Ülj le és írj!
Script & Pitch: Sodankylä
Ahol a Télapó lakik
 |
| A Midnight Sun filmfesztiválra a Script & Pitch résztvevőit is várták |
Sodankylä nagyon retró hangulatot áraszt. Álmos vidéki kisváros a nyolcvanas évekből. Mintha csak kedvetlen, fáradt emberek laknák. Nem csoda. A helyiek szerint nagy a munkanélküliség és a szegénység arrafelé. Ettől függetlenül a központban egymás mellett öt-hat méretes szupermarket kínálja iszonyú drágán a millióféle árut. A legdrágább persze a sör (erősebb alkoholt Finnországban csak kijelölt, állami tulajdonú üzletekben lehet kapni), ami a kreatív lelkeknek viszont a jelek szerint elengedhetetlen a Múzsa elcsalogatásához.
Az írók írnak
Az első nap lazulással kezdődött egy festői tó partján. Hagyományos szaunából ugrás a jéghideg tóba. A duhajkodást követően a story editorok és a tanárok egy kis faházban gyűltek össze levonni az első online fordulók eredményeit. A négy csoportból kettőnél valósult meg maradéktalanul a Torinóban kitűzött terv, azaz a step outline elkészítése. A másik két csoportban ezzel szemben szinte senki nem jutott tovább a treatment fázison. Így volt ez az én csoportomban is.
Story editorként persze nem engedhettem meg magamnak, hogy rossz példával járjak elöl, ezért bár késve, de elküldtem Torinóba a részletes jelenetvázlatot. A többieknél a sikertelenség két okra volt visszavezethető. Az egyik a már elcsépelt axióma: ha író vagy, írnod kell. Joe Eszterhas könyvében „sitzfleisch” néven aposztrofálja azt, amire az írónak elsősorban szüksége van. Türelem és kitartás, hogy ott maradjunk a gép előtt, és nyomkodjuk a billentyűket, még ha nagyon kínkeservesen akar is megtelni az oldal. Hacsak nem grafomán az ember – ami forgatókönyvíróknál kifejezetten ellenjavallt – a lapok mindig nagyon nehezen fognak betelni.
A másik banánhéj, amin könnyű elcsúszni, a túlzott tervezés. Egyik kolléga újra és újra apró változtatásokat hajtott végre a treatmentjén, és a Frank Daniel-módszer alapján készített sztori-protokollját finomítgatta, ahelyett, hogy a cselekményen dolgozott volna. Hiába hajtogattam már másfél hónappal Sodankylä előtt, hogy kezdjen el jeleneteket vázolni, mindig azt válaszolta, hogy nem érzi elég biztosnak az alapokat. Holott a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy idő után nincs értelme a treatmenten finomítgatni – ha nincs egyértelmű előrelépés, sokkal felszabadítóbb lehet a jelenetekről gondolkodni.
Hogy mi volt a megoldás? Lauris, a csoport lett oktatója szokatlan eszközhöz, a sokkterápiához nyúlt. A csoporttársaknak egy napot adott, hogy elkezdjenek dolgozni a step outline-on. Nekem kétségeim voltak a módszer sikerét illetően, de meglepve kellett tapasztalnom, hogy működött. A tiszta lapp levegő, az éjszaka közepén sem nyugvó nap, és a tény, hogy egy napon keresztül össze voltak zárva egy laptoppal, csodát művelt a kollégákkal. Volt közülük, aki a története teljes második felvonását végigvezette, ami azért is nagy szó, mert tudvalevőleg ez a forgatókönyv legnehezebb része.
A morálon is sokat javított, mikor a kollégák rájöttek, mennyit haladtak egy nap alatt. Kérdés persze, hogy mennyire viszik magukkal a lappföldi lelkesedést otthonaikba. A következő határidő – július vége – borzasztó közel, és addigra a forgatókönyv első változatának kell elkészülnie.
És ami az eladást illeti
A lappföldi fordulóra visszatért Sanford Lieberson amerikai pitching-guru, aki azt próbálja megtanítani a gyökeresen eltérő gondolkodású európai íróknak, miként is legyenek jó értékesítők, és adják el irományaikat. Pitching foglalkozásból kettő jutott Sodankylä-ra, egy csoportos és egy egyéni.
A csoportos előadás, akárcsak Torinóban, ezúttal is arról szólt, hogy mindenki előadott egy kegyetlen rossz pitch-et. Sanford rámutatott a hibákra, amik ugyanazok voltak, mint legutóbb. A pitch-et a karakterekre kell felépíteni, míg a cselekményt nagyon nagy vonalakban illik ecsetelni, és inkább arra fókuszálni, hogy mitől egyedi a történet. A rákövetkező világos éjszakát azzal töltöttük, hogy párokban egymásnak adtuk elő újra és újra öt perces összefoglalóinkat, a visszajelzések alapján finomítva a mondandón. A folyó partján ülve csak a különösen kegyetlen sarkköri szúnyogok zavarták az idilli foglalkozást.
Az egyéni pitch-beszélgetés ennek megfelelően szinte mindenki számára ragyogóan sikerült. Lieberson meg volt elégedve az írók és editorok teljesítményével. A tapasztalatok alapján készülünk az igazi megmérettetésre. Október elején Lyonban 10 nemzetközi producer előtt minden résztvevő legfeljebb negyedórát kap, hogy meggyőző előadást tartson filmötlete minőségéről.
A helyi erő
 |
| A cannes-i filmfesztivált frissen megjárt Petri Kotwica bemutatta Honvágy című filmjét |
A film teljesen megosztotta a workshop résztvevőit. Egyesek „megindító és erőteljes” alkotásként jellemezték, míg mások – köztük én is – unatkoztunk és bosszankodtunk rajta. Ez a film az egyik ékes példája a bosszankodók szerint, hogy mi a baj jelenleg az európai auteur-mozival. A depressziót és öncélú szenvedés-ábrázolást összetévesztve a művészettel egy statikus, unalmas és kiszámítható történetet próbál lenyomni a néző torkán, ami rosszul van rendezve és borzasztóan vágva. Ez valóban nem Hollywood, de ez sajnos nem dicséret.
A film okozta megrázkódtatást egy hatalmas össznépi bulizással próbálta kiheverni a Script & Pitch csapata, amelyre hivatalos volt Petri Kotwica is, aki egyébként civilben nagyon kedves és megnyerő ember. Megtudtuk, hogy elvégezte Syd Field kurzusát (aki a Homesick alapján valószínűleg nem lenne büszke tanítványára), de jobban kedveli a Torinóban minket is okító Jeff Rush tanait. A nyomi helyi depressziósok között a hotel bárjában rendezett karaoke-partin ifjú európai forgatókönyvírók alázták magukat a sárga földig gagyi popdalok borzasztó hamis és hangos interpretálásával. Emlékezetes zárása egy felejthetetlen hétnek.
Az út Lyonig
Folytatódnak az online fordulók. Immár mindenkinek kötelező záros határidőn belül leadni a step outline-t, majd villámgyorsan áttérni a forgatókönyv írására. Ideális esetben a lyoni fordulóra mindenki egy második verziós szkripttel érkezik.
Folytatódnak az inspiráló előadások is, amiket elektronikus formában helyeznek fel a workshop fórumára az oktatók. A gondolatébresztő szösszenetek olyan kulcsfontosságú témákat feszegetnek, mint például a jó koncepció, vezérlő elv, karakterábrázolás és bontott struktúrák.
A lyoni forduló remélhetőleg néhány író számára sorsdöntő lesz. Érthető tehát a lázas készülődés a Script & Pitch résztvevői körében.
Köszönettel tartozom a Media Desk Magyarországnak, amiért szponzorálják a részvételemet, és csak bíztatni tudok minden magyar forgatókönyvírót, hogy jelentkezzen hasonló programokra. Az életre szóló élményeken és tapasztalaton túl rengeteg igen hasznos kapcsolatot lehet kialakítani az ilyen alkalmakkor.
