A rövidfilmek hazatérnek

BUSHO 2.: Az invázió vége

Visszatérve a tettek képpé válásának színhelyére, a Kultiplex kertjében hétfőn is barátságos légkörbe érkeztünk. A gyanús családiasságra az a tíz perc volt a magyarázat, amivel lekéstük az első blokkot, az előtérben szaporodó széksorok megnyugtatóan jelezték, minden tele. Az esti műszakos megfigyelők - és a résztvevők - állítják, esténként a kert is vidám heringesdobozra emlékeztetett, a szombati Abszolút Hallás, a vasárnapi Napra és a hétfőn este sorra került Satöbbi koncert is nagy érdeklődésre tartott számot. Az előzetes elképzeléseket túlszárnyaló filmmennyiség három termet kívánt, az egyéni nevezők mellett bemutatkozó műhelyek, stúdiók és fesztiválok (Luksuz produkcija, Szlovénia; Kodolányi Vizuális Alkotóműhely, Magyarország; Pre-art, Magyarország; Banska Bystrica, Szlovákia; Mediawave, Magyarország; Brno16, Csehország; Zoom To Europe, Magyarországm; 4blue Horses, Németország; Zeppelin, Magyarország; Inforg, Magyarország; Pirkanmaa, Finnország; Duna Műhely, Magyarország; Mafsz, Magyarország; Academy of Ljubljana, Szlovénia) alkotásainak vetítése utolsó nap is folyamatos volt.

A folyamatosságra való tekintettel megpróbáltunk mi is minél tovább egyhelyben ülni, erőfeszítéseink nagyrészt meghozták eredményüket. Ráláttunk az utcafrontra (Pataki Gábor, Kiss László: Utcafront), ahol festékharc és matricaháború formájában támad a művészet. Ha fölvehetném a kamerájuk mozgását és tempóját, minden bizonnyal egész nap Pesten mászkálnék és firkaklippet rendeznék fülessel a fejemen. Megtudtuk, hogy majd csak a TV-k maradnak meg a parasztvakítás, mert a parasztvakítás legyőzi a profitot. (Pataki Gábor, Kiss László: A.D.) Nézd. Nem látom. Mutatom. Láss.

A folyamatosságra való tekintettel megpróbáltunk mi is minél tovább egyhelyben ülni

Nézzük és látjuk, semmi nem könnyű. Némely kiemelkedően kényes helyzett nyugodtan hívhatunk akár nehéznek is. Ilyen lehet, amikor Amerikába születsz, váratlanul, franciának. Nem értenek és nem érted először csak a nyelvet, majd az érzéseket, amiket sosem látott dolgok említése robbant ki belőled, tájidegen furabogárból. Nem találod magad és az összefüggést, majd a keresésről is leteszel. Napoleon játssza a kisördögöd és baguette-tel a hátán, fekete csuklyákban érkezik az ellenállás, ami nélkül nincs semmi. Az öngyilkosság is illúzió, a jövő Kanadában van. Vagy Írországban, alaphelyzettől függően. (Jay Field: Disaster)

Ha kínai vagy Kínában és kalandra vágysz, esetleg némi pénzre, vagy a megélhetést valami kevésbé zsúfolt helyen szeretnéd próbálgatni, Írország jó hely. Akárcsak Észak-Jemen, csak az Urh nem hallatszik el Kínáig. Készülj fel alaposan és ne keseredj el, ha nem megy elsőre zökkenőmentesen a kommunikáció. Ha másodikra és harmadikra sem változik a helyzet, elgondolkozhatsz, hol dugult el a csatorna. Kiderülhet, hogy csak másik nyelvet beszéltek. Elképzelhető, hogy jobban beszélsz írül, mint az ottlakók nagy része. Akiket angolul tanítottak. Ha munkát is kapsz, végül jól választottál, Észak-Jemenben csak büdös leveleket bíznának rád. (Daniel O'hara, Fluent Dysphasia: Ir)

Legyen a tanulság a mindenkori alapos terepszemle, hogy hibátlanul átköthessem ezt a részt Simonyi Balázs és Tóth Barnabás megegyező című filmjéhez. Még ha erősen stilizált is a díszlet, mindennek meg kell találni a megfelő helyet - és időjárást. Ordítva futáshoz hosszú tér kell, vetéléshez ködös búzatábla, jegyezzük meg ezt, ha tipikus magyar művészfilmmel akarjuk elvágni magunkat.  "Nekem egy mesterem van. Az élet? Egy mesterem volt. Antonioni? Buster Keaton. Tudom, hogy meglep a válasz, de te nem is értheted ezt." Hát vannak furcsa dolgok.

A zsűri special thanks-e a szervezőké

Néhány jövőképben a legfurcsább az, hogy dédanyáink még közösen nézték a TV-t. "És egy lakásban is laktak? Áá, nem hiszem." Valószínűleg a főzés fázisait sem tudták visszatekerni, ha leégett a vacsora, és a gumibabákat sem kellett visszaszolgáltatniuk használat után. Ott, ahol a halak olyan emberiek, valahogy a televíziók élőlények híján is megtalálják a legmagasabb prioritást, a vetítés folyamatos. (Dési András György és Móray Gábor: 639. baba )

Az unalom tud még hasonlóan végeláthatatlanra nyúlni, földrajzi és egzisztenciális helyzettől függetlenül, egyetemes érzéssel van dolgunk, a változtatásra irányuló törekvések száma is végtelenhez közelít. Kitalálhatunk magunknak kártyapartnereket és elüthetjük az időt kalapáccsal, megrövidíthetjük kenyérvágó késsel, leszögezhetjük magunk mellé, vagy hagyhatjuk elfolyni, a fúrt lyukon (Lóránt Demeter: Royal Flush). Fogadhatunk vendéget, de ne ijedjünk meg, ha a serpenyőn keresztül érkezik (Arany "Gold" Zoltán: Guest) Szeretkezhetünk, szívhatjuk valamelyikfajta szart, de vigyázat, csak a körön belül. Képzeljük magunkat bárhová, ott ugyanígy hangzik a kérdés : "Micsináljunk?". Viera Cákanyová Beszélő fejek című filmjének képregényszerű figurái Akárholban depressziósat játszanak. Mindig ezt teszik. "Vagy mi lenne, ha azt játszanánk, boldogok vagyunk? Mindig ezt tesszük."

Ennyi ötlet között, ha akartunk volna sem tudtunk unatkozni, pláne hogy a hétfő estig folyamatosan sűrűsödő népesség miatt vicces székharcok és kertiparti is le kötötte a figyelmünk. Kedden reggel kiderült, hogy mindenki energiáit erősen megcsapolta a többnapos nézés, bágyadtan pislogó tekintetek követték az utolsó simítások nyomán felszálló port a fényben, majd a szervezők dícsérő és búcsúszavait a moziteremben.

Oláh Lehel, képviselve a nemzetközi zsűrit (Sárka Rousava; Anton Szomolányi; Wolfgang Leis; Robert Meredith) az alkotások hosszára való utalásként rövidre zárt beszédében megdícsérte az indulókat, majd kiemelték a díjazottakat és ajándékozottakat. Az első helyen Dési András György és Móray Gábor 639. babája végzett, másodikként Jay Field Disaster-je futott be, a harmadik helyet Daniel O'Hara Fluent Dysphasia című filmje érdemelte ki. A nyertesek Duna Műhely sorozatot, Prae rövidfilmes DVD-t és magyar filmzene CD-t kaptak. Lehoczky Tamás Ez itt én vagyok című macskás gyöngyszeme a zsűri szemét is majd kidobta, a MAFSZ jóvoltából a Filmtörténet sorozattal jutalmazták, filmje letölthető a kisfilmhu vetítőterméből.

A Kodak Super 8-as tekercsei különdíjként Végh "vozo" Zoltán és Mester Ákos Aqua-Run, Simonyi Balázs és Tóth Barnabás (terep)szemle, és Molnár Csaba Free Willy című filmjeit illették.

A zsűri kiemelten tekintett még számos alkotásra, és nem csak a zsűri special thanks-e a szervezőké, amiért lehetővé és gördülékennyé tették az élmények háromnapos folyamatát.