Válság a hongkongi filmiparban

Kínai védelem

2004-ben Hongkong mindössze 64 mozit gyártott, és 57 milliós bevétellel kellett megelégednie. "Ezt már nem lehet iparnak nevezni", állítja Woody Tsung, a hongkongi mozgókép szövetség ügyvezető igazgatója. A filmszakma az Ázsiában nagyon szélesen elterjedt kalózkodást hibáztatja, valamint a számítógépes letöltések bővülő lehetőségeit, melyek lecsapolják a nyereséget, és elriasztják a filmbefektetőket.

Kínán keresztül irány a Nyugat!

Nem a kínai negyedet veszi célba Ang Lee: Tigris és Sárkány

A hongkongi filmesek a fellendülés érdekében a kínai piac felé fordulnak, koprodukciókat igyekeznek létrehozni külföldiekkel, valamint megtalálni a filmfinanszírozás új formáit. Ugyancsak nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy nyújtson nagyobb védelmet a kulturális javaknak.

Kína nemrégiben feloldotta a hongkongi filmekkel kapcsolatos megszorításait, és szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek. Mégis, csupán 3 kínai forgalmazócég van, amely jogosult a térségből filmeket importálni. Így persze nagyon nehéz jó pénzeket kapni a forgalmazási jogokért.

"Ha a három cég egyike sem vásárolja meg a filmet, semmi sem történhet", mondja Tsung. "A mi saját piaci lehetőségeink sokkal korlátozottabbak." Mert Kínában 1,3 milliárd potenciális néző lenne, Hongkongban pedig csupán 2000 vetítőterem van, és mozizás sem túlságosan elterjedt az országban, teszi hozzá. Elemzők szerint éppen ezért szorosabbra kellene kötni a szálakat Kínával.

Law Kar filmkritikus jövőképe szerint kínai védelem állna a hazai filmipar mögött, míg Hongkong adná hozzá a szakmai tapasztalatot, az üzleti hozzáértést és egy megalapozott globális forgalmazói hálózatot. "A hongkongi szellemiség mindig is rugalmassággal párosul", állítja Law, aki szerint egy kibővített és egységes kínai filmipar már megmutatta az erejét az Oscar-győztes Tigris és Sárkány című film esetében, melynek rendezője a tajvani Ang Lee volt, a forgatás Kínában zajlott, a szereplők között pedig Chow mellett a kínai Zhang Ziyi és a malajziai Michelle Yeoh nevével is találkozhattunk.

A Tigris és Sárkány az amerikai piacra is betört, annak ellenére, hogy nem angol nyelvű filmről van szó. Több mint 130 millió dollárt kaszált, és a valaha legnépszerűbb idegennyelvű film lett az Egyesült Államokban. A nyugati mainstreambe való betörés kritikus pontja a hongkongi filmipar sikerének, mondja Tsung is. "Régebben a filmjeink a kínai negyedeket célozták meg. De ez már nem működik. Nemzetközi piacról kell beszélni, és külföldieknek is látniuk kell azokat."

A komikus Stephen Chow A pofonok földje (Kung Fu Hustle) című munkája például, a Columbia Pictures-szel együttműködve, olyan film, amely a világsiker ambíciójával készült. Hongkongban megdöntötte a bevételi rekordot, 6 díjat kapott a hongkongi filmakadémiától (köztük a legjobb filmnek járót), és Amerikában is a toplista 5. helyére került az első hétvégén.

Állam, Internet, beszűkülés

Betörni a mainstream-be Stephen Chow: A pofonok földje

A kormány a filmiparba 6,4 millió dollárral szállt be, és létrehozott egy alapot, hogy arra bátorítsa a bankokat, támogassák a filmeket. Az állami alap biztosíték a hitelt nyújtó bankoknak, és ezidáig több produkció esetében ki is használták már ennek lehetőségét.

Tsung szerint egyre nagyobb probléma ugyanakkor az Internetről származó illegális videómásolatok burjánzása. Egy nemrégiben kijött hongkongi filmet, a House of Fury-t (Őrültekháza) egymilliószor töltötték le világszerte a netről, állítja Tsung. A kalózkodást Hongkongban még vissza lehet valamelyest tartani, de nagyon nehéz tenni ellene az ország határain túl. 

Vannak olyanok is, akik egyenesen attól tartanak, hogy Hongkong már kimerítette kreatív energiáit: az ország kicsi, a gondolkozás szűk mezsgyén mozog, és évek óta nincs igazán újszerű moziötlet.