A dokumentumfilmes előzsűri értékelése

Lelkes amatőrök, „megélhetési” profik és alig létezők

Főműsoridőben is helyük lenne

Elsőkét a Boronyák Rita, Tóth Klára és Babiczky László összetételű zsűriből -- amely elé a szociológiai tárgyú alkotások kerültek -- utóbbi foglalta össze tapasztalatait a filmhu számára. Babiczky László, aki 38 évig volt a Magyar Televízió rendezője, jelenleg oktat a Szegedi Egyetem Média tanszékén és a Budapesti Médiaintézetben, úgy véli, hogy az előválogatóba került alkotásoknak több mint fele eléri azt a szintet, hogy a televíziók főműsoridőben sugározzák. Körülbelül 140 nevezett alkotásból 32 került a 40. Magyar Filmszemle versenyprogramjába, ezzel az összeállítással igyekeztek a döntnökök a lehető legszélesebb tematikai sokszínűséget biztosítani – a természettudományos és ismeretterjesztő filmek az idén is külön kategóriába kerültek.

A zsűri számára technikai nehézséget az okozott, hogy a nevezett alkotásokat „régi beidegződés” szerint december 1-ig kellett beküldeni, és így alig több mint két hét állt rendelkezésre a nevezett munkák megtekintésére, válogatásukra. Babiczky László szerint hosszabb átfutási idő mellett az előzsűri és a szemlés dokus zsűri összevonására is sor kerülhetne. Az azonban bizonyos, hogy a nem fikciós kategóriába tartozó filmeket pontosabban kellene kategóriákba sorolni. Gyakoriak az átfedések a nem megfelelő kategóriába sorolt alkotások, ami rontja az adott film esélyeit.

Babiczky László legfontosabb tapasztalata az volt, hogy alapvetően három csoportba tartozó alkotások kerültek a válogatóba. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek ambiciózus amatőrök kezei közül kerültek ki, és amelyek számos értékes gondolatot tartalmaznak, ám technikai, szakmai megvalósításuk tekintetében hiányosak.

Oláh Gábor Afrika közel van

A következő csoportba azok a filmek tartoznak, amelyek alkotói profik, másként „megélhetési filmesek” - de nem mindig pejoratív értelemben. Ők kevesebb ambícióval, de komoly szakmai tudással el tudnak készíteni bármilyen témájú alkotást, jellemző rájuk, hogy mivel tisztában vannak azzal, hogy a pénzforrások elosztásánál sokszor tematikus szempontok működnek, képesek ezeknek megfelelni, és akár saját, személyes ambíciójukat is háttérbe tolni.

A harmadik kategóriában Babiczky László szerint alig vannak alkotások, ide azok a munkák tartoznak/tartoznának, amelyek elkészítése hosszú időt vesz igénybe, és ezek nagyon hiányoznak a mai dokus palettáról.

Értelem és érzelem

A filmes szakember szerint a számos alkalommal és fórumon hangsúlyozott pénztelenségből fakadó hiányosságok a következők – az idén is egy játékfilm költségvetésénél alacsonyabb összeg jutott a dokumentumfilmekre. A technikai hiányosságok leginkább a hangosításban, az operatőri munkában és a produkciók időgazdálkodásában látszanak – számos alkalommal, ha szükséges is lenne, már nem lehetséges újraforgatás.

Babiczky László szerint az is jó lenne, ha a dokuk az értelem mellett az érzelmekre is igyekeznének hatni, egyfajta katarzist élményt nyújtva, hogy az ne csak a játékfilmek sajátja legyen. Az érzelmi hatás azért is lényeges, hogy a néző elköteleződjön egy téma mellett, ami tőlünk nyugatabbra általánosan elfogadott és alkalmazott hozzáállás, módszer. Továbbá főként szociológiai vonatkozású daraboknál érzékelhető, hogy a kurta költségvetés miatt a produkciók nem költenek szakértőkre, kutatások elvégzésére.

Somogyvári Gergő, Feszt Judit Csempelevél

A hibák ellenére a filmes döntnök ismét hangsúlyozta, hogy az eléjük került alkotások 50%-a főműsoridőben is sugározható volna. Ugyanakkor a kevésbé jó minőségű alkotások is a magyar kultúrkör részét képezik, hiszen akár a hátérben zajló események, látható személyek is óriási dokumentatív erővel bírhatnak. Ezért is fontos lenne az elkészült munkákat megőrizni, másfelől pedig számos dokumentumfilm, köztük a legjobbak is szinte láthatatlanok, és érdemes volna létrehozni egy kimondottan nem fikciós filmekre szakosodott televíziós csatornát, vagy egy internetes weboldalt.

Személyesebb, átélhetőbb dokuk

A Pölöskey István, Pigniczky Réka és Zalán Vincze zsűrihármasa a történelmi és portré- valamint riportfilmeket tekintette át. A Hazatérés című, 56-os, és egyben identitáskereső alkotással két éve jelentkező televíziós újságíró és dokumentumfilmes Pigniczky Réka kevésbé volt elégedett a felhozatallal, zsűrijük 13 filmet juttatott végül a versenyző 32 közé, de igazán 7-8 alkotással volt elégedett. Az Amerikában nevelkedett és részben ma is ott élő filmes részben külső szemlélőként is nézte az elé került alkotásokat.

Pigniczky Réka azokat a munkákat sorolta a kimagaslók közé, amelyek követték a nyugati trendet, és éltek a történetmesélés, feszültségkeltés eszközeivel, vagyis bátran használtak  játékfilmes módszereket, ezzel jobban átélhetővé téve a látottakat. Nemzetközi viszonylatban egyre inkább jellemző, hogy a rendező részese a filmnek, ezzel személyesebb és mélyebb azonosulást lehetővé tevő produkciók születhetnek.

Vági Barbara D-dúr

A 2008. november végén zajló, egyik legnagyobb és legszínvonalasabb nemzetközi filmszemle, az amszterdami (IDFA) alapján a rendező úgy látta, hogy az alkotások 1/3-a ezzel a személyes hozzáállással készült. Ugyanakkor a rendező személyes megjelenésére vonatkozóan nincsenek kőbe vésett szabályok, és annak feltűnése nem minden esetben kellőképpen indokolt. Alapvetően a személyes jelenlétet erősíti, hogy ma egyre nehezebb az objektív valóságot és/vagy objektív nézőpont találni.

Elmaradt kontextus

Tematikailag a dokus felhozatal kiegészült a történelmi közelmúltat feldolgozó alkotásokkal. Egyre több munka foglalkozik a Kádár-korszakkal és a rendszerváltás időszakával, de sok esetben a téma kiválasztását már elegendőnek érzik az alkotók. Nincs megindokolva a rendező választása, hogy pontosan mit is szeretne feltárni a múltból, ezért több mű is széteső. Számos bátor alkotást a hiányosságai miatt nem lehetne eladni külföldön, véli Pigniczky Réka. Pedig fontos lenne, hogy Európa részeként akár ezekkel a művekkel is jobban megismerhető legyen hazánk. Sok esetben hiányzik a megfelelő magyarázat, kontextus, ami nemcsak a külföldiek, hanem a fiatalok számára is érthetetlenné teszi a filmeket.

Hajdú Eszter A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció

Leginkább a portréfilmeknél volt megfigyelhető, hogy az alkotók beérték az egyszerűbb, például a beszélő fejes módszerrel, márpedig a néző szempontjait is figyelembe véve ítélkező Pigniczky Réka szerint nehéz 20 percen keresztül egy arcra, hangra figyelni, ha mégoly érdekes személyt is takar. "Csak azért mert dokfilmről van szó, nem jogosít fel senkit, hogy unalmas és nézhetetlen munkákat készítsen. Már többen bebizonyították,  hogy egy dokfilm sokszor izgalmasabb mint egy játékfilm, pontosan azért, mert igaz történetet dolgozott fel, ezekből látható is lesz néhány a szemlén." Pigniczky Réka is osztja Babiczky László azon véleményét, hogy pontosítani kéne a dokumentumfilmek fogalmát, mert televíziós alkotások, portréfilmek is közéjük kerülnek.

Hogy minél erősebb produkciók juthassanak a mezőnybe, érdemes volna akár kevesebb filmet beválogatni – az említett amszterdami nemzetközi dokus fesztiválon mindössze 17 alkotás versenyzett. Pigniczky Réka szerint érdekes kísérlet lenne pusztán az alkotások alapján, és a rendezők nevének feltüntetése nélkül elvégezni a szemlés válogatást.