Syd Field a Hartley-Merrillen

Kelet-Európa és a remény

A Varsói Filmfesztivál keretein belül került sor hétvégén a Hartley-Merrill Pályázat kelet-európai forgatókönyvíró-workshopjára Lengyelországban, ahol a magyar nyertes, Schwechtje Mihály is részt vett Hőség című forgatókönyvével. A kurzust Syd Field, a hollywoodi forgatókönyvírás guruja tartotta. A tapasztalatokról Zakariás Esztert, a Harley-Merrill Pályázat magyarországi képviselőjét és Schwechtje Mihályt kérdeztük.

A négynapos általános „gyorstalpaló” workshop során elsősorban a forgatókönyvek struktúráját és a karakterfejlesztés lehetőségeit tekintették át a résztvevők, illetve azt, hogyan befolyásolják a karakterek a film szerkezetét, meséli Zakariás Eszter, aki maga is jelen volt a rendezvényen. Ezen felül Syd Field arról érdeklődött, kinek mi a gyengéje a forgatókönyvírás területén, majd a felmerülő problémákra kínált megoldási javaslatokat. A pályázaton induló könyvekről is lehetett vele beszélgetni, a magyar nyertes pályaművet azonban még nem tudta elolvasni, így azt majd később, e-mailen keresztül véleményezi. A résztvevőkkel újabb forgatókönyv-terveikről is konzultált.

A Hartley-Merrill hazai fordulója márciusban zárult, ahol a zsűri Schwechtje Mihály munkáját ítélte a legjobbnak. A Hőséget angolra fordították, és elküldték Amerikába, ahol a 22 országból érkező forgatókönyveket 3 fázisban értékeli a 70 tagú zsűri. A legnevesebb zsűritagok csak az utolsó fordulóban kapcsolódnak be az értékelésbe, amikor már csak a legjobbnak ítélt anyagok maradnak versenyben.

Hiányzik a remény Kelet-Európában?

Syd Field, aki kifejezetten a hollywoodi iskolát képviseli, meglepően nyitott és barátságos volt a kurzus során. A kelet-európai forgatókönyvekkel kapcsolatban leginkább azt emelte ki, hogy nagyon sok a depressziós, tragikus történet, melyek végéről hiányzik a remény. Formailag pedig túl sok a bő lére eresztett leírás, és az információk jelentős része a dialógusokban jelenik meg, holott a cél a történések lényegre törő megfogalmazása lenne, valamint a képekkel láttatás. Mindezek a hiányosságok a pörgős olvasás lehetőségét akadályozzák.

Zakariás Eszter, aki a hazai forduló egyik zsűritagja volt, hozzátette: Schwechtje forgatókönyve sajátosan kelet-európai történet, ami előny a versenyben, hisz szeretnek olyan történeteket kapni az amerikaiak, amelyek az adott országra jellemző történeteket dolgoznak fel. Valószínűleg azonban nem árt, ha az ilyen típusú történetek angol változatához némi háttér-magyarázatot készíttet az író, hogy a filmben megjelenő világot biztos sikerüljön közelebb hozni a hollywoodi szakemberekhez.

Schwechtje Mihály is megerősítette, hogy a kurzus a hollywoodi felfogás alapján zajlott, ahol a forgatókönyvekben mindent „kidekáznak”. Így például a könyveket Syd Field három részre osztja, és pontosan megjelöli azt is, hogy hány oldalas legyen egy-egy felvonás. Mivel a Hőségről nem adódott lehetőség beszélgetni az amerikai szakemberrel, a magyar résztvevő következő forgatókönyv-tervéhez tudott segítséget nyújtani a workshop. Egyébként ez a könyv is a is, mivel nem „happy end”-del végződik, abba a kelet-európai „negatív szemléletű” csoportba tartozik, melytől a Los Angeles-i guru némileg idegenkedik. Ugyanakkor Schwechtje hozzátette: a hollywoodi felfogás szereti a nézőt „tanítani”, valamilyen pozitív üzenetet átadni, az ő aktuális filmtervei viszont éppen a reménytelenségről szólnak.

A workshop végén a varsói Andrzej Wajdáról elnevezett iskolában közönség előtt átadták Scwechtjének a Hartley-Merrill üveg szobrocskáját. Debbie Vandermeulen, a pályázat amerikai koordinátora hozzátette, nagyon eredetinek és izgalmasnak találta a könyvet és javasolta a kooprodukciós finanszírozását. Valamint elmondta, a jövőben a Hartley-Merrill Pályázat lehetőséget teremt arra, hogy az elkövetkezendő Cannes-i Filmfesztiválokon az eddigi nyertesek kisfilmjeinek bemutatására külön szekciót hozzanak létre.

A Hőséghez a kisfilmjeiről ismert Schwechtje most producert szeretne találni, azonban ahogy fogalmazott: „a legnehezebb valakivel elolvastatni a forgatókönyvet”. A szeptembertől a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezőosztályában tanuló filmes nyáron egy kisjátékfilmet szeretett volna forgatni az Inforg Stúdióban, de a minisztériumi maradványképzés miatt a pályázaton elnyert pénzt nem kapták meg. Így ez a terv 1 év csúszással indulhat majd el.