A Filmtörvény-Dosszié
Minden egy helyen
A legutóbbi kísérlet a törvény megalkotására az Orbán-kormány idején vetélt el. Ennél az epizódnál érdemesebb valamivel hosszabban elidőzni, mert a törvényjavaslat helyére állított filmközpont-tervezet körüli harcok adják a jelenlegi koncepció megszületésénk közvetlen előzményét. 2000 május-júniusában széleskörű szakmai egyeztetés folyt a filmtörvény tervezetéről. Az akkori tervezet elsősorban a gyártásra koncentrált. A koncepció egységesítette volna a szerteágazó pályázati rendszert és két támogatási formát határozott volna meg: a szelektívet és a normatívat.
A szelektív támogatás az MMK jelenlegi gyakorlatát követné jelentősen több pénzt áramoltatva a rendszerbe, míg a normatív bizonyos kritériumok teljesítése alapján (nézettség, fesztiválsikerek) biztosítana automatikusan pénzt egy filmterv számára. A többletpénzek a források egységesítéséből és a kereskedelmi televízióktól, kulturális járulékokból származnának.
A 2000. júliusában megszövegezett tervezet elakadt a Kulturális
Minisztériumban (NKÖM) , nem került sem a kormány, sem a Parlament elé. Néhány idősebb filmrendező megfúrta a konszenzuson alapuló tervezetet és saját elképzelésüket vitték keresztül a minisztériumban. Makk Károly, Rózsa János stb. nevéhez kötődő és hamarosan a minisztérium által is képviselt koncepció a pártállami időkre emlékeztető, centralizált elosztási szervezetet vázolt. A pénzt nem egy demokratikusan működő alapítvány, hanem a Filmközpont osztotta volna szét, amelyet néhány csúcsproducer működtetett volna.
A részvénytársasági formában működő Filmközpont közvetlenül az NKÖM alá lett volna rendelve, vezetését az állam nevezte volna ki. A Filmközpontról szóló elképzelések 2000. decemberében láttak napvilágot, amikor az Országgyűlés elé került egy törvényjavaslat, ami az MMK költségvetéséből 400 millió forintot az új intézményhez csoportosított volna át. Ez a javaslat az utolsó pillanatban lekerült a napirendről, ám a szakma végre megtudta, hogy milyen veszély leselkedik rá és hogy miért akadt el a filmtörvény a minisztériumnál. A filmes társadalom mindaddig szokatlan egységbe tömörült a veszély láttán és egyöntetűen elvetette a tárca koncepcióját.
A 2000. decemberétől 2001. áprilisáig tartó viharos időszakban egyre-másra jelentek meg a tiltakozások a Filmközpont ellen és hozzászólások az elkészült törvény-tervezettel kapcsolatban, aminek nyomán végül a minisztérium elállt a szándékától és tárgyalásokba kezdett a filmszakma megbízott képviselőivel. Ekkor alakult a Filmszakmai Kerekasztal a szakma egyes szervezeteinek delegáltjaiból, amelynek a feladata a filmtörvény-előkészítő tárgyalásokon képviselt koncepció kialakítása volt.
2001 májusában megindultak a tárgyalások a tárca és a szakma között, ám a filmesek úgy látták, hogy a minisztérium az érdemi megbeszélések helyett csak az időt húzza. A tárgyalófelek között elmérgesedett a helyzet, mert a kulturális tárca államtitkára "megélhetési pénzosztogatásnak" minősítette az MMK támogatási rendszerét. A Filmszakmai Kerekasztal képviselői eközben megállás nélkül dolgoztak a törvény koncepcióján, amiben tökéletesen magukra voltak hagyva. Többször sérelmezték a tárca stratégiáját, hogy igyekszik elhalasztani a filmtörvény megalkotását és ratifikálását a választások utáni időszakra.
A filmszakma képviselői megragadták a lehetőséget, hogy a sajtón keresztül gyakoroljanak nyomást a kormányra, így például közvetlenül a választások előtt kérdéseket intéztek a miniszterhez az elakadt tárgyalásokkal kapcsolatban. Az Orbán-kormány filmfinanszírozási gyakorlata elleni politikai állásfoglalások közül a leglátványosabb a Madzag filmegylet röplapszóró akciója volt a Bánk bán díszbemutatóján. A szakma tiltakozó megmozdulásai 2000 decemberétől 2002 áprilisáig folyamatosan a közéleti viták részét képezték, aminek révén a filmesek komoly politikai súlyra tettek szert, amit fel tudtak használni az új kormányzattal szemben.
A választások utáni kedvező politikai hátszélben hamarosan meg is kezdődtek az egyeztetések az új kultuszminiszter, Görgey Gábor, és a filmszakma képviselői közt. A 2002. július 5.-i tárgyaláson a kultuszminiszter mellett László Csaba pénzügyminiszter is részt vett, amelynek eredményeképpen a filmszakma 800 millió forint gyorssegélyben részesült, de ami ennél lényegesen fontosabb, megállapodás született a filmtörvény megalkotásának folyamatáról.
Eszerint a filmipar működőképessé tételének koncepcióját a Filmszakmai Kerekasztal dolgozza ki, amelyet átadnak a kulturális tárcának, hogy fogadtassa el a kormánnyal. Ha ez megtörtént, akkor a kulturális, pénzügyi, gazdasági, jogi tárcáknál a filmesek bevonásával fog zajlani az egyes részterületek kimunkálása és jogi megfogalmazása. A szakértők döntik el, hogy a koncepció mely elemei igényelnek törvényi és melyek más úton történő szabályozást.
A mozgóképtörvény ezután kerül a Parlament elé elfogadásra. A törvényalkotás menetrendjének lényege az, hogy előbb a szakma fogalmazza meg igényeit és elképzeléseit és csak utána kerül az államapparátus kezébe a magyar film ügye. A július 5.- i megállapodás szerint a Filmszakmai Kerekasztal augusztusban átadja a kidolgozott koncepciót a kultuszminiszternek, aki az ősz folyamán a kormány elé terjeszti az elképzelést. Görgey a július 5.-i találkozón azt a vérmes reményét hangoztatta, hogy a tervezetből már talán a jövő évi filmszemlére megszülethet a törvény, ám a kevésbé optimista filmesek is bíztak abban, hogy 2003-ban elfogadja az Országgyűlés a koncepciójuk kodifikációját.
A Filmszakmai Kerekasztal maradéktalanul betartotta ígéreteit. Port Ferenc vezetésével elindult a koncepció megfogalmazása, ami azért nem vett igénybe túlságosan sok időt, mert az elmúlt évtizedben és különösen az előző egy-két évben lényegében körvonalazódott a filmszakma elképzelése a mozgóképipar rendezéséről. A Filmszakmai Kerekasztal koncepciója a 2000-ben vázolt törvénytervezethez képest szélesebb területre terjed ki: míg a korábbi elsősorban a gyártásra, addig a mostani a gyártás mellett a forgalmazásra és a moziüzemeltetésre is figyelmet fordít.
A koncepció részletesen leírja, hogy az életképes hazai filmipar és pezsgő filmkultúra megteremtéséhez hány darabra volna szükség az egyes filmtípusokból, mekkora támogatásra szorulna a magyar filmek és a külföldi art-filmek forgalmazása valamint mennyibe kerülne egy országos artmozi-hálózat létrehozása és fenntartása. "A teljes filmszakmai vertikumot átfogó támogatási igények egy évre vetített összege 15.623 milliárd forint. Ebből az összegből 13.373 milliárd forint működési jellegű támogatás, 2.250 milliárd forint az infrastruktúra fejlesztésére irányuló (Art-mozi fejlesztés és MAFILM beruházás) 3 éves célfinanszírozás."
A koncepció szövegében a számszerű részletességgel lefektetett művészi, kulturális célok mellett háttérbe szorulnak a mozgókép-készítés gazdasági vonatkozásai. Nem mintha nem volnának a Kerekasztal képviselőinek elképzelésük arra, hogyan termelhetné ki a 15 milliárd forint egy részét maga a filmipar és hogy lehetne gazdaságélénkítő eszközökkel felpörgetni az ágazatot, de a már korábbról meglévő tervek ezúttal nem kerültek részletes ismertetésre. A források elosztásának módjával kapcsolatban sem ismételték meg a szövegben a 2000-es törvénytervezet elképzeléseit a normatív és szelektív finanszírozási rendszerről, viszont teret szenteltek a különböző pénzosztó szervezetek (MMK, ORTT, MTFA, televíziócsatornák) munkáját összehangoló koordinációs szervezet (Mozgókép Koordinációs Tanács) felállításának.
A koncepció lényeges eleme, hogy nemcsak hosszútávú fejlesztéssel foglalkozik, hanem összefoglalja a haladéktalan kormányzati intézkedéseket: az állami vállalatok élére kormánybiztosok kinevezését, az 1987 előtti magyar filmek jogainak átadását a Filmarchívum részére, a mozgóképtörvény előkészítését koordináló tárcaközi bizottság létrehozását és a 2003. évi költségvetésben a filmszakmát érintő keretösszegek meghatározását.
Bár a kormány képviselői a júliusi találkozón nagy megértéssel fogadták a filmszakma kéréseit, az azóta történtek némi kételyre adnak okot, különösen a jövő évi támogatásokat illetően. A Kerekasztal szeptember 10-én átadta a pénzügyi és kulturális tárcának a kidolgozott koncepciót, hogy vigyék a kormány elé a tervezetet. Ez mind a mai napig nem történt meg. Az átadáskor megállapodtak abban, hogy szeptember folyamán újabb tárgyalás lesz a kormány és filmesek képviselői között: erre máig nem került sor. A jövő évi filmtámogatás mértékéről még mindig semmilyen egyeztetés nem történt, habár László Csaba a júliusi találkozón nagyon kérte, hogy a szakma minél előbb számszerűsítse igényeit.
A legújabb elkeseredést kiváltó fejlemény, hogy a kormány jövő évtől a kulturális termékek és szolgátatások áfáját, így a filmgyártásét és forgalmazásét is 12-ről 25%-ra akarja emelni. Ezzel a lépéssel Magyarország végleg elveszítheti a nemzetközi bérmunkát és a koprodukciókban való részvételt, ami tökéletesen ellene van a koncepcióban lefektetett elveknek. A Filmszakmai Kerekasztal az áfaemeléssel kapcsolatos állásfoglalásában ezért kijelenti, hogy "nem megfelelő szinten és hatékonysággal zajlik a szükséges egyeztetés."
Vajon mennyi pénzre számíthat a filmszakma egy olyan kormányzattól, amely ismét a kultúrától akar elvonni támogatást? És hogyan lesz a koncepcióból filmtörvény 2003-ban, ha az államapparátus részéről semmilyen látható előrelépés nem történt a tervezet átadása óta? Félő, hogy a koncepció elakadásának oka már megint ugyanaz, mint az összes eddigi filmtörvény-tervezet esetében. A koncepció megfogalmazása nyomán a szakma tekintélyes öregjei ismét saját elképzeléseiket kezdték hangoztatni. A Kerekasztal meghallgatta a "heteket", de a stúdiórendszer visszaállítását szorgalmazó tervüket egyáltalán nem tudta beépíteni a gyökeresen eltérő szemléletű koncepciójába.
A július 5.-i miniszteri találkozón megállapodás született arról, hogy a kormány kizárólagos tárgyalópartnere a filmesek részéről a Filmszakmai Kerekasztal, amely képviseli a szakma minden érdekvédelmi szervezetét. De a minisztériumban tényleg nem hajlandók más véleményeket és terveket meghallgatni, mint ami konszenzusos alapon született? Egy újabb fejlemény pedig arra mutat, hogy sokan úgy érzik, kiszorultak a Filmszakmai Kerekasztalból és ezzel együtt a koncepció megalkotásából. 2002. szeptember 17-én megalakult a Magyar Producerek Szövetsége, amely a Független Magyar Producerek Szövetsége és a Magyar Reklámfilmgyártók Egyesülete mellett harmadikként szeretné a gyártók érdekeit képviselni a törvény előkészítésekor.
A sokáig egységes képet mutató szakmában már megint törések mutatkoznak, a törvény megalkotásához vezető úton a kezdeti óriási lendület után most némi megtorpanás érződik.
