A Vadkelettől a Képregény Akadémiáig
filmhu filmklub a Szigeten
Gyerekcipőben toporog a képregény-kultúra Magyarországon. Van sok jó grafikusunk, de nincsenek történetíróink, s még kevesebb a befektető, aki üzletet látna a hazai képregénykiadásban. Ilyen helyzetben "tökös gyerekek kellenek", s meg kell próbálni a hátsó kapukon betörni a könyvpiacra, hisz "ez a mellékutak hazája". Ez derült ki tegnap este a családias hangulatban megrendezett filmhu filmklubon a Sziget Szabadiskola Sátrában.
Minimum történet, maximum horror
Ha néhány elvetemült strip-rajongó a meghirdetett időpontban érkezett volna a Szabadiskola Sátorba, hogy magába fogadja a rajzolt képkockák legfrissebb hazai igazságait, ott flashanimátorok és képregény-fanatikusok helyett csak ef Zámbó Istvánt és Szirtes Jánost találta volna, amint kamera tape-pel beragasztott arccal megpróbálják elfogyasztani helyben készített rántottájukat.
A performanszok önkényességével későbbre tolt, nyolcvanas éveket idéző vacsora után végre kört alkothatott a rajz.film.hu Vadkelet flashképregény pályázatának zsűrije és a díjazott versenyzők. A családias atmoszférát csak fokozta, hogy a közönség keménymagját a Nyócker alkotói, Gauder Áron rendező és Novák Erik producer alkották, akik a pályázat első díját kiérdemlő Odegnál Róbert barátaiként voltak jelen.
Ha már Odegnálnál tartunk, ahogy a zsűriben részt vett Igor Lazin animációs rendező kifejtette, ő három trendet vélt fölfedezni a pályamunkák között: "Voltak egyrészt a mainstream vonalat megcélzó alkotások, másrészt a szürreál-abszurd irányt követő munkák, harmadrészt pedig ott volt Robi". A T.B. című brutális lelki nyomasztás alkotója saját bevallása szerint irtózik a kötöttségektől, ezért is volt kezdetben gondban azzal, hogy a kiírás EU-tematikájú sztorit várt tőle. "Engem a grafika érdekel, a történeteim gyerekesek, ugyanakkor nincs happy end, mert nagyon vonzódom a sötét világokhoz."
 |
| odegnal: T.B. |
A mainstream vonal egyik legkarakteresebb képviselője volt Zorro Szivárvány köz c. alkotása, aminek az Asterix-füzetekre hajazó vizuális stílusa láttán felsóhajtott a közönség: "Végre egy igazi képregény", ám pont az egyéni képi világ hiánya miatt vérzett el a döntőben. A civilben képzőművészként dolgozó Fehér Zoltán barátai tanácsára vágott bele egy melegekről szóló képregény megrajzolásába. Az extrém témához azonban úgy érezte, hogy az emészthetőség miatt az Asterix-féle klasszikus képi világot kell társítania. "Én mindig más stílusokat használok fel, egy eklektikus imitátor vagyok."
A történettel való gondokra Zorro is rávilágított, s talán ez lehet az egyik kulcstényezője annak, hogy miért ilyen szegényes ma a képregény-kultúra Magyarországon.
Menő Manó nem ment tovább
Spacemonkey:
Vadkeleti cirkusz
"Pif, Tintin, Talpraesett Tom, Asterix, Spiderman, Kretén magazin" - nagyjából ennyivel össze is tudta foglalni a hazai képregénypiac elmúlt 30 évét Igor Lazin. "A magyar képregényrajzolás a 60-as években élte virágkorát, amikor Korcsmáros Pál és Zórád Ernő önálló, saját stílust tudtak kialakítani itt Magyarországon." De miért állt meg ez a folyamat, miközben a tengerentúlon és nyugaton az underground képregény-piac is vígan fenntartja magát?
Egy lehetséges válaszra egy másik zsűritag mutatott rá. A Kretén főszerkesztője, Láng István szerint az 50-es években rejlik a probléma gyökere, amikor a Kuczka Péter köré tömörült kör elkezdte volna a hazai képregény-kultúra kiépítését. Ám ekkor természetesen érkezett Moszkvából az aktuális szocreál esztéta, aki elmagyarázta hogyan is kell kinéznie egy képregénynek. "Ebből lett aztán a Füles magazin 'ecetes olló' stílusa, miszerint csak komoly irodalmi témákhoz szabad nyúlni, s azokat statikus illusztrációkkal kell földolgozni. Ebből a hozzáállásból eredhet az a pedagógiai tévhit, hogy a képregény elfeledteti az olvasást és megöli a képzeletet. Ezek után már jöhettek olyan elvetélt próbálkozások, mint a Krampusz vagy a Menő Manó füzetek, amelyek 5-6 szám után az érdektelenség miatt tönkrementek."
Tökös gyerekek a Képregény Akadémián
 |
| Zorro: Szivárvány köz |
"Itthon azért nem tudnak az ilyen műhelyek fölállni, mert nincs rá piaci kereslet" - vette át a szót Igor Lazin. "Ez a műfaj nálunk még gyerekcipőben jár." A beszélgetést moderáló Hegedűs Márton animációs rendező úgy látja, hogy az állami pályázatokra kellene alapozni, hisz a lelkes emberi mag már megvan. Zorro szerint az első pár év biztos bukás lenne, ha hazai képregényt adnának ki, s nincs befektető, aki ezt a kockázatot bevállalná.
"Ha nincs pénz, akkor tökös gyerekek kellenenek. Adjunk ki szamizdatot!" - kiáltott fel Lazin. Odegnál Róbert is ezt az irányt látta járhatónak: "Saját pénzen kéne egy-két fekete-fehér számot összedobni, mint annak idején a xerox-szal sokszorosított Vampi magazin esetében. Ponyvában kell gondolkozni, olyan sztorikban, amik érdeklik az embereket. A fantasyknak például hatalmas tábora van Magyarországon." Hegedűs képzeletét meg is ragadta a fantasy vonal: "Ez a mellékutak hazája. Miért nem csatolunk 10 oldalas képregényeket fantasy könyvek hátuljára?" De Odegnál csakhamar lehűtötte a lelkesedést: "Én ezt borítótervezőként konkrétan megpróbáltam egy kiadónál, de még ezt sem merik bevállalni, max. karácsonyi mellékletként."
Hogy ne fulladjon tradicionális magyar pessziszmizmusba a szakmai világmegváltás, Zorro gondoskodott arról, hogy egy pozitívabb jövőképet fessen a hazai képregény-rajongók szemei elé. "A Vadkelet pályázat kapcsán indítottunk el néhány társammal egy kezdeményezést: Megalapítottuk a Képregény Akadémiát, amely most már 17 tagot számlál. Rajtunk kívül van még 4-5 hasonló társulás. Szeptembertől egy tábort is tervezünk. Hogy még bíztatóbb legyen a kép, találtunk egy miskolci sci-fi folyóiratot, amely hajlandó lenne magyar novellák 30-40 oldalas képregény-változatait fekete-fehér formában kiadni." Úgy legyen.
