Berlinale: Hannah és Mira

A délszláv trauma

A történet főhőse Hannah Maynard ügyész a Hágai Nemzetközi Bíróság háborús bűnökkel foglakozó bizottságánál. A vád egyik koronatanúja hamisan tanúskodik, megdőlni látszik a Duric tábornok elleni vád, nem lehet hitelesen bizonyítani a volt jugoszláv néphadsereg főtisztjének háborús bűneit. A tanú öngyilkos lesz, de Hannah (Kelly Fox) nem akarja feladni az ügyet. Szarajevóba utazik a koronatanú temetésére, ahol megismeri a fiú nővérét, Mirát. Érzi, hogy a nőnek több mondanivalója van, mint amennyit közöl.

Anamaria Marinca a sajtótájékoztatón

Mira (Anamaria Marinca) érthetően fél, egyrészt már új életet kezdett Berlinben, másrészt tudja mit vállal azzal, ha belebonyolódik; maga és egész családja is veszélybe kerülhet, hiszen a boszniai hóhérok ma is élnek és messze elér a kezük. Mira, bár többször megfélemlítik, szeretne végre meg szabadulni nyomasztó múltjától, ami csak úgy lehetséges, ha kiengedi a szellemet a palackból és vallomást tesz.

Feszültség keletkezik azonban az integritás és az igazság ferdíthetősége közt. A bíróság nem engedi tanúként kihallgatni Mirát, arra hivatkozva, hogy a per maga után vonná egy másik ügy tárgyalását, illetve felderítését is, amiben a mai boszniai politikai- és gazdasási elit nagy része érintve lenne, nem is beszélve arról, hogy ez beleköpne az ország EU-csatlakozását kavargatók levesébe. Hannah a nemzetközi politika és a szerb-bosnyák nacionalisták kereszttüzébe kerül, kezdi megérteni a politikai elit játszmáit, amiben párja révén személyesen is érintett. Hannah túllépi hatáskörét, mert csak ez hozhat feloldozást Mira számára. Duriccsal lepaktál a bíróság, ha vall a többi nagykutya ellen, nem ítélik el Hágában, kiadják Boszniának.

A Vihar stábja a premier után

A film vége így, politikai korrektség szempontjából nem happy end ugyan, de Hannah és Mira számára mégiscsak megnyugtató befejezés. Mira végre szembenéz a múlttal, így megszabadul a lidércnyomástól, ami évekig kísértette, Hannah pedig emberként és nőként viselkedik és kibújik végre a fekete talárból és a szabályok alól.

Schmid személyes drámába ágyazott thrillert mesél nekünk. A film ugyan kicsit hollywoodias, de minőségi munka; a jelen folyton a múlttal konfrontálódik és folyamatosan fenntartja a történet feszültségét. A sztori erősen kötődik a valósághoz, épít rá, játszik vele és ez olyan jól sikerül, hogy nehéz szétválasztani és megkülönböztetni a fikciót a valóságtól; a Vihar mindvégig teljesen hihető.

A Vihar stábja a premier előtt

A szereplők nemzetköziek -- akárcsak a Hágai Bíróság alkalmazottai -- szerepelnek benne angolok, bosnyákok, horvátok, németek és dánok. A film nagy erénye még, hogy nem a háborúról mesél, hanem annak következményeiről. Reálisan és hitelesen ábrázolja a tanúkban lejátszódó pszichológiai folyamatokat, és a várakozásukkal teljesen ellentétes végkifejletet is, mikor megértik, hogy a bíróság nem érzelmeket, hanem tényeket vár tőlük. És ha az igazság talán nem is győz, a két nő igen, mert végül képes magára találni.