Az 501 legfontosabb film, amit mindenképpen látnod kell

nagyon sok fontos híres film 3.

Az 1001-hez hasonló vállalkozásba kezdett az Alexandra kiadó is, amikor a Bounty Books által megjelentetett 501 MustSee Moviest magyarra fordították. Az 501 az eredeti mű magyar kiadása, azaz nincs újraszerkesztve magyar filmtörténészek, kritikusok, esztéták által, csupán az eredeti darab (a címmel kiválóan illusztrált) nyakatekert mondatokban visszaadott fordítása.

Mivel ez egy nemzetközi kánon egyenes fordítása, máris érdekes lenne tudni, hogy milyen magyar filmek kaptak helyet. Nos, nem találunk egyetlen magyar filmet sem az 501 között, méghozzá azért mert egy egészen új szempont szerint rendezik az alkotásokat. Tíz műfaj top ötvenjét állítják fel, és mivel a magyar film a zsánerfilm területén a mai napig súlyos kihívásokkal küszködik, ne is keressük a Dögkeselyűt a krimik listáján és a Szerelmet sem a romantikus filmek között, ezen a terepen mi nem rúgunk labdába.

Zsánerfilmek kutatóinak hasznos

Érdekes döntést hoztak a könyv összeállítói, hiszen a szélrózsa minden irányából ötszáz remekművet minden bizonnyal fel tudunk sorolni, kérdés az, hogy ezek valóban ilyen egyenletesen oszlanak meg a műfajok között? Akció-és kalandfilm, vígjáték, filmdráma, horror, zenés film, romantikus film, sci-fi és fantasy, krimi és thriller, háborús film, western legjobbjait listázzák, így az olyan nagyjából egyértelmű kategóriákon túl, mint sci-fi és háborús film , a kevert zsánerű filmeknek nem sok esélye van a megfelelő helyre kerülésre. (Összehasonlításképpen: az 1001 szerkesztői az oldalszámokkal indexelt filmlistát újrarotálták műfaj szerint, azzal a demokratikus módszerrel élve, hogy egy film több helyen is előfordulhatott.) Az Észak-északnyugat akció-és kalandfilm, a Szédülés dráma, a Psycho és a Madarak ellenben horror, a Fogjunk tolvajt romantikus film, a Manderley-ház asszonya, Idegenek a vonaton és a Hátsó ablak pedig thriller. Hát így csapjuk fel az 501-et, ha egy jó kis Hitchcockot szeretnénk kivenni a tékából.

Az egyes műfajok fejlődéstörténetével foglalkozók talán örülnek, hogy végigtekinthetik a háborús tematika ábrázolásának változásait, de az előszó értelmében a szerzők a videotékák látogatóit szeretnék kalauzolni. Talán csak az én rendezőcentrikus európai agyam nem képes átlátni ezt a rendszert, de elképzelhetetlennek tartom az ilyen struktúrákban való gondolkodást.

A filmadatlap csodájával az 501 is eljátszik, azzal a különbséggel, hogy a nem egyszer borzalmas magyar címekkel dolgozik, a filmek díjainál pedig csak az Oscar-jelölésekket, illetve díjakat említi. A függelékben a rendezőket és a filmeket ömlesztve listázzák ki.

Zsánerfilmek kutatóinak hasznos, de nem nélkülözhetetlen darab: 6/10