Akusztikailag alkalmatlan a Teátrum

Utózöngék a Szemléről

Duhogó hangszín, dohogó hangmérnökök

Számos panasz érkezett a Millenáris Teátrumban díszbemutatót megért filmek után a dialógok érthetetlenségére és a túl hangos zenére még a szakmán kívül álló laikus nézők részéről is. Az ügyben körlevelet indító, a Szemlén számos film hangját készítő Balázs Gábor és Zányi Tamás hangmérnökök szerint nem az odatelepített kép-és hangrendszerrel volt a gond, hanem a Millenáris Teátrum építészeti és akusztikai körülményeivel. Ha valaki összehasonlította ugyanannak a filmnek a hangját a Mammutban és a Teátrumban, rájött hogy elsősorban nem a filmek minőségével, hanem a helyszínnel van probléma.

A teljes hosszában kinyitott Teátrum kimeríti az ún. „csőmozi” fogalmát, azaz a szélesség-hosszúság arány kb. 1:2, melynek következtében az elölről érkező hangok nem jutnak el teljes értékűen a terem második felébe. Mindehhez társul a javasoltnál több mint kétszer akkora utózengési idő. Ennek folytán a túlságosan nagy és visszhangos teremben jellemzőek voltak a szövegérthetőségi problémák, a csúnya duhogó hangszín, a zene-dialóg arány felbillenése, az „elöl túl hangos, hátul meg halk” effektus.

A Teátrum eredeti akusztikáját tervező mérnök szakvéleményéből is kiderül, hogy az épületet nem mozinak, hanem tévéstúdiónak, koncertteremnek és színháznak alakították ki a beruházó szándékai szerint. A terem átlagos közepes utózengési ideje is ennek megfelelő: 2,2 másodperc. A Dolby cég ajánlása szerint egy, a Teátrumhoz hasonló térfogatú helyiségben mozi célokra 0,8-1,0 mp az ajánlott utózengési idő, tehát két- két és félszer rövidebb a jelenleginél.

Egy "gonosz terem" megjobbítása

A terem mozihangrendszerének kialakításával Berkes Zoltánt és csapatát bízták meg, ám az utózengési problémákat elektromos úton nem lehetett orvosolni. Berkes fölvetett ötleteket a helyszín akusztikájának mozis kiigazítására, mint például padlószőnyegek lehelyezése, vastag függönyök elhúzása az oldalfalak mentén - erre azonban nem volt megfelelő fedezet a Teátrum mozivá alakítására fordított mintegy 10 millió forintban.

Berkes megmutatta terveit a mozis hangrendszerről a Magyar Hangmérnökök Társasága élén álló Vámosi Andrásnak és dr. Erdélyi Gábornak, az R.D.I. Stúdió vezetőjének is, akik jónak találták elképzeléseit. Ennek nyomán a JBL-technológiát akarták kiépíteni a teremben, mely a THX-minősítésű, legmagasabb mozis hangkövetelményeknek is megfelel. Csakhogy ennek beszerzésére már nem volt idő, így a cég magyarországi képviseletéhez fordulva, a JBL stadionokra optimalizált HLA rendszerét kérték kölcsön a Szemlére. Ennek irányítottabb, szűk sugárzása újabb problémát vetett föl: a mintegy 32 soros teremben nem tudott egyenletesen végigterjedni a hang.

A hangmérnökök szerint így igazi, '70-es évekbeli kultúrház-hangulat uralkodott a Teátrum premierjein. Erdélyi Gábor úgy látja, hogy az elérhető legjobb hangtechnikát szülték meg a Szemlére, de nem az optimálisat. A Millenáris Teátrum egy "gonosz teremmé" vált a hangmérnökök számára: néhány film dialógjai úgy voltak beállítva, hogy elölről szóljanak, ezeknél, így pl. Makk Károly filmjében, nem volt gond a szövegértéssel; a többség azonban nem láthatta ezt előre a hang keverésekor, ráadásul a kor mozis követeleményei is mást kívánnak.

Sok férőhely vagy jó hang?

Úgy tűnik, hogy a filmek hangja látja kárát annak, hogy a Szemle szervezői eleget próbálnak tenni egy másik nyomásnak: a magyar filmmustra évek óta keresi állandó helyét, egy olyan méretű vetítőtermet, mely kellő férőhelyet biztosít a reprezentatív díszbemutatóknak. Ezért próbálták korábban a Kongresszusi Központban meghonosítani a Szemlét, de innen is költözni kellett, hisz a terem visszhangosságára már Kádár is panaszkodott - mesélte Erdélyi, aki még annak idején kiépítette a Kongresszusi Központ akusztikáját.

Garami Gábor főszervező szerint a legnagyobb itthoni moziterem, a Corvin 480 férőhelyes nagyterme is kicsi egy szemlés díszpremier számára; ugyanis örvendetes mód évről évre többen érdeklődnek a magyar filmszemlék iránt, s nemcsak a növekvő nézőtömegnek, de a protokolláris vendégeknek, minisztereknek, miniszterelnököknek és kísérőszemélyzetüknek is ülőhelyet kell találni - volt ebből probléma az idei zárógála előtt is. Ezért döntött úgy a Szemléket rendező Magyar Filmművészek Szövetsége és a Magyar Mozgókép Közalapítvány, hogy inkább legyen rossz a hang, de legyen egy olyan terem, ahová mindannyian be tudunk ülni - s ilyen a csaknem 800 férőhelyes Millenáris Teátrum.

Ha tényleg a Millenáris Teátrum maradna a Szemle központja, úgy a hangmérnökök szerint építészeti átalakításokra lesz szükség a terem akusztikájában. Azonban, ahogy Erdélyi Gábor mondja, el kell dönteni az üzemeltetőknek, mire használják a Teátrumot: stúdió- és színházteremnek vagy vetítőteremnek? Az idei hangrendszert kiépítő Berkes Zoltán szerint viszont párhuzamosan is tudnának működni ezek a funkciók, s ehhez meg is lennének az ötletei: mobil csillapító tagokat helyezne el a Teátrumban (mint a fent említett padlószőnyegek és függönyök). Ezeket egy-két nap alatt föl lehetne húzni egy vetítés előtt, így nem zavarná például a tévéstúdiót vagy a színházat. Minthogy a közép- és magas frekvenciájú hangokkal voltak problémák a Szemlén, ezek elnyelésre az ilyen könnyebb anyagok is elegendőek lennének - tehát nem lenne szükség komoly vasbeton elemek beépítésére. Egy ilyen projekt Berkes becslései szerint azonban így is plusz 15-20 millió forintba kerülne a Teátrum mozis átalakítására eddig fordított 10 millió felett.

Kérdés, hogy kinek éri meg ez a befektetés? És kérdés, hogy nekünk mi éri meg? Hogy legyen hol ülnünk, vagy hogy halljuk a filmjeinket? Egy biztos: a hangmérnökök fölvetik a Szemle akusztikájának problémáját a Filmművészek hétfőn délután tartandó ülésén, ám maguk is szkeptikusak az eredményt illetően - és Garami Gábor már valóban le is szögezte a filmhu számára: az ügyben döntés nem születhet, csakis legkorábban ez év végén, amikor az MMKA Nemzeti Kuratóriuma az anyagi kereteket és a filmtermést fölmérve úgy látja jónak, hogy jövő februárban is legyen Magyar Filmszemle.