Roger Ebert: 100 híres film

nagyon sok fontos híres film 1.

A kánont az új idők új szelei folyamatosan újra akarják írni. A magyar könyvpiac most egy jó időre telítődött a kánont lezárni kívánó darabokkal, forgassuk őket haszonnal. 2004-ben jelent meg az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz a GABO kiadó jóvoltából, ezt követte 2006-ban az 501 legfontosabb film, amit mindenképpen látnod kell az Alexandra kiadó gondozásában, és ugyanebben az évben csatlakozott az Európa Kiadó, amikor Roger Elbert Száz híres film című könyvét magyarra fordította. A GABO kiadó a 38. Magyar Filmszemlére jelentette meg a 303 magyar film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című kiadványt. A számok szerint haladunk, Roger Ebert Száz híres film című könyvével kezdjük a sorozatot.

Az Európa Kiadó is ringbe szállt a filmkánon piacon, ők Roger Ebert Száz híres film című kötetét fordították le magyarra. Már a címadásból is látszik, hogy Ebert már nem a filmek esztétikai kategóriái szerint rendezi be toplistáját, a hírnév az elsődleges szempont. Ennek megfelelően könyve az ami: 100 híres film gyűjteménye, a filmtörténet klasszikusaival a főszerepben.

A Chicago Sun Times kritikusa a lap hasábjain megjelent cikkeiből válogatta össze a kötetbe került százat. „Nem jelentem ki, hogy minden idők 100 legjobb filmjéről van szó” – kezdi könyvét Rogert Ebert, és máris érthetővé válik az intenció: „Aki a mozgókép történetének meghatározó jelentőségű filmjei között szeretne kalandozni, innen kezdje az utazást.” Ez a szemléletmód lesz meghatározó Ebertnél, akiről már az előszóban kiderül, hogy nem szereti A harcosok klubját, és szerinte egy fekete-fehérben készült alkotás gazdagabb, mint egy színes. „Én a múltban élek” kezdődik a másik előszó, a képeket válogató múzeumi kurátor tollából, így már nem lepődünk meg a könyv lapozgatásakor: a klasszikus kánon papírba öntése ez.

Ebert könyve 2002-ben jelent meg New Yorkban, a magyar fordításra 2006-ig kellett várni. A film százéves történetének leghíresebb darabjai vannak itt. Híres, nem feltétlenül jó, nem feltétlenül kiemelkedő, így aztán nem egyszer a hibák felsorolása után található az értékességről szóló indoklás (pl. a Csillagok háborúja esetében). Ebert nem ma kezdte a kritikusi pályáját: rálátása van a film történetére, és szubjektív válogatása alapján az ízlése a film korai korszakához húz: rengeteg némafilmet válogat be, nagyrészt fekete-fehér filmekkel foglalkozik.

A blockbusterek kényelmes  világa

Helyette Billy Wilder négy (!!!) filmje (Gyilkos vagyok, Alkony sugárút, Van, aki forrón szereti, Legénylakás), Hitchcock három opusza (Szédülés, Psycho, Forgószél), és Bunuel három munkája (Öldöklő angyal, Andalúziai kutya, A nap szépe) is helyet kap a kötetben, de a duplázók között találjuk Howard Hawkst, Scorsesét, Bergmant, Fellinit, Fritz Langot és Antonionit is - minden nagyobb név képviselteti magát egy-egy reprezentatív művel.

Ebert szinte kizárólag nagyjátékfilmekből válogat, elenyésző mennyiségű a dokuk száma, és az animáció területén is csak a Disney-ig terjed a horizontja. Ez itt a blockbusterek kényelmes és kispolgári világa, ahol undergroundnak, trashnek, kultnak helye nincsen, nemhogy az Omen nincs itt, de még a Dr. Caligari sem.

Ebert könyve nagy alakú, nehezen lapozható. Ennek ellenére nem lexikonszerű: a magyar címek (!!!) szerint haladunk ábécésorrendben, rendező és évszám említése nélkül, a filmindexhez minden alkalommal a függelékhez kell lapozni. A kötet finoman szólva alulillusztrált: 100 db fekete-fehér standfotó kíséri a filmeket. 

Mozgókép és médiaismeretből érettségizőknek, filmszakra készülőknek – nem alapmű, de a horizont szélesítéséhez hasznos lehet 4/10