen a nyilvánosság elé szeretnének tárni.



Címkék

filmmúzeum , hír


(4) 
Hozzászólások
4-2  /  4
2004. július 13. kedd, 01:23#4| torolt felhasznalo
bocsánat pontosítok: ez a korszak még <b>nem</b> temelt annyi mozgóképet
 
Előzmény: torolt felhasznalo #3
 
2004. július 13. kedd, 01:22#3| torolt felhasznalo
Igen, ez nekem is furcsa volt, főleg, mivel ez a korszak még termelt annyi mozgóképet, mint az évezred vége, ahol az egyes műfajokon belül is sok a "korfestő" átfedés ezért. Ezek a darabok pl. a muikavédelmi filmek, szép nagy lukat hagynak maguk után. Nekünk középiskolában egy csomó lyen, már akkor is múzeális darabot vetítettek (pl. munkavédelmi filmeket), és merem állítani, bűn lenne veszni hagyni őket. Korfestés és környezetrajz terén nincsen párjuk (jelmezeswe és díszletesek is nyugodtan rájuk járhatnak), és ha egyszer elégetik őket, nem termelődnek újra, ez a történelem ostoba radírozása. Szóval, ha az archívum és a filmmúzeum sem tudja már befogadni, a vasipari oktatófilmekből pár köbméterniyt én el tudok raktározni itthon a spájzban, nehogy kidobják őket!!!
2004. július 12. hétfő, 19:14#2| torolt felhasznalo
GRATULÁLOK A MAGYAR NEMZETI FILMARCHÍVUM FŐGYŰJTŐ IGAZGATÓJÁNAK!
Ilyen még volt soha. Sehol.
Olyan már igen, hogy a felügyeleti szerv, az állam nem ad eleget a gondtalan feldolgozásra, lásd erről az Angol Filmintézet mostani botrányát saját felügyeletével a neten (http://enjoyment.independent.co.uk/film/news/story.jsp?story=530666): az angol nemzeti filmarchívum vezetői, kurátorai és a legnevesebb filmesek, filmtörténészek pánikban tiltakoznak költségvetésük megkurtítása ellen, mert így egy példánnyal kevesebbet tudnak megőrizni minden egyes filmből az utókor számára! (Tehát, természetesen, nem egyetlen egy példányban lévő filmdokumentumok kiszórásáról van szó, mint nálunk!) De ami a lényeg: az angol archívum ágál az állammal szemben a filmek védelméért, ellentétben velünk, ahol maga az archívum kezdeményezi és viszi véghez önként (bár, láthatóan, a felügyeleti szerv hallgatólagos beleegyezésével) a végzetes filmritkítást saját tulajdonú filmörökségében. Ez elképzelhetetlen a művelt világban!
GRATULÁLOK A MAGYAR NEMZETI FILMARCHÍVUM FŐGYŰJTŐ IGAZGATÓJÁNAK!
A magyar (közpénzen is forgatott) filmek teljességre törő gyűjtésére kötelezett egyetlen hazai állami filmes közgyűjtemény diadalmasan rohan a végzete felé: a Filmmúzeum kereskedelmi TV-csatorna lesz ezentúl a videókorszakot megelőző celluloid filmdokumentumok őrzője és hasznosítója (neki megéri, az állami archívumnak nem), a videókorszak utáni elektronikus anyagé pedig a NAVA. Remek! A Magyar Nemzeti Filmarchívumnak marad a többi… Azonban a Filmmúzeum csatorna hősies akciója, illetve a Filmarchívum gyakorlata, amelynek során átengedi a filmdokumentumokat „a civil szférának” – teljesen törvénytelen, hiszen a Könyvtári törvénytől kezdve, a Kötelespéldány törvényen keresztül egészen a Filmtörvényig, minden törvény betűje és „szelleme” azt sugallja, hogy a magyar filmvagyon egy és oszthatatlan, tulajdonosa az állam, miként a föld mélyéből előkerülő leleteknek, függetlenül attól, hol feküdtek és hogy ki találta meg azokat. (Egyedül az amatőrfilm kivétel, de azt sem tilos megőrizni, persze.)
GRATULÁLOK A MAGYAR NEMZETI FILMARCHÍVUM FŐGYŰJTŐ IGAZGATÓJÁNAK!
Milyen álságosnak hat ezek után a Filmhu-n közzétett Törvény után – reform előtt című „Körlevél alapelvekkel” 5., amúgy röhejes, ám cseles pontja: „A Mozgókép Törvény értelmében haladéktalanul át kell adni a nemzeti filmvagyon jogait a Magyar Nemzeti Filmarchívumnak. Filmtörvény azon rendelkezését, mely ezeket a jogokat a Magyar Nemzeti Filmarchívum kezelésébe utalja, az archívum elmúlt években kifejtett munkája igazolja. A filmek forgalmazására és hasznosítására pályázatot kell kiírni.” „Az elmúlt években kifejtett munkájáért” – ekkor vett nagyobb lendületet a hirtelenjében „nem gyűjtőkörbe tartozónak” titulált hatalmas filmhalmazok reflex-szerű, ellenőrizetlen kidobása vagy megtagadása –, szóval, JUTALOMBÓL kapja a jogokat a Magyar Nemzeti Filmarchívum, és nem azért, mert erre predesztinálja státusza és alapfeladata. És a „körlevélnek” ezt a pontját mukk nélkül aláírta a magyar filmszakma színe-java! Mintha nem a saját filmjeik sorsáról lenne szó. A saját múltjukról és értékeiről! (Vajh mit szólnának ehhez az angol kollégák!)
GRATULÁLOK A MAGYAR NEMZETI FILMARCHÍVUM FŐGYŰJTŐ IGAZGATÓJÁNAK!
Akik eddig nem hitték el, mekkora veszteség és kár érte az utóbbi években a Magyar Nemzeti Filmarchívumot, azok most megtudhatták a Filmmúzeum csatornától: amit ők nyertek, azt vesztette el az állam. Közel tíz év méltatlankodásom, majd lázadásom a szabálytalanul folyó „filmselejtezés” és a törvénytelen, önkényes, mindenfajta szakmai és hagyománybéli alapot („szokásjogot”) nélkülöző szelekció ellen – hiábavalónak bizonyult.
Ez lenne az érdeke a felügyeleti szerveknek? A NKÖM-nek? Az MMK-nak? És mindannyiunknak?
GRATULÁLOK A FILMMÚZEUM CSATORNA ÖTLETGAZDÁJÁNAK ÉS TULAJDONOSÁNAK!
Geréb Anna

nka emblema 2012