Cannes-i hétvége

Verőszél a Riviérán

Miként az időjárás, a vetített filmek színvonala is változó és kiszámíthatatlan, a magyar résztvevőket ez mégsem zavarja: a Taxidermia nemzetközi produceri csapata barátságos bulit rendezett a Peter Greenaway-hez hasonlított Pálfi György filmje tiszteletére, a Csak szex...-et nagy sikerrel vetítették a filmpiacon, Andy Vajna pedig kedden hajókázni viszi a film főszereplőit és rendezőnőjét.

Csak fotó és más semmi

A Cannes-ban felbukkanó sztárok áradata talán elképesztőbb, mint valaha: ha az ember kicsit elbámészkodik, könnyen azon találhatja magát, hogy előtte kel át a zebrán Oliver Stone, elsétál mellette Nick Nolte, zsebes naciban vág be elé Vincent Cassel, belebotlik Gena Rowlandsba, Willem Dafoe-ba vagy éppen Stingbe. Így járt többek között Goda Krisztina és csapata (Dobó Kata, Schell Judit, Csányi Sándor) is, akik egy Antibes melletti luxusüdülő teraszán ebédeltek, amikor feltűnt nekik, hogy pár asztallal arrébb ül Sting, és Paris Hilton is a közelükben tömi a bendőt.

A rendezőnő a filmhu kérdésére elmondta, hogy éppen a Szabadság, szerelem hosszú és kemény forgatásának nehézségeit piheni ki, nagyon örül a munka nélkül töltött napoknak, még akkor is, ha szinte ugyanazokkal az emberekkel tölti a pihenést, akikkel azelőtt hosszú hetekig együtt dolgozott. A Riviéra legcsinosabb nőjének címére komoly eséllyel pályázó Schell Judit azzal büszkélkedett, hogy a Csak szex... vetítésére maguk a szereplők már nem fértek be, illetve hogy senki sem sétált ki a teremből időközben, márpedig a filmpiacon a potenciális vevők rendszeresen hagyják el a vetítőt. Dobó Kata szintén felhőtlenül jól érzi magát a hol szeles, hol napsütéses tengerparton, most már ő is aktívan pihen, köszönhetően annak, hogy a Szabadság, szerelem forgatása után három napig otthon feküdt.

A filmpiacon vetített másik magyar film, Az igazi Mikulás esetleges sikereiről nincsenek információink, annyi azonban biztos, hogy a francia rendőrök elkobozták annak a járókelőnek a fényképezőjét, aki bevillantott a filmet népszerűsítő szép magyar lányok szoknyája alá. Szegény perverz helyzetét cseppet sem könnyíti, hogy a képeket végigpörgető rendőrök csak különböző popsikat találtak a felvételeken...

Vidám preparatőr

Doku a cunami következményeiről az Un certain  regard műsornán - A Serambi vetítése előtt

A Taxidermiát időközben az Un certain regard szekció legütősebb filmjének kiáltották ki a helyben publikáló nemzetközi kritikusok. A rendező nem nagyon korzózik a Croisette-en, az operatőr Pohárnok Gergely azonban aktívan mulatozik és ápolja kiváló kapcsolatát a magyar sajtóval munkatársaival. Őt és a forgatás előtt álló Overnight  producereivel tárgyaló Török Ferencet legutóbb az ír pavilonban, egy zártkörű pultozáson látta a filmhu tudósítója – a fiatal magyar filmesek természetesen nem szívódtak fel, csak a tudósító veszítette el látását egy rövid időre...

További jó hír, hogy az Etyeken épülő Korda Filmstúdió iránt – a Magyar Filmunió munkatársa, Papp Csaba elmondása szerint – sokan érdeklődnek a magyar pavilonban, ahol a fesztivál első napjaiban levetítették a leendő komplexumot bemutató, meglepően profi és informatív komputeranimációs kisfilmet.

Elfújta a szél

Miként az élet, a cannes-i fesztivál is igazságtalan, nem örülhet hát mindenki sikereknek. Különösen igaz ez Richard Kellyre, a Donnie Darko rendezőjére, akit láthatóan megviselt új filmje, a versenyprogramban vetített Southland Tales rettentő kedvezőtlen fogadtatása. A 2008-ban, egy az Egyesült Államokat ért nukleáris támadás után játszódó, sejtelmes szépséggel fényképezett, sok szálon futó, de alapvetően zavaros történet a rendező karrierjének végét jelentheti: nem elég, hogy a Donnie Darkót kultstátuszba emelő európai nézők hiányolni fogják belőle első filmjének erős karaktereit, arányos felépítését és kisvárosi világvége-báját, de az amerikai közönség sem fogja érteni a zavaros üzenetet, főleg hogy valószínűleg el sem jut majd hozzájuk Kelly erősen rendszerkritikus filmje, melyben The Rock, Sarah Michelle Gellar, Sean William Scott és Kevin Smith adják az elveszett honpolgárt. Miként a Majestic Beach-en folyó interjúk nagy részét, a Donnie Darko utáni szép és sikeres folytatás reményét is elfújta a szél.

Gyorskaják és lassú szerelmek

Nagyobb sikerrel indított Andrea Arnold, a Lars von Trier ötlete alapján készült Red Road brit rendezőnője, aki jó színészválasztással és nyomasztó feszültségteremtéssel tolmácsolja egy glasgow-i térfigyelő kamerarendszer operátornőjének csúcsrealista „kalandjait”. Arnold lassú, mégis feszes filmje dokumentarista eszközökkel dolgozik, egyszerre kegyetlen és szép, egyedül kissé szentimentális zárlata rontja az összképet. A film külön érdekessége, hogy a Dogma egyik szülőatyjának köszönhetően hamarosan két újabb változatban készül el ugyanez a történet – a színészek és karakterek maradnak, de a műfaj változik: a következő film romantikus vígjáték lesz.

Egy csapat szerelem- és szexéhes New York-i fiatal szeptember 11. után a Shortbusban

Szintén sikert aratott és általános derültséget keltett John Cameron Mitchell filmje, a Shortbus, mely egy csapat szerelem- és szexéhes New York-i fiatal kalandjain keresztül mutatja be a szeptember 11. utáni állapotokat. Mitchell munkája a meleg szubkultúra ügyeletes kedvence lehet: vizuális és verbális szabadságával Derek Jarman Jubilee című utópikus punk-filmjére emlékeztet, szereplői ugyanolyan őszinteséggel osztják meg a nézővel lelki bajaikat, mint legféltettebb testrészeik látványát. A nyíltszíni, éles szex legalább akkora erőssége a Shortbusnak, mint a percenként felbukkanó világbajnok beszólások – nem lehet rossz az a film, mely a Szabadság-szobor makettjével nyit, a Ground Zerót műfütyik hátterében mutatja, és melynek szexológus főhősnője képtelen az orgazmusra.

Ha nem is jut Kelly sorsára, de feltehetőleg nem sok babért arat Nuri Bilge Ceylan, a Messze rendezőjének új filmje (Iklimer), melynek főszerepében maga a direktor és felesége játssza el egy szakítás és egy majdnem-kibékülés fájóan lassú, HD-kamerával rögzített történetét. Ceylan talán Bergman és Antonioni közös török gyermekének képzeli magát, filmje azonban nem több főiskolai gyakorlatnál, közhelyes beállítások és szerelmi szerencsétlenkedések sorozatánál.

Jóval jobban kezeli válaszott műfaját Richard Linklater, aki Eric Schlosser azonos című bestselleréből készítette el Fast Food Nation című vádiratát a bevándorlókat kizsákmányoló gyorsételipar ellen, melyben a nagyszerű főszereplők mellett olyan hírességek vállaltak beugrást, mint Ethan Hawke, Bruce Willis, Avril Lavigne és Kris Kristofferson. A Mielőtt felkel a nap és a Rocksuli rendezője enyhén didaktikusan tálalja az oknyomozó dokuriport alapján írt forgatókönyv cselekményét, a több szálon futtatott történet világos, izgalmas, elgondolkodtató és sokszor szórakoztató. Amerikai középiskolásoknak erősen ajánlott a film, és persze a magyaroknak sem árt meg Linklater gyorsüzenete.

A fesztivál vasárnapig tart, a díjakat szombat este osztják, Kocsis Ágnes és Hajdu Szabolcs a hét második felében érkezik.